Ott hagytuk abba a múltkor, hogy a tüntetések nem a pártstruktúrát változtatják meg, hanem a civil kurázsit, és hogy a Fidesz erősödése is így kezdődött.
Továbbra is vitatkozunk azokkal, akik csupán a szavazatokat számítgatják, helyette a társadalom általános érdekkifejeződését kellene tekinteni. Utóbbi mellett szóló érv, hogy mennyire nem működik a régi módi, hogy egy botrány vagy tüntetés után megnézzük a közvélemény-kutatásokban az elmozdulásokat, és megvan a követendő politika. Ma előre meg lehet jósolni, hogy a pártpreferenciákon alig fog látszódni valami. Hozzá kell szokni, hogy a dolgok már nem a jól megszokott, organikus rendben mennek: a magyar politika világa nem természeti környezet, hanem ipari gyártósor, ahol nem illik elvárni egy fára emlékeztető robotkartól sem, hogy rügyet növesszen.

Az alábbiakban próbálunk üzenni sok véleményvezérnek, hogy mielőtt fikázzák a politikai tevékenységet végzőket, gondolkodjanak el, hogy politikát csinálni egyáltalán nem könnyű, különösen most és az ellenzéki térfélről.

A társadalom egyik jelentős részének érdekeit a pártok képesek összefogni, bőven akad a Fidesznek olyan híve, aki jól látja magát képviselve az egykulcsos adóban vagy a kézben tartott államháztartásban, és az ellenzéki pártok is visznek ilyet, mondjuk az oktatáspolitika kritikáját. Egy másik részét - még a politika világát kerülőket is, ez fontos! - a Fidesz olyan kormányzati populizmusa szolgálja ki, ami a mainstream-ellenzéknek komoly fejtörést okozhat. Ennek a populizmusnak vagy ellene megy egy politikai erő, vagy beszáll a versenybe, az MSZP és a Jobbik plakátkampánya az utóbbira jelentkezett be. Azért bőven marad még képviseletlen érdek, amit a pártok valójában nem tudnak vagy akarnak lefedni, szerintem nálunk óriási ez a tér, és a Fidesz minél több témát zár rövidre a szokásos leegyszerűsítéseivel, annál nagyobb lesz. A kérdés inkább az, hogy ezek az érdekek felismer(tet)hetők és artikulál(tat)hatóak-e.

Van egy szokásos feltevésünk: egy igénynek még a keletkezését is meghatározhatja az, hogy annak artikulációja sikerre vihető. Amíg a változásra amúgy vágyakozók nem érzik, hogy létezik politika erő, ami a változást képes átvinni, még maga a vágy is kósza és tétova marad. Most újra Fidesz-ellenességgel fognak vádolni, de akkor is kerülni kell az öncenzúrát: további feltevésünk, hogy a Fidesz tudatosan tett arról megannyi lépés összehangolásával, hogy a társadalom jelentős része eltétovásodjon, hogy leszoktassa az embereket a képviseleti demokráciáról. Itt jön képbe a Momentum kísérlete: teret adni a demokratikus diskurzusnak. (Valamikor a múltkor sikerült itt megjósolni a Momentumot, most azt tesszük fel, hogy ők be fogják célozni valami módon a fideszes parlamenti és önkormányzati képviselőket.)

Rengeteg írást olvashattunk mostanában, amelynek ez az alapképlete: nem kell reformálni a választási rendszert, mert épp a jelenlegiben győzhető le a Fidesz, hiszen a szavazatszám is megvan, csak koordináltan kell indulni, és a kormánypárt simán verhető. Ez az elmélet nem új, viszont amikor született, még nem lehetett tudni, hogy mi lesz itt Népszabadságokkal, Origókkal, TV2-kkel, Figyelőkkel, sőt, majdnem-Indexszel és a Simicska-plakátokkal, és hogy egyetlen faluban akár húsz plakáthely hirdetheti, hogy népszavazzunk a migránsok és az EU ellen.

Hiheti bárki, hogy egy politikai üzenet, akár csupán a koordinált ellenzéki indulásról olyan könnyen eljuttatható a címzettekhez? Folytatva: annak indoklása, megértetése is? Úgy, hogy még az eddig megismert ellenszélben kell azt átvinni, kioltva - sőt, megelőzve! - a sok kormányoldali üzenetet? Végül: ha picit is sikeres az offenzíva, tényleg azt hisszük, hogy a Fidesz nem képes még messzebbre is elmenni, természetesen csupán a mi, az emberek védelme érdekében? De ne is menjünk el idáig: ha az üzeneteket komplex narratívába ágyazva akarod eljuttatni, mert úgy hat igazán, akkor már hirtelen igen sok üzenetet leszel kénytelen eljuttatni, persze, rövid idő alatt, ehhez pláne sok szerencsét!

Tessék végiggondolni, hogy milyen asszimetrikus a jelenlegi verseny, egy ellenzéki üzenet átviteléhez sokkalta nagyobb energiabefektetés szükséges, mint a kormánynál! Amit tovább akadályoz a régi állapot tehetetlenségi ereje (a tehetetlenségi erőről: ezt látod pl., amikor az emberek még mindig régi pártokat és azok narratíváit választják, pedig már nincsenek is meg), az üzenet átmente nem észlelhető azonnal, de még mindennek elébe menve az egész ellenzék vert helyzetből, lúzerként mondja, amit mond. 2010 után is milyen sokat dolgozott még a baloldali és a liberális véleményvezéri kórus is azon, hogy a vesztesek még lúzernek is tűnjenek (a Fidesz-szavazók agyatlannak meg birkának nevezése meg előtte-utána is ment), most meg milyen frankó lenne, ha új és kicsi pártokba nem az azonnali és jövőbeli lúzert látná bele a többség!
Szóval honnan teremthető elő a rezsimváltó energia, vagyis - csak a legegyszerűbbekkel kezdve - a sok ember és a sok pénz? Speciel a sok ember mondjuk a múltkori "hülye tüntetgetéssel" meg az "ezek is majd eltűnnek a süllyesztőben"-momentumos akciónál mintha feltűnt volna: ugyanis a településeket járó és a szinte lehetetlent elérni próbáló pártaktivisták is olyanokból kerülnek ki, akik a tüntetői részvételi fokot már megugrották. Fel nem foghatom ésszel, hogyan lehetnek ellenzéki orgánumok olyan vakok-süketek, hogy a tüntetések kapcsán lebecsülik az emberek részvételi erőfeszítéseit, majd számukra egy jóval nagyobb részvételi erőfeszítést irányoznak elő.

Akkor nézzük a politikusok részvételét. Bizonyára feltűnt, hogy az LMP vezető politikusai sorra távoznak: de sebaj, ez is elintézhető úgy, hogy szimplán alkalmatlannak minősítjük őket. Pedig jobb lenne odafülelni, Sallai R. Benedek azt állította, amit már vagy hússzor e blog is, hogy a durva kormányzati támadások elveszik az ellenzéki politika kedvét, mert bizony, a politikai tevékenység, a nagy egész sok személyes ügyből áll össze. És igen, higgyük csak el, hogy nem politikus házastársunk lebeszél az értelmetlen küszködésről, hát kell ez neked, aki jogászként vagy közgazdászként győztes is lehetsz, persze, az elveid, de hát a szülőség is fontos elv, meg úgysem válthatod meg egyedül a világot, jöjjenek mások, gyere, menjünk haza, többet leszünk együtt. Ismerjük ezt az attitűdöt szavazótól is, ugye?

Amikor a Fidesz leválthatatlanságáról megy a vita, egyszer csak előjön egy érv a szegény magára hagyott szavazóról: látom én Orbán dolgait, és szavaznék én másra, de nincs kire. Csodálatos újjászületése ez a kádári, majd szoci, majd elsőorbánkormányos "nincs alternatíva" szövegnek! De mi a fenét jelent? Ha kihámozható belőle valami, az annyi, hogy nincs másik VEZÉR a színen (mert hiszen választási alternatíva ugyan miért ne lenne). Nem mondom, hogy ember nem tud így gondolkodni, mert tud, ám akkor a választói döntések kis hányadát tudnánk csak megokolni. Esetleg megfordult már a fejünkben, hogy kitől is ered ez a narratíva, valóban a szerencsétlen, magára hagyott Fidesz-szavazótól, aki borzasztóan szavazna másra, de a fene egye meg, hát nincs kire? Mert az, aki nincs, az talán nem tisztára olyan, mint a Fidesz, de miben is volna más, azt nem tudom, de a fő baja, hogy nincs - világos, ugye? (Mellesleg emlékszünk, hol hallottuk a nincskirét először?) Ez a nincskire-narratíva bűzlik az előállítottságtól, és számomra nagyon is elképzelhető, hogy ugyanazok az agyak szülték, mint a többi posztkádári, vagy inkább egyszerűen "kádári" maszlagot, és nyomatják úton-útfélen olyan sikerrel, hogy még az intelligensebb véleményvezérek is elhiszik létjogosultságát. Csak emlékeztetnék, hogy a 98-as Orbán-narratíva az "igenis van alternatíva" volt.

Aztán meg, persze, könnyű Gulyás Márton tévedőnek mondani, mert hogy semmi sem múlik az arányos vagy a többségi választási rendszer közötti választáson, úgyis mindegyikben győzne a Fidesz a pártpreferencia-adatok szerint. Csak ez nem ilyen egyszerű, mert a pártpreferencia-adatok meg az egész jelenlegi politikai helyzet terméke is e választási szabályoknak a kicsi és leterhelt ellenzéki frakcióktól kezdve az ellenzék lehetetlen szövetségkötési lehetőségeiig. Gulyás legfeljebb ugyanannyit téved, mint sok bírálója, és még mindig kevesebbet, mint az angol többségi modellt idecitálók, akik elfelejtik, hogy ott a politikai rendszer további elemei, úgyszólván az EGÉSZ borzasztóan különbözik, ezért elő sem állhat a magyarhoz hasonló helyzet. És ugyan miért a 2018-as Fidesz-legyőzés lenne az egyetlen értelmes cél (meg vitatéma), hát nem lehet célt adni egy ellenzékinek az utánra is? 

Vissza a tüntetéssorozatra: az nem egy önmagában álló dolog, hanem valami másnak a tünete. Mintha változna a demokratikus vita természete, például a "diktatúra" emlegetése kevésbé DK-szavazós formula már, bekerült a szakértői vitákba is mint folyamat- vagy állapot-kifejezés, s ugyanígy az államszocialista egypártrendszerhez hasonlítás. Török Gábor és Filippov Gábor el is helyezte Magyarországot a demokrácia és a diktatúra 1-10-es skáláján, előbbi 2-3-ra, utóbbi 5,5-re értékelve a jelenlegi állapotot. Utóbbi szerint tehát már visszafordulni nehezebb. Persze itt is kijött az a szokásos különbség, ami az ilyen vitákban szokott, hogy az egyik a végállomást fedi le a diktatúra szóval, a másik meg a járatot. Akkor nekünk, a köztes megállóban várakozóknak tessék megmagyarázni, hogy mekkora hülyeség a végállomás nevét írni a buszra, mikor az igazából csak egy busz...

Összefoglalásként két tanulság: egyrészt az ellenzék szénája rosszabbul áll, mint azt sokan láttatni szeretnék, másrészt a magyar politikai tájképen sokkal több a mesterségesen előállított, mint az organikus elem, és csak ennek tudatosításával lehet bármiben is ítélkezni. A következő részben a hogyantovábbokat boncolgatjuk, talán jósolunk is kicsit.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!

A bejegyzés trackback címe:

http://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr2212471949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szélmalomharcos 2017.05.04. 08:59:09

"a társadalom általános érdekkifejeződését kellene tekinteni. "

De hol a mostani (nagyjából már lecsengett) tüntetéshullámban a társadalom érdekkifejeződése?

Összesen 300 körüli CEU-s magyar diák érdekéről van szó, akiknek nagy része eleve a "soros-janicsár" kategóriába tartozik. Nagyjából ugyanennyi szintén Soros által kitartott "civil" lehet a pályán

A többieket nem igazán érdekli, vagy másként látják az egészet

Szélmalomharcos 2017.05.04. 09:04:01

"Sallai R. Benedek azt állította,... a durva kormányzati támadások elveszik az ellenzéki politika kedvét"

Az elődje kedvét nem a kormányzati támadások vették el,hanem a hátbatámadások. Gyanítom a Sallerrel is ugyanez a helyzet, csak nem akar ártani a saját pártjának, inkább még utoljára megpróbál segíteni, pedig elege van belőlük

kvadrillio 2017.05.04. 09:12:51

NA, ENNÉL ROHADTLELKŰBB, HARÁCSOLÓ, GYILKOS ZSIDÓ, NINCS A VILÁGON ! DRÓNNAL LELŐNI !!! MINÉL ELŐBB !!!
Megmutatjuk
Soros György igazi arcát

ORIGO.HU

HÁNYNOM KELL...ETTŐL A GÖRÉNYTŐL !!!

bigdata 2017.05.04. 10:33:22

Re:nincs -kire. Persze, léteznek pártok, hogy ne lenne kire. Ám amikor a 2 hagyományos polititikai oldal erkölcsileg lenullázza magát 1 évtizeden belül, akkor valahogy igazán nincs kire, legalábbis meggyőződéssel, nyugodt szívvel, pozitív végkifejletet remélve.