Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2012. július 06. 16:16 - politologus

Assange 2 - A szabad internet vége?

Az előző írás a Wikileaks alapítójáról szólt, most a kiszélesedő információtömeg és a demokrácia ütközőpontjáról lesz szó.

Első kérdés, hogy amikor a kiszivárogtatás "az igazság" kiderítésének jelszavával lép fel, valóban azt szolgálja-e? A Wikileaks nagy durranása, a Collateral Murder videó bemutatja az amerikai hadsereg egyik túlkapását, amelyet nem követett felelősségre vonás.

De nagy kérdés, hogy több ezer éves történelmi tapasztalat mellett ugyan ki mondja meg a tutit abban, hogy milyen a "normális" vagy "erkölcsös" háború, mi fér bele, és mi nem? Maradjunk abban, hogy a háborúk valódi mozgatóiról és valódi történéseiről alig tudunk valamit, mert egyikben sem voltunk benne. Csak elmesélek egy sztorit a Charlie Wilson háborúja című könyvből: A nagy afgán vezér megállapodik ellenfelével, egy másik vezérrel egy találkozóban, és biztosítékul a Koránra tett esküt kér, hogy nem támadják meg őket, amikor tárgyalni mennek. Az ellenfél meg is esküszik a Koránra, majd a tárgyalni érkező vezért kíséretével együtt lekaszaboltatja, s ezt válaszolja az esküszegés vádjára: a Korán nem tiltja a hazugságot. Szent háború, igaz?

A háborús tudósító Phil Bronstein is részt vett a videót követő vitában. Szavaiból, visszaemlékezéseiből kitűnik a különbség a régivágású sajtó és napjaink médiája között: régen az események között járó, azt a saját szemükkel látó újságírók voltak az egyetlenek, akik valamiféle értelmezését adhatták a történéseknek, ma pedig egy nem-konvencionális médiaoldal videókat tör fel és ad közre, befogadói pedig szintén a saját szemmel látás élményét kapják. Bronstein azonban érzékelteti kétségeit, hogy az így befogadott élménynek jobban kellene hinni, mint egy tudósítónak. A Collateral Murder-videóra visszatérve így ír: „Igazolható-e bármilyen gyilkosság? A háború egy szédítő, zavaros hiperadrenalinos labirintus. A harctéren vannak megszerzendő tények és feltárandó igazságok. De még a szélessávon átcsúzlizott digitális jelenések varázslata mellett is az kell legyen a válasz a kérdésre: az attól függ. Számos olyan dologtól függ, melyet még egy kikockázott videó sem képes feltárni. (...) Szóval mi is az igazság a jelen esetben? Nyomozás következik. Még vezetők fejei hullhatnak. De az igazság megfoghatatlan lesz, mint mindig.”

Cikke végén igazi középutas álláspontra helyezkedik: „Egy dologban biztos vagyok: a tragédiától eltekintve, nagyobb összefüggéseket tekintve jó nekünk, hogy videók kerülnek nyilvánosságra. Az átláthatóság győzelme ez. A még több információ és oda-vissza kiabálás mindenkinek több adatot és lehetőséget ad a saját véleményalkotáshoz. (...) Ma már senkinek sem kell passzívnak maradnia kultúránk fontosabb pillanataiban.” 

Az amerikai diplomácia leveleinek kiszivárogtatása volt a Wikileaks következő jelentős tette, e levelekből általában olyan dolgok derültek ki, amit addig is sejteni lehetett. Umberto Eco azt találta mondani, hogy az amerikai nagykövetségek kvázi kémtevékenységet végeznek, amikor kormányuknak jelentenek állomáshelyük kormányairól. Ez mintha a szokásos amerikaellenes szöveg lenne, ugyanis - most őszintén - nem azt várja el minden ország a diplomatáitól, hogy figyeljenek, füleljenek és beszéljenek, felmérjék a terepet? 

A levelekből naponta idézett a sajtó valami érdekeset, például a vezetők személyiségéről, viselt dolgairól. A közvéleményt kétségtelenül jobban érdekli a politikai bulvár, mint a higgadt és mértéktartó politikai elemzés, az előbbinek ugyanis sajátos romantikája, igazi emberszaga van, a szó legszorosabb értelmében a nappalinkba hozza a politikát.

Amúgy az egész szivárogtatási akció meglehetősen öncélú volt, arra irányult, hogy háborodjunk fel azon, hogy zárt ajtók mögött is zajlik politika. És akkor itt érkeztünk el ahhoz a kérdéshez, hogy tulajdonképp miről is akarunk igazán tudni, és minek kell feltétlenül nyilvánosságra kerülnie? 

Arianna Huffington, a múltkor már idézett, neves amerikai publicista szerint sem arról van szó, és szerinte Assange sem ezt szeretné, hogy a teljes transzparencia az legyen, amikor minden kormányülést élő közvetítésben kellene lebonyolítani a Fehér Házban, mint egy bekamerázott Big Brother-házban. Úgy tűnik, egyetért Assange-dzsal abban, hogy a kormányzás törvényes titkossága különbözik attól, hogy a kormány szeretné elrejteni a visszaéléseket és az igazságot, mert ez szerinte már a demokráciát veszélyezteti. A demokrácia túlélését az biztosítja, hogy tudjuk, mit csinál a kormányunk, s csak akkor befolyásolhatjuk a dolgok menetét, ha pontos információink vannak arról, hol is élünk valójában - állapítja meg a szerző cikkének vége felé. Az ilyen állításokkal szemben annyit vetnénk fel, hogy a demokráciának éppenséggel a bőséges információval is véget lehet vetni. Orhan Pamuk kevéssé sikerült, de jó néhány izgalmas, bátor és provokatív kérdésfelvetést tartalmazó regényében, A hó címűben olvashatjuk, hogy miért terjed oly gyorsan az iszlám fundamentalizmus: mert az egyszerű és szegény török szavazó a magát megszedett és jól megismert (és így leszerepelt, korrumpálódott stb.) pártpolitikusok helyett az iszlamista jelöltet fogja választani, mert az legalább egy szent ember (azt pedig tudjuk a demokrácia versenyben edzett politikusairól, hogy a szentek menet közben kihullanak).

A személyközi és csoportkommunikáció jelenségeit tekintve sem állíthatjuk, hogy pusztán az információ bősége, azok feltétlen és korlátlan, válogatás nélküli kifejezése elősegítené a résztvevők egymáshoz közeledését. Ha mindig kifejezzük az igazságot, például úgy érdeklődünk valakitől, hogy „maga öreg és szenilis, ráadásul kövér is, egyszóval visszataszító, kérem, mondja el, mit látott!” mondatban hiába igazak az állítások, ilyen információk közlésével éppen a további információhoz jutást akadályozzuk meg. Ha pedig a közéletből veszünk példát, mondjuk egy kormány arról dönt a nyílt kormányzás - a kifejezés, amit Huffington a szemére hány Obamának  az idézett cikkben - jegyében arról, hogy mostantól nyilvános adat, hány betegnek nem engedélyezett az állami egészségbiztosító egy életmentő méregdrága műtétet, akkor az emberek azt a véleményt alakítják ki, hogy az állam ma ennyi embert hagy meghalni, nem tesz értük semmit. Hiába volt ez így eddig is, az átlagember csak annyit lát, hogy régen bezzeg nem történhetett ilyesmi, most meg igen, bizony nehéz és hosszadalmas volna vele megértetni, hogy csak egy adat nyilvánossága változott.
A magunk részéről Bede Márton Szemellenzővel és önbizalommal egyenesen csak előre című cikkében kifejtett véleményével értünk egyet, ezért egy hosszabb részt most szó szerint idézünk:

"Nem mintha az ausztrál Julian Assange vagy a benne messiást látók törődnének az ilyen apró részletekkel. Már-már mulatságos látni, ahogy az elsősorban a nyugati álszentséget, a mainstream médiát és mindenek előtt az Egyesült Államok vezetését kikezdeni próbálók hogyan használják ugyanazokat az érveket, mint a világban valóban számtalan gazságot elkövető előző amerikai kormányzat.
Ahogy Bush, Dick Cheney és a többiek meg voltak győződve arról, hogy csakis egyetlen üdvözítő megoldás van az egész világ számára, amely egyformán működik Washingtontól Kabulig, ugyanúgy vannak meggyőződve most önnön magasztos igazukról a Wikileaks-pártiak. A republikánusok azt képzelték, hogy a demokrácia a gyógyír a világ összes bajára, Assange-ék meg ugyanezt hiszik egy másik hasonlóan jól csengő szóról, a transzparenciáról.
Think tankek kényelmes karosszékeiből megpróbálni ráhúzni a hazai megoldást afgán tartományi választásokra pont olyan szánalmas, mint számítógépek mögül papolni arról, hogy miként is kellene kommunikálnia egymással Kínának és Észak-Koreának. Szerencsére a világ sokszínűbb annál, hogy egy kaptafára lehessen felhúzni"

Régóta szerettem volna Giovanni Sartorit idézni, nézzük is a "fordított kimenetel" elvét. Sartori szerint az eszmékkel kapcsolatban ne feledjük, hogy csak eszmékről van szó. Ha egy eszme megvalósítása során túl perfekcionisták vagyunk, a végeredmény rosszabb lehet annál, mint amiért az egész folyamatot elindítottuk. Ha például a népakarat még tökéletesebb érvényesítésének eszméje által vezérelve leromboljuk a már meglévő képviseleti intézményeket, akkor a szabadság bár nem tökéletes, de mégis elégséges fokát is eltüntethetjük, és jöhet a zsarnokság.
Éppígy igaz lehet ez az információszabadság és a teljes átláthatóság követelményére, mert annak túlzott követelése és a meglévő intézmények elleni támadás által könnyen elérhető az információs bezártság és átláthatatlanság.

A Wikileaks-jelenség egyik paradoxona az, hogy az a világ, a hekkereké, ahonnan származik, éppoly titkos és a titkosság bűvöletében él, mint az, amelyet le akar leplezni. Lehet erre forradalmi, hatalom-, tekintély-, intézmény- és államellenes politikai magyarázatot keresni, de az a dilemmát nem oldja fel. A Wikileaks kiszivárogtatásainak ellenérdekeltjei pedig nyugodtan mondhatják: ha annyira szeretnétek átláthatóságot, hozzátok nyilvánosságra a bejelentkezési azonosítóitokat (jelszóval) és személyes adataitokat.

Tartunk attól is, hogy nincs igaza Assange-nak vagy akár Huffingtonnak abban, hogy az emberek mindent szeretnének tudni a választott politikusaik ügyeiről vagy államuk titkosszolgálatinak tevékenységéről: egyrészt zavartan hümmöghetnek, ha kedvenc politikai erejüknek nemcsak magasztos céljait, hanem kevésbé magasztos módszereit és eszközeit is megismerik (ez persze időnként megtörténik), másrészt joggal félhetnek, hogy ha az államok belső adataihoz ilyen simán hozzá lehet férni, akkor az övékéhez is. Sajnos azt kell látnunk, hogy Assange-ék gondolkodása azoké, akik ők valójában, a sajtóértelmiségieké, és fáj kimondani, de azért a magyar tapasztalatokból is kiindulva megkockáztatjuk ezt az állítást: akárhogy is viszonyul az átlagember a politikusokhoz, azért a gondolkodása mégis a politikusokéhoz áll közelebb (vagy a politikusok ismerik jobban az ő észjárásukat, a párhuzamosság szempontjából ez mindegy).

Nem véletlen fejlemény, hogy egyesek már az internet végéről cikkeznek a Wikileaks ügyei kapcsán. Egyrészt az a kiberháború, amit elindított, senkinek sem tesz jót, támogatók és ellenzők egymás szervereit támadják, és nekünk, hétköznapi internetezőknek nehéz megmagyarázni, hogy miért jó az, ha ügyeinket intéző bankunk, állami hivatalunk vagy MasterCard-, Visa-, PayPal-fiókunk működése akadozik, és ha egyszer megtörtént ez, akkor máskor is és rendszeresen is megtörténhet. Másrészt pedig igaz ugyan, hogy jelenleg sok olyan hely van a világban, ahonnan szinte bármit fel lehet tenni az internetre és le lehet tölteni onnan, de ugyan mitől lenne biztos, hogy ez mindig így lesz? Végül is valakik biztosítják, hogy a sok hálózat össze legyen kötve, ennek van egy technikai háttere (akár tengerek alatt futó üvegszálas kábelek, elosztóállomások, gernichálózatok stb., amiket valaki képes legyártani), és ugyanilyen alapon le is lehet kapcsolni vagy le is lehet kötni egy ország hálózatát a világméretűről. Ilyet láttunk már Egyiptom, Líbia és Irán esetében, ennek lehetősége - persze csak kibertámadások elleni védekezés szempontjából - téma volt Európában is.

