Rebesgetik, hogy járásokra csak kádártemető miatt lesz szükség. A kormányzati ciklus elején a közigazgatási reformról szóló tanácskozásokon a meghívottak azzal szembesültek, hogy járások biztosan lesznek, de hogy mi lesz a feladatuk, még nem tudni. Vagyis létrehozásuk inkább politikai szándék volt, mint a feladatokból adódó szükségszerűség. A kormányhivatalok vezetőivel egybeszámítva a járási hivatalvezetőket lesz már bőven hely az eltűnő pozíciók pótlására. Káderfialtatónak jobb lenne, de mindegy, ne legyünk telhetetlenek. 

Korábban írtam már a politikusok szavatosságáról. "A nyugati demokráciákban még hosszabban tart a politikai karrier, az idősödő politikusok csak a nőiket cserélik fiatalabbra. Ebbe bele kell nyugodni, az elitcsere a gázáremelés ellentettje abban az értelemben, hogy mit mondanak róla és hogy mi lesz valójában." Nincs mese, az elitcsere lehetetlen, és kevés cél önmagában (ezért nem szeretem a pártpolitikusokat fikázó írásokat), a játékszabályokon lehet finoman igazítani, az hozza magával a többit.

Talán Sartori idézi helyeslően, hogy épp a demokráciának van a legnagyobb szüksége karizmatikus vezetőkre. Az intézményalapú demokráciaépítés számomra kedvesebb, de a politika perszonalizációjával jobban számoló személyiség- és vezéralapú megközelítés is értelmes, egyre kevesebb érvem van az ilyen alapú magyarázatok használhatósága ellen.

Nyilván nem véletlen, hogy a magyar közéletet már évek óta érő egyik legfontosabb kritika a jelentős személyiségek hiánya. Az a jelenség nálunk is működik, hogy a komoly vezetők mögött űr keletkezik, mert a regnáló vezető nem engedheti senkinek a túlzott erősödést. Sőt van lejjebb is, tessék csak megnézni, milyen feladatokat juttat Orbán Selmeczi Gabriellának, mennyien köszönik meg a Fideszben, hogy a képviselőnő egyáltalán létezik, hogy helyettük hordja a karaktergyilkos ügyek keresztjét.

Nagyon is érthető, hogy hiába bármiféle szándék a politikai minőség javítására, megfelelő alapanyag nélkül nincs jó termék. Hadd beszéljek kicsit haza: a politikusok sokkal jobban rászorulnának a politológusokra. Ezért sem szeretem, ha a politikusok közelébe kerülő politikai elemzőket bántják, mert bizony helyük van ott, nemcsak az íróasztal mögül lehet tanácsokat adni. Elég sok politikus csak hiszi, hogy ért a politikához, valójában csak egy-két féle utat, megoldási módozatot ismer, azt alkalmazza unos-untalan, s az igazi arzenál hiányát próbálja nyomulással, keménykedéssel leplezni.

Nézzünk egy autós párhuzamot: Az utcán járva megfigyelhetjük, hogy kialakult a használt autóknak egy másodlagos piaca, ahol azok alapanyagként jönnek számításba. A jólét és a motorizáltság emelkedésével már nemcsak a családnak van autója, hanem a nagyfiúknak és nagylányoknak is, nekik a kocsi alapanyag a további tuning számára. Ez a megoldás keresletet teremt a karosszériaelemeiben levitézlett példányok iránt is. Itt futkároznak körülöttünk a látványosabbnál látványosabbra tuningolt Suzukik, Fiat Bravák és Bravók, s mi örlülhetünk hogy nem a kiinduló állapotukat látjuk.

Kíváncsi lennék, mennivel javulna a politikusállományunk személyi állaga és produktuma, ha kifejezetten a politikai személyiségek/karrierek számára is kialakulna egy második piac, ahol némi tuning után még lehet villogni. Különösen azok esetében, akik nem alapozták meg politikán kívüli karrierjüket, akiknek semmi sincs a politikán kívül.(Kicsit kevésnek tűnik, hogy mehetnek Csányi OTP-jéhez...) Szóba jöhetne számukra mindaz, ami kívül is van a politikán meg belül is, például intézményvezetés, (politikai) alapítványok kuratóriumi tagsága, beszédtartás, politikai tanácsadás. 

A kegyből és pozícióból kieső éhes politikus veszélyes fajta, bizonyos helyzetekben csíp-rúg-harap, úgyhogy ezeket az energiáit a köz hasznára kell becsatornázni. Amíg a fent leírt másodlagos piac nincs, vagy az átalános politikautálat miatt kerülendő megoldás, vagy nem alakul át közgondolkodásunk arra, hogy jobban szeressük a meggazdagodottak politikába érkezését a politikából meggazdagodásnál, addig kénytelenek vagyunk tűrni, ha egy kormányzat helyet keres a szükségtelenné válók számára.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus