Nem ezzel akartam indítani ezt a blogot.

Ez talán csak egy twitet érne meg ma, hogy a blogbejegyzés legyen jobb holnap, de mégis...

Nézem a tévét, az ATV A Tét című műsorában politológusok szerepelnek. Ott ül Kern Tamás, aki az elmúlt években sokszor védte - és ugyan miért? - a védhetetlent. Tét nélkül tette, se neki, se intézményének nem jutott még sohasem eszébe, hogy nemcsak turkálói annak a szeméthegynek, aminek a magyar politika tűnik, hanem aktív szemetelők maguk is.

 Más, de mégsem: A környezetemet sokat szórakoztattam azzal, hogy mennyire foglalkoztat a kérdés: egy válás után hogyan képesek addig egymást azért mégiscsak szerető emberek úgy egymásnak esni (újra csak éveken át!), hogy a másik méltóságának teljes lenyúzásáért még a sajátjukat sem sajnálják odadobni? Arra jutottam, azért, mert nincs holnap. Nem kell holnap felkelni mellette, nem kell megkérdezni, nem kell hallgatni rá, nem kell vele szemben visszavonulni, nem kell gondolni arra, amire ő nem, és így tovább, mert minderre csak a holnap érdekében van oly égetően szükség.

Szóval nézem a tévét, amint Kern Tamás a kormány magánnyugdíjpénztár-terveiről beszél, és sajnálom őt, komoly bajban lehet, neki is valami olyan "mentőcsomagra" lenne szüksége, mint amilyet a kormány szán a nyugdíjaknak. Merthogy Tamás elfelejti ám - és ezért, mondom, őszintén sajnálom - , hogy van holnap. Csak azért, hogy van. Amit mondott, ahogyan és amiért, az a ma, franc baja sem lenne holnap nélkül.

Ne keresd ki az áthallást, inkább visszabontom magam: "a másik méltóságának teljes lenyúzásáért még a sajátjukat sem sajnálják odadobni", "aktív szemetelők maguk is", "és ugyan miért?", "ott ül Kern Tamás", és végül: "legyen jobb holnap".

Utóbbit már azoknak, akiket - mondom, őszintén sajnálok - , mindannyiunknak kívánom.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!