Ángyán József nemrég terjedelmes interjút adott, amiben sok konkrétumot nem mondott, de szerintem eleget ahhoz, hogy kidurranjon egy lufi. A magyar sajtó ugyanis rámozdult a távozó államtitkár oligarchiázására, mert ezek létezése Orbánék új rendszerével - és felfogásával, gondolom, pláne - ugye ellentétes volna. Aztán szivárgott már, hogy csak a nagybirtokos mezőgazdasági vállalkozókra célzott, és ezt most meg is magyarázta részletesebben.

Őszintén szólva, én nem is hiszem, hogy többről volna szó. Ez az ember valóban nem arra szerződött, hogy nagyvállalkozóknak osszon pénzt, hanem inkább azoknak, akik őt kinevelték, a családi gazdálkodóknak. Nem új probléma ez, az első Orbán-kormány is úgy igyekezett beállítani a Széchenyi tervet, hogy az a kis és középvállalkozásokat segíti, de hát mint kiderült, jutott pénz bőven a multiknak is.
Azért persze nem mindegy, hogy a politika kinek mit mond és ígér.

Az említett kisbirtokosokat már Torgyán is favorizálta, meglehet, közpolitikai krédója is ez volt, én rosszindulatból inkább a szavazatszám-növelést láttam bele. A nagyipari módszerű mezőgazdaság fellegvárában, az Egyesült Államokban sokkal őszintébben fogalmaztak: nem azért támogatták a farmergazdálkodást, mert az gazdaságos lett volna, hiszen nem az, hanem azért, mert elvesztével egy hagyományos amerikai életforma és a vidék megismert képe veszett volna el.

Ellenben az új agrárpárt alapítására vonatkozó felvetés Ángyán válaszának fényében sokkal érdekesebb. Ha komoly, Ángyán nagyon ügyes, micsoda kezdés!

 A politikusok jó része különben is otthon van földügyekben. Készséggel elhiszem azt a beszámolót, amit egy évekkel ezelőtti kampányrendezvényen egy államtitkár adott elő: az első két kormányzati ciklusban még ügyetlenek voltak politikusaink gazdasági kérdésekben, utána azonban az agrárminisztérium tisztviselői maguk is beszálltak ágazati vállalkozásokba (az egészségügyben is hasonlóképp) - nesze neked összeférhetetlenség... Volt egy időszak, amikor föld- és agrártámogatás-ügyekről szóltak a híradások, Wekler Ferenc (SZDSZ), Demeter Ervin (Fidesz), Kupa Mihály neve, és természetesen Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó meg az ő "taggyűléseik" ugranak be, az Orbán család mostanában épp tőzeges földeket vásárol. Biztos hosszabb a lista.

Tartok tőle, hogy a baloldali sajtó is segíti a Fideszt nemzeti ellenállók gyártásában most ugyanúgy, mint az első Orbán-kormány idején, emlékezzünk Kovács Attila MLSZ-elnökre, Cser Ágnes szakszervezeti vezetőre vagy arra az emberre (talán egy nemzeti park vezetője volt?), aki épp nyilatkozni készült volna a kamerák előtt, és hátulról megfogva emelték ki onnan.
Aztán nem történt semmi látványos, az a kormány majdnem újrázhatott.

Az "igazi" oligarchiák, a közgépes ügyek már komolyabbnak tűnnek.
Török Gábor talán ezzel kapcsolatban pendítette meg hónapokkal ezelőtt, hogy olyan motivációk sejlenek fel egyes politikai döntések mögött, amelyeket nem lehet a látható politikából kiindulva magyarázni. Egészítsük ki: a következmények sem a látható politikában jelennek majd meg.

 A sajtó a politikai korrupció feltárásában 2010 folyamán súlyos aránytévesztést követett el, ezt már többször is írtam. A viszkis- és nokiásdoboz meg az állomáson elhelyezett kijelzők, a kutyakozmetika meg az alacsony kilátó stb. tárgyi és nyelvi szimbólumokat nyújtott, de sajna az ügyek tendenciózus kirobbantgatása inkább szolgálta a nagyvolumenű politikai korrupció elrejtését, mint feltárását. A politika boltja ugyanolyan, mint egy áruház karácsonykor: az ajándék pőrén áll a polcon, csomagolópapír, szalag és matrica kell hozzá. Az ellenzék dolga és képessége, hogy az oligarchiákat nokiásdobozba csomagolja, különben nincs karácsony.

 Simicska Lajos, Nyerges Zsolt és céghálóik láthatatlanok, nem tárgyiasíthatók. Egyszerűen nem hiszem, hogy ilyenek jelentenék a Fidesz és Orbán gyenge pontját, ezek a pénzemberek évtizede csinálják ugyanazt teljesen zavartalanul. Mondhatjuk úgy is, hogy a szavazók egyetértése mellett.
Nem akarom a tisztességes érzületűeket provokálni, de az is elképzelhető, hogy a közgépes beruházások piaci áron folynak, és a megrendelések volumene az igazi üzlet, vagyis nem lopás, hanem az egy fokkal gyengébb klientúrateremtés (illetve: -kiszolgálás) zajlik.
A választó is nyer: a kampányban szebb hirdetéseket, díszesebb személyre szóló leveleket, látványosabb rendezvényeket, Mádlénál szebb fogsorokat láthat, és a párt jobb politikai elemzések alapján szolgálhatja őt.

Legalábbis egy párt, de a választók döntöttek így, kétségtelenül.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus