A Mandiner egyik cikkében ezek állnak:

 

 

A szerzők tévednek. A legitimációnak nem egyetlen, nem is minimum feltétele, hogy szavazási procedúra álljon a változtatás előtt vagy mögött. Ha a kampányban beszél (ez mit is jelent?) az alkotmányozásról a később nyertes párt, az sem ér sokat, és ez áll a Gyurcsány Ferenc által népszerűsített utólagos népszavazásra is. Az persze nem lenne utolsó, ha az alkotmányozás - nyilván törvényben rögzített - menetének része lenne az utólagos népszavazás (több nagymúltú demokráciában az egyetlen országos referendum csak alkotmányos referendum lehet).

 

Ráadásul a Mandiner két problémát kever, mert az alkotmány legitimációja nem azonos az alkotmányozás legitimációjával. Ezek erősíthetik vagy gyengíthetik egymást, de nem feltételei egymásnak. Attól is óva inteném a szerzőket, hogy egyes történelmi folyamatok termékeit úgy általában legitimnek vagy illegitimnek tekintsék. A szerzőkéhez hasonló alapról indulva akár azt is levezethetjük, hogy a szerzők, az én vagy akár a mostani kormánypárti képviselők létének (anyakönyvi kivonatának, bizonyítványainak stb.) legitimitása is kétségbe vonható.

 

Azt kell megérteni, hogy a jogállami demokráciák a képviseleti rendszer és a négyévenkénti választás miatt a permanens legitimációs válság állapotát érzik magukon. Ez arra készteti őket (politikust és választót is), hogy újabb és újabb legitimációs forrásokat keressenek intézkedéseik elé vagy mögé. Különben is: igazából nem intézkedések, hanem az egész politikai rendszer legitimitásáról beszélhetünk csak. 

Egyesek azt vallják, hogy a procedurális demokrácia csak legális, legitim voltához az előbbit tartalommal kell megtölteni. Mások szerint a procedurális demokrácia maga a tartalom, és így legitim is. Aki szerint egy párt azért kormányozhat, mert a legtöbb mandátumot szerezte a választásokon, az az utóbbi nézetet vallja. Van itt kivétel?

 

Azt felejtik el Mandinerék, hogy a ma hatályos alkotmány húsz évig hatályban volt, alkalmazták, meghatározta életviszonyainkat. Ez is legitimációs forrás! Amint az is, hogy működtek alkotmányfejlesztő mechanizmusok, ezt az alkotmányt értelmezték alkotmánybíróink, politikusaink, jogászaink és mi magunk is. Ezek az értelmezések, a rá épülő törvények, a megszokott jogok és kötelességek, a politikai konstellációk (hány szavazási aktus is volt 20 év alatt?) sokkal nagyobb konglomerátumot képeznek, mint ami az alkotmány elfogadási aktusaiban vagy puszta szövegében tetten érhető!

 

Ha az idézett cikk szerzői tényleg úgy gondolják, hogy a legitimitás valamilyen többlet, akkor azt is észre kell venniük, hogy a hatályos alkotmány is termelt némi többletet már.