Biztos lenne pár kormány, ami a szivárogtatós ügyek után már elgondolkodna az internet korlátozásán, talán még olyanok is akár, akikről ezt sohasem gondoltuk volna. Ez csökkentené ugyan a szabadság fokát ezekben az országokban, de hát azt csökkenti a gazdasági, technikai, infrastrukturális feltételek jelenlegi vagy jövőbeni hiánya is, és ettől a szabadságdeficittől még bőven lehet annyira magas a biztosított szabadságok köre, ami élhetővé teszi a rendszert (ezt megfigyelhettünk a magyar államszocializmus több évtizedes fennmaradása kapcsán is.) Már megtanulhattuk, hogy kevés dolog tart örökké az emberi együttélés világában, politikai határok, rendszerek jogok, vívmányok, fundamentumok egyik napról a másikra képesek semmivé foszlani. 

Persze, egyelőre örüljünk nyugodtan annak, hogy lett hatása a Wikileaks-jelenségnek, van magyar követője az atlatszo.hu "személyében". Aztán nézzük csak a napos oldalát Orbán Viktor adatvédelemről szóló szavainak is, mely szerint  „a kapcsolatba lépés, az érdeklődés, az adatok tárolása, a konzultációk” pozitív dolgok, nyilván a kormány magára nézve is érvényesnek tartja ezt az elvet, tessék tőlük bőszen érdeklődni.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr384633391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

különvélemény2 2012.07.06. 20:47:57

"Maradjunk abban, hogy a háborúk valódi mozgatóiról és valódi történéseiről alig tudunk valamit, mert egyikben sem voltunk benne."

Ha ennyire tájékozatlan vagy, akkor minek írsz blogot?
Vagy ez a szokásos "nem tudhatod paraszt" "pofa be" mentalitás?

politologus · http://politologus.blog.hu 2012.07.06. 21:14:21

@különvélemény2: Nem, úgy értettem, nem harcoltunk, nem döntöttünk harctéren emberéletekről stb.

torró 2012.07.06. 21:16:41

Ma már valóban sok mindent lehet sejteni az elmúlt háborúkról! Az új háborúk történéseit pedig le akarják hazudni. és sajnos könnyen megteszik, lásd Irak.Gyakorlatilag egy vállrándítással intézték el és beismerték az indokok nagy részének a köze sem volt az igazsághoz.A nagyobb hatalmak rá sem hederítenek,esetleg mit szól hozzá a nép. Mert velük mindent meg lehet etetni.Már a néppel.

énisfélek 2012.07.06. 21:29:46

@torró: "Ma már valóban sok mindent lehet sejteni az elmúlt háborúkról!"

Az lenne a szép világ, ha nem csak sejteni lehetne, de beszélni is szabadna ezekről a dolgokról.

torró 2012.07.06. 22:22:09

énisfélek!
Hát ezaz! Ott a baj, hogy a politikusaink is dróton rángatott bábuk. Mondjuk midig is azok voltak. a színfal mögött van kutya elásva./Bárcsak ott lenne már/.

NIL7 2012.07.06. 22:43:08

Ez a poszt nagyon körülményesen van fogalmazva a mondanivalóhoz képest. Hillary Clintont szoktam dícsérgetni, aki ettől jóval bonyolultabb témákról közérthetőbben beszél, amit az egészen átlagember is megért. Itt azé' kellett néha visszaolvasnom.

Assange - szvsz - pedig megérdemelné a kivégzést. Nem valamiféle erkölcsi, hanem praktikus biztonsági okokból, precedens képpen.

politologus · http://politologus.blog.hu 2012.07.06. 22:50:59

@NIL7: A körülményességről: igen, be szoktam iktatni egy "kihúzogatós" szakaszt az írásba, de ezt most a mobilnet vacakolása elvitte...

Beren 2012.07.06. 22:57:33

A háborúkról:
"Ma már senkinek sem kell passzívnak maradnia kultúránk fontosabb pillanataiban.”

Ez egy gyönyörű mondat, jól példázza, mit sikerült elérni mióta lemásztunk a fáról. Attól, hogy öltönyben parádézunk, meg van mobiltelefon, meg géppuska, semmi különbség köztünk meg egy csimpánzhorda között, akik éjjel elindulnak agyonverni a páviánokat. Büszkék lehetünk.

TCrown 2012.07.07. 01:36:17

Nekem tetszik ez a cikk, érdekes és fontos dologról szól.

Az információtömeg kiszélesedésével, bárki által való hozzáférhetőségével az a gond, hogy a nyilvánosságra kerülő információk sosem teljesek, de ha még azok is lennének, a befogadók türelme, képzelete mindenképp véges.

A Colateral Murder esetében Bronstein is azt pedzegeti szerintem, hogy bár azt _hihetjük_ hogy meg tudjuk ítélni, hogy a helikopter pilótái jól döntöttek-e, de valójában nem tudjuk, mert nem tudunk (nincs hozzá tapasztalatunk), vagy nem is akarunk (mert azt hisszük el tudjuk így is dönteni) belegondolni az ő helyzetébe.
Ezt fordította különvélemény2 odafenn úgy, hogy "nem tudhatod paraszt" "pofa be", csakhogy az a helyzet, hogy sok esetben tényleg nem tudhatjuk. Remek példája ő azoknak, akik becsületsértésnek tartják, ha azt mondják nekik, hogy "figyelj, ehhez nem értesz, ne ítélj" (lásd még: "az dobja az első követ, aki"). Assange Ortega tömegeinek hőse, nekik adja meg az ítélkezés örömét, és élnek is vele, a video alatti kommentekben vehemensebben gyilkolják egymást, mintha a helikopterben ülnének maguk is.

Hiába, nehéz belátni, hogy valahol vége a kompetenciánknak, a tudásunknak, pláne nehéz a mostanság divatos szellemi irányzatok kereszttüzében.

sanyix 2012.07.07. 01:39:49

@NIL7: te is megérdemelnéd a kivégzést, a praktikus, "legalább egy hülyével kevesebb" okból.

sanyix 2012.07.07. 01:44:38

@TCrown: ebben az esetben tökéletesen lehet látni mi történt, még a rossz minőségű felvételből is, és ugye a pilóták nagyságrendekkel jobb minőségű élőképet láttak.
két lehetőség lehetséges:
- a pilóták szimplán retardáltak,
- gyilkosok (szórakozásból, mert "geci arabok, megtámadják a szeretett emrikánkak, dögöljenek meg", vagy mert "mekkora poén lesz otthon villoghatok vele a haveroknak"

TCrown 2012.07.07. 02:18:23

@sanyix: Pontosan erről beszélek, szerintem ez illúzió, hogy "tökéletesen lehet látni mi történt".

A karosszékből, tökéletes biztonságból, visszatekerve-újranézve azért egy nem ugyanaz, mint a helyszínen, élesben...

Én például még sosem vezettem Apache-ot. Nem tudom, milyen képet lát a pilóta.
Az életem sem múlt azon soha, hogy meg tudok-e különböztetni egy RPG-t egy teleobjektívtől azon a képen, amit a pilóta lát az Apache-ban.
Kiképzést sem kaptam, ami arról szólt volna, hogy hogyan kell megkülönböztetni egy RPG-t egy teleobjektívtől azon a képen, amit a pilóta lát az Apache-ban.
Folytathatnám, de gondolom érted...

Környezettudatos 2012.07.07. 07:21:57

@TCrown: Nem érti vagy pedig több ezer órát repült már apache helikopterrel és rutinos baka. Inkább nem érti.

Ez az egész olyan, mint a magyar jogban az arányos védekezés volt. Bíróságok, szakértők hónapokig maszturbáltak azon, ha valaki megvédte magát egy kapával, hogy arányosan védekezett-e...és mindeközben elfelejtették, hogy a kapa használatának eldöntésére az érintettnek töredék másodpercei voltak, mert egy másik az életét fenyegetve közeledett.

A sok ítélkező pedig fogja be, szerintem lesz alkalmuk háborúban részt venni és egy-két év fegyverforgatás után majd meglátjuk, hogy fognak-e élvezetből civil lakost verni, agyonverni, stb. Ilyen helyzetekben az ember tolerancia küszöbe eltolódik ám egy kicsit. Átszakadnak olyan gátak, amelyek most az ítélkezés alapjai.

a_tom 2012.07.07. 08:38:18

A helikopteres gyilkosságnál nem kéne a szart elkenegetni.
Fegyvertelen civileket öltek meg, akkor is hibáztak ha csak jóhiszeműen elnézték, azt hitték... Ha én vagy egy rendőr vagy BÁRKI lelő egy másik embert mert az egy akármit húz elő a zsebéből az ugyanúgy gyilkosság.
Alapos ok nélkül nem lövöldözünk le embereket, és főleg a sérültek segítségére érkezőket sem gyilkoljuk le, mert még a végén mi válunk terroristává!
Monjuk mit várunk azoktól akik "honvédő háborúkat kezdeményeznek" idegen országokban...

Patreides · patreides.blog.hu 2012.07.07. 08:49:32

Az őszödi beszéd is egy kiszivárogtatás volt. Egy belső használatra szánt, arra kihegyezett beszéd manipulált módon, pontosan időzítve a széles közvélemény elé került, és egy kormány elleni laza puccskísérlet épült rá.
Akkor most ennek a négy fal között kellett volna maradnia, vagy jogos álszent módon szörnyűlködni azon, hogy jé, há, hú, ha, a politikusok a választási kampányban nem mondják meg a teljes igazságot a népnek, és utána kormányon mást csinálnak, mint amit a választók előzőleg hittek erről.

Patreides · patreides.blog.hu 2012.07.07. 08:50:42

"Alapos ok nélkül nem lövöldözünk le embereket..."

Szokások és kultúrák válogatják, persze. :)

TCrown 2012.07.07. 17:54:28

Ne kezdjük előlről hogy a Collateral Murder esetében kinek volt igaza, a poszt által felvetett kérdésben ez irreleváns.

A kérdés szerintem az, hogy van-e bármiféle haszna ezeknek a kiszivárogtatásoknak, illetve az arányban áll-e a kiszivárogtatások okozta kárral.

Szerintem jobb példa erre az egészre Rodney King vitatott letartóztatásának az esete, és az azt követő zavargások, amiben 53 ember halt meg, és egymilliárd (!!!) dollárnyi kár keletkezett.

A kérdés az, hogy még ha el is fogadjuk, hogy Rodney Kinget jogtalanul verték agyba-főbe akkor is jó ár volt-e az 53 halott és az egymilliárd dollár ennek a jogtalanságnak a kiderüléséért?

És ha igennel válaszolsz erre a kérdésre - vajon akkor is igennel válaszolnál-e, ha az 53-ban benne vagy te is a családoddal, vagy az egymilliárdban benne van a te házad is?

Assange és az istenítői erre a kérdésre igennel válaszolnak, csak abba nem gondolnak bele, hogy esetleg ők is az áldozatok közé kerülhetnek.
De az áldozatok közé kerülhet a jelenlegi világrend is, és bár divatos azt gondolni, hogy ennél már nem is jöhet rosszabb, bizony jöhet sokkal-sokkal rosszabb is...

a_tom 2012.07.07. 20:52:21

@TCrown:

Ne egy ember megverését állítsuk szembe 53 ember halálával és 1milliárd dollár kárral

1) Ki tudja mennyi kárt okozott már előtte az a rendszer, csak az utolsó csepp volt az a verés és a felmentő ítélet.

2) A hatalom reagálhatott volna úgy is hogy változtatnak a rendszeren, felülvizsgálják, és akkor a további károk elmaradtak volna.

A történelmet vérrel írják, nagy ritkán lehet csak elérni változásokat békésen.
Nem az a kérdés hogy akkor is jó e a felkelés ha a birtokod leéghet és bánthatják a családodat, hanem ha te vagy a rabszolga akkor kérnél mégegy verést vagy kockáztatnád a szaros életedet?

Igen, tudom, volak akik ártatlanul belekeveredtek, megsérültek, de balesetek, bűncselekmények békeidőben is vannak.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért
süti beállítások módosítása