Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2012. április 29. 10:12 - politologus

A politikai innováció 2. - Új formák nélkül marad a régi, lejárt tartalom

 A múltkor azt vizsgáltuk meg, honnan érkezhet a politikai innováció. Most azt vizsgáljuk, hogy nekünk szükségünk van-e rá.

A jelenlegi hatalom által erőltetett új politikai rendszerépítmény nyilván innováció. Na de kié is valójában? Lehet, hogy csak én maradtam le az új rendszert megalapozó tanulmányokról, akár monográfiákról, cikkekről, konferenciákról - nem viccből: a politológus vándorgyűlés témája lehetett volna, nemde? - , amelyek megalapozták azt, amit magunkévá kell tenni... A think-tank persze dolgozott, azért kérdem: a századvéges G. Fodor Gábor jókormányzásos munkái (de írjatok még tippeket!) ilyen vitatandó origók voltak, feküdtünk-keltünk velük, s a mai kritika jegyében ezekből kell idézni?

Amikor Sólyom László nem lehetett újra köztársasági elnök, hallottuk a miértre az ő válaszát, de nekem rögtön a régi 168órás szentencia jutott az eszembe: "X napja nem tudjuk... Önnek nem hiányzik a válasz?" A Fidesz régi módszere volt, hogy egyszerűen válasz nélkül hagy dolgokat, na de - a kutya úristenit! - nincs senki itt, akinek dolga lenne kisajtolni a válaszokat a hatalomból? Csak elsőre nem tűnik a válaszigény éppen itt fontosnak, pedig bizony az: ha ők csináltak Sólyomból elnököt, akkor vagy elégedettek voltak, és újráztatják, vagy elégedetlenség miatt cserélik le, és akkor valamelyiket megindokolják.
De folytatom: a nemrég kreált új politikai rendszer mely elemei jelentek meg korábban javaslatként, országgyűlési szinten például? (Tényleg kérdezem, hátha...)

Mi legyen akkor, ha valóban gyökeres változásra van szükség és igény a magyar politikában, és ezt nem oldják meg a jelen kormány rendszermódosításai?
A reakció feltűnhet a politikai piac kínálati és a keresleti oldalán.
A szkeptikus demokráciafelfogás (pl. Körösényi Andrásé) szerint a politikai piac kínálati piac, vagyis nem a választók igénye jelenik meg keresletként, hanem a politikusok kínálnak helyzeteket, értelmezéseket és megoldásokat, az emberek ezek közül választanak. Ebben az esetben nincs mit tenni, ki kell várni, míg a hivatásos politika kitermel valamilyen javaslatot, vagy ami még lassabb: ki kell várni egy olyan politikai erő feltűnését, akitől ilyen javaslat jöhet. 
A másik esetben a választók oldalán történik változás: változik a gondolkodás és a közhangulat, növekszik az elégedetlenség, elfogy a kormány iránti bizalom, váratlan támogatást kap valami, ami korábban nem történhetett volna meg stb. Ekkor keresleti elmozdulást látunk, egy új igényt, amire persze kínálattal kell reagálni a politikának.
Közgazdasági alapon folytatva: a politikai innováció racionalizálás, de befektetés is: befektetés a hatalomba.

Közben nem árt azt tudni, hogy ha nem megfelelően diagnosztizálják a szereplők a helyzetet, akkor félrekezelik a pácienst. 
Nézzünk egy példát: Esetleg hiszünk sok magyar vélekedésében, mely szerint az eddigi pártok és az eddigi elitünk a politika minőségének és elfogadottságának javítására nem képes, ezért újak, mások kellenek. Egyesek szerint az a dolgunk, hogy kivárjuk egy új politikai erő létrejöttét, akivel megoldódnak a bajok. Én ezzel szemben úgy vélem, hogy a bajok forrása mélyebben, a politikai kultúra állapotában lelhető fel, és 1.) épp emiatt ki sem termelődhet az a bizonyos új erő, 2.) ha véletlenül létre is jön, a lényeg változatlansága mellett úgysem érvényesül a benne rejlő lehetőség, 3.) ha a politikai kultúra direkt javítása helyett csak várunk, akkor rosszabb pozícióban valósul meg az előbbi kettő.

Konkretizáljunk tovább: ha egy választó elégedetlen a Fidesz-kurzussal, de képes kivárni a nála jobbat, és ezt a várakozást választja, akkor türelmet gyakorol jelen politikája iránt, ezzel helyben hagyja a politikai kultúrát - talán szándéktalanul, talán szándékosan -  tovább rontó lépéseit is, közben vagy emiatt, vagy a múló idő miatt a politikai kultúra romlása tovább folytatódhat. A választónk által nagyon várt új erő pedig a részéről is segített borzadályba fog megérkezni, csak így kérdés: minek?

Feltevésem szerint a magyar politikai kultúra, ill. egyik-másik generációnk politikai szocializációja válságban van. Ez nyilván vitatható, nem tudom empirikus kutatási eredményekkel bizonyítani (de a sok eddigi kutatás eredményéből is hasonlót lehet kiolvasni), csak azzal, hogy egyes politikai történéseket válságtünetként lehet magyarázni. Míg egyesek szerint Gyurcsány őszödi beszéde váltott ki válságot, és a kétharmados Fidesz-győzelem, ill. az azóta történtek e válságot kezelik, szerintem már az őszödi beszéd is válságtünet, a "lehetetlen" kétharmadosság és minden egyéb következménye szintúgy az.

Pedig, a Fidesz ellenzéki időkben hangsúlyozott vélekedésének, a G. Fodor-féle elemzéseknek és a politikai kultúra javításának akad egy közös nevezője: visszahozni az embereket a politikához és a politikába. Tartok tőle, hogy a puszta várakozás ezt a célt nem szolgálja, csakis új, innovatív politikai formák. Nem érdemes friss húst a megbüdösödött hús zacskójába csomagolni...

Milyen megoldások, innovációk jöhetnek szóba? Csak összegzem az e blogon eddig elhangzottakat:

Preferenciális szavazás: Nem süllyednének el az emberek másodlagos választási preferenciái; a nyitott listák például populizálnák a pártokat, kiválasztanák és helyzetbe hoznák a pártok népszerű politikusait, alternatívát adnának a jelen vezetői mellé. Szlovákiában utóbbi létezik, egy ideiglenes miniszterelnököt már ki is termelt.

Új népszavazás: A népszavazás visszafogása helyes volt a jelen kormányzat részéről, de tagadja a Fidesz korábbi krédóját. Az adminisztratív nehezítés kicsit álságos, akkor inkább törölték volna el az egészet. De amit inkább érteni kellett volna: a törvény életbe lépését megállító népszavazás működőképesebb.

Közvetlenül választható köztársasági elnök: Erősebb kontrollt jelent a parlament és a miniszterelnök felett, és kiszolgálja az emberek populistább demokráciára való igényét, nem csak a miniszterelnök kelletlen feladata eljátszani „a nép egyszerű gyermekét”. Szolídabb verzió, ha marad a parlament általi választás, de a kormányra készülők a választások előtt legalább megnevezik a jelöltjüket.
 
A pártok "kinyitása": A zártság láthatólag riasztja a magyarokat. Egyik pártnak sincs túl biztos bázisa, ahhoz sok olyan ember kellene, aki magáénak vallja a pártot és általa egy eszmét, ideológiát. Helyettük a pártok csak saját elitjüket szocializálják épp egy elitellenes társadalomban.
 
Nagykoalíció: Az alternatívaképzéshez lenne rá szükség, egyensúlyi pontot tudna teremteni. Igazából elmaradt lehetőség, főleg az alkotmányozás tekintetében, ám a kétharmad sem zárta volna ki e megoldást: a kétharmad nemcsak arra kiváló lehetőség, hogy ne kelljen koalíciót kötni, hanem arra is, hogy nyugodtan ki lehessen belőle lépni. Hogy a Fidesznek legyen választható alternatívája, nekik is érdekük.

Tiszteletreméltók társasága: Ez kis dolog, de sürgető, mert az eddigi kinevezésekből sokszor lettek kinevetések. A fontos posztokra (az akadémia/közmédia/ÁSZ/KT elnöke, alkotmánybíró stb.) alkalmasakat összeírni egyszerre pártos dolog, hiszen az elkötelezettséget is rögzíti, és pártok felett is álló, hiszen megegyezéses alapú.

Utólag mondom, szó nincs arról, hogy ezekkel maradéktalanul egyetértenék: a nagykoalíciót utáltam sokáig, most is csak válságok és rendszerteremtés esetén tartom elfogadhatónak, és a közvetlenül választott államfő nélkül is bőven meglennék. Egyéni ízlés helyett a lényeg mégiscsak az, hogy törődjünk az emberek igényeivel, ez nem trivialitás, nem csak szólam! Az emberek jó része örülne, ha korábbi igényei ilyen vagy hasonló megoldások által teljesülnének, a politikai szociológusok is bőszen helyeselgetve mondogathatnák, hogy igen, levezetődnének a feszültségeik, csökkenne a frusztrációjuk.
 
Mások viszont azt mondhatják: ugyan már, a fentiek megvalósítására nincs hatalmi érdek! Tőlük kérdem: az elfogadott, tartós és újratermelhető hatalom megszerzése és megtartása ugyan mióta nem hatalmi érdek?
 

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

4 komment
· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr554478967

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Új formák nélkül marad a régi, lejárt tartalom 2012.04.29. 15:03:01

A Fidesz ellenzéki időkben hangsúlyozott vélekedésének, a G. Fodor-féle elemzéseknek és a politikai kultúra javításának akad egy közös nevezője: visszahozni az embereket a politikához és a politikába.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

töreki 2012.04.29. 19:08:14

Érdekes, hogy azok kérik számon a "politikai kultúrát" akiknek elévülhetetlen szerepük van abban, hogy ide silányult! Tökéletesen passzol egymáshoz a gyúrcsótány-libajnai bandához az orsós likud vitya-lázár féle reakciókra. egyik féreg társaságnak sincs mit a másik szemére vetni különösen nem az ilyen média bérmunkásoknak mint aki a cikket körmölte.

politologus · http://politologus.blog.hu 2012.04.29. 20:17:21

@töreki: A politikai kultúra jelentése röviden: azok az attitűdök, magatartásformák, értékek, viszonyulások stb., amelyekkel a politikai közösség viszonyul a politikai rendszerhez, ill. saját szerepéhez a politika formálásában.
A többi tévedéseddel nincs mit kezdenem.

Measurer 2012.04.29. 22:47:15

A valódi politikai innováció decentralizált körülmények között jelenhet meg, a társadalmi innováció keretében. Nem tévesztendő össze a centrális vagy lokális korrupció alternativájával.Az átjárhatóság is hozhat előnyöket. Jó példa a fr. KE-elnökjelölt Fr.Hollande,aki szoc., mig apja algériai fr. szélsőjobboldali.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért