Legújabb slágertémánk mostanában, hogy ki lehet a Fidesz fő kihívója a következő választásokon. Az esélyesek közül az LMP épp most szervez át, a Jobbikhoz pedig egy erős kijelentés és egy elkélszült kutatás társult, most csak az előbbi pártról lesz szó:
Merre menjen az LMP?
Az ő fő kérdésük, hogy részt vegyenek-e egy baloldali választási szövetségben, vagy önállóan méressék meg magukat, vajon melyik megoldás garantálja a párt megmaradását.
Török Gábor szerint a legjobb út nem összefogni az MSZP-vel, hanem legyőzni azt. Na jó-jó, de hogyan? Más harc komoly támogatással a hátunk mögött megelőzni valakit, és más harc a túlélésért küzdeni a szintén túlélésért küzdővel. Ha utóbbi történne, és a két ellenzéki párt egymást venné célkeresztbe, a Fidesz hátradőlve nézhetné a kiskakasokat. Még oda is állna az LMP mellé, s mondaná, hogy közös a céljuk, az MSZP kiszorítása, s ha az LMP tiltakozna a Fidesz közeledése ellen a demokrácia és a jogállam kormánypárti faragásának felemlegetésével, a kormánypárt legyintene rá, hogy vannak még viták, de ezek csak módszertaniak, elméletiek, igazi ellenérvek nem hangzottak el, valójában most erősödött meg a jogállam.
Bőven van abban logika, hogy az LMP most elutasítja az MSZP ölelő karját, de ha ettől tényleg erősödni merészelnek, akkor a Fidesz területére tévednek, ott csak komoly küzdelemmel lehet maradni, mert ebben a műfajban a Fidesz nagyon jó, egész kispárti trófeagyűjteménye van már.
Korábban azt írtam, hogy a kis pártokról kialakult választói képbe beszámít, hogy a nagyok milyen narratívába helyezik őket. Az MSZP nagypárti logikájú megszólalással már meg is tette ezt az LMP-vel kapcsolatban.
Azt is mondja Török, hogy a sok bizonytalan szavazó már nem a megszokottat várja, hanem valami mást, újat, innovatívat. Bizony, ez is jó elgondolás, csak hát mi van még a kalapban? A fegyelmezett pártok unszimpatikussága mellett a bázisdemokrata működés sokaknak tetszhet, de e működés sohasem örök, legfeljebb a kezdeti fázis. A civil beágyazottság és kapcsolatépítés ugyan nem rossz ötlet, de saját civil hálózat teremtéséhez (hát ez nem szép, de a Fidesz pl. ezt csinálta) még kicsik, az eddigi független civilek meg akkor közelednek, ha kevésbé érzik magukon a hatalom szúrós tekintetét, és ha tudják, hogy az LMP-ben potenciális hatalom rejtőzik. Persze ha a mostanában a kormány ellen akciózó civilek az LMP mögé zárkóznának fel, akkor a probléma meg van oldva.
Próbálok konkrét tippet is adni:
Szerintem az antipolitikáról már nem tudnak több bőrt lenyúzni, azon vagy a nagy pártok, vagy a civilek nyernének inkább, a semmit sem ígérés pedig csak a nagy Fidesznek jött be. A rendszeres utcai, parlamenti akciózás és médiahack minimum elvárás e párttól, főleg, hogy már elkezdték. Ezen túl szerintem az LMP nyisson. Nyissa meg kapuit a választók előtt, engedje benézni őket a politika boszorkánykonyhájába, hitesse el az emberekkel, hogy a pártemberek megoldásokon dolgoznak, tartson "előválasztásokat", állítson "nyílt listát", vagyis vonja be támogatóit a jelöltállítás folyamatába. Az emberek úgy érzik, ki vannak zárva a nagy döntésekből épp az utált pártok által, hadd legyen hát nyíltabb egy párt! Összességében a politikai részvételre repüljenek rá, az jól is áll minden ökopártnak, a civil gyökerekhez és az eredeti célkitűzésekhez is passzol, ennek része lehetne a nyitás.
A másik dolog: jobbikosodjanak. Ez kb. annyit tesz, hogy igazi, pártszerű pártként viselkedjenek, építsenek hálózatot, szervezzenek rendezvényeket, és ne feledjék a vidéket (másban már ne másolják a Jobbikot). A demokrácia ügyét tartsák meg a fővárosban, szociális ügyekkel és a decentralizáció elveinek gründolásával pedig irány a vidék, az erőforrások többségét is ide koncentrálják. Ha hosszú távon gondolkodnak, megéri nekik, mert ott kell lenniük, amikor bármelyik párt a Fidesz váltópártjaként jön számításba (sok-sok vidéki önkormányzat is van ám!).
Ha a fiatalokat is potenciális támogatóknak tekintik, menjenek be az iskolákba és az egyetemekre. Még mielőtt felszisszennénk gyermekeink megrontásának kísérletén, csak gondoljuk végig, hogy a Fidesz és a Jobbik ebben nem volt szívbajos, s e módszerek helyességét az emberek szavazatukkal legitimálták.
Ha a fiatalokat is potenciális támogatóknak tekintik, menjenek be az iskolákba és az egyetemekre. Még mielőtt felszisszennénk gyermekeink megrontásának kísérletén, csak gondoljuk végig, hogy a Fidesz és a Jobbik ebben nem volt szívbajos, s e módszerek helyességét az emberek szavazatukkal legitimálták.
Összességében az elempéseknek át kellene gondolniuk, mi is az igazi cél: akarnak valami komolyat, vagy csak a túlélés számít, mint amit az előbb feltételeztem? Végül számításba kell venni a parlamenten kívüli túlélés módozatait is.
Az új választási rendszer bekavar majd nagyon, csak a legprofibb választási kutatások tárhatják fel, hogy a szavazók mikor és mennyire veszik át az új logikát (pl. megváltozik a gondolkodás arról, hogy mikor kell a pártoknak koalíciót kötni). Át kell értékelnünk, mi a kis és mi a nagy párt: ha a tervezett választási rendszerben nagyot lehet nyerni, akkor a második hirtelen nagyon kicsi, valós támogatásához képest alulreprezentált lehet. Nagy kérdés, mennyire éri meg a normálisan elérhető, a valós támogatáshoz közelinél jobb választási eredményt produkálni egy alulreprezentált eredmény céljából. Meg kell tudnunk azt is, hogy az új rendszerben sok vagy kevés párt fér el huzamosabban a palettán, nem mindegy, arra hajtanak-e az ellenzékiek, hogy csak egy maradjon (jelesül ők maguk), vagy általában a kicsik maradhassanak.
Legközelebb a Jobbikkal folytatjuk.
Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus
Az utolsó 100 komment: