Elég rossz volt a kormány elmúlt kéthetes mérlege, a baltás gyilkos, Orbán IMF-listája és a Varga István-féle női szerepfelfogás borzolta a kedélyeket. Mindhárom ügy elviekben alkalmas volt arra, hogy a Fidesz korábbi támogatóit is elgondolkodtassa a hogyantovábbról. Mindegyik bekavar a Fideszről eddig kialakult képbe: faragja a párt gyakori erkölcsre hivatkozásának morális alapjait, a szövegelés helyetti cselekvőképességet, a politikai ügyességet, a kérlelhetetlen racionalitást, az összes létező politikai nézet egy párt alá vonhatóságát.

Azt gondolnánk, hogy ennyi probléma már jelent valamit a választóknak, és meglátszanak a kormánypárt támogatottsági görbéjén. Nem teljesen biztos, hogy a megismert lassú lejtmenet ettől gyorsulna.

Végül is született mindre egyfajta megoldás. A baltás ügyben hiába tanácsolta egy háttéranyag, hogy a kormány lükének tettesse magát, Orbán a határozottság-kép megőrzését választotta, amikor magára vette a döntés ódiumát (amit pedig én "tökösségnek" tituláltam, ő a "világnemzet" fogalmával írt le). Az IMF-lista csak egynapos csoda lett, a füllentés célja a választói fül meg a bogara volt. Pont akkora csúsztatás, hogy hosszú magyarázgatással végül feloldódhasson valami olyan értelmezéssé, hogy "amúgy" az IMF ilyen javaslatokkal "szokott" előállni.
A nőkérdés kezelése a Fidesz-közleménnyel indult, micsoda egyensúlygyakorlat volt, amikor is úgy követte meg a nőket, hogy minden tiszteletük azoké, akik az anyaság mellett még munkát is vállalnak. Hát ezzel még Varga István legelszántabb hívei is egyetértenek, most még csak nekik üzent a párt, legközelebb még bocsánatot is tőlük kérnek. Az új hírek szerint a párt akár az élére is állhat a családon belüli erőszak önálló btk-tényállássá tételéhez.

A Fidesz a súlyos diplomáciai hibában is megtalálta és felmutatta a karakánságot meg az "erős Magyarországot", az IMF-listában dettó, és a nők ügyében is elmondhatta ezerszer kommunikált munka- és családpártiságát. Sőt, lehetett kommunikálni "a Fideszben is vannak viták" képet, ami engem mindig is fárasztott, mert a pártpolitikust az szmsz mozgatja, nem a viták, no de erről majd máskor.

Sok hír pedig el sem jut az érintettekhez, vagy ha mégis, elfelejtődik, de ha mégsem, akkor nem egy pártra hat vissza, hanem a politika és a politikusok megítélésére. Sokat beszélnek a "hívő" fideszesekről is, akikhez eljuthat bármi, kötődésük megingathatatlan, akiket semmi és senki sem képes meggyőzni. Az ilyen ítéletekkel csak óvatosan, ugyanis egyrészt közöttük is sok lehet az "odakényszerült" szavazó, másrészt van már jobboldali alternatívája a Fidesznek.

Ami különösen érdekes, és ma divatos téma, hogy mi lesz a politikailag tájékozott, önálló véleményalkotásra képes és hajlamos, polgári egzisztenciát és kvalitásokat felmutatni tudó, a nemzet felemelkedéséhez hatékony kormányzást és gazdasági prosperitást elváró szavazóréteggel, vagyis mi lesz a konzervatív liberálisokkal?

Tartok tőle, hogy több választáson is folyt a harc a konzervatív liberálisok lelkéért, melyben az üdvösség és a kárhozat is opciós listán szerepelt.
Az ő öndefiníciójuk a rendszerváltáshoz kötődik, és sokáig elég is volt számukra az utódpárti MSZP-vel szemben megtalálni a politikai hazát. Ennek jelentősége egyre csökken, amit valószínűleg éreznek is, a régi vágy, az MSZP kiszorítása tulajdonképpen megtörtént, nagyon meg lett verve, szét is szakadt (totális párthalálra ekkora konglomerátumnál csak a fantaszták számíthattak).

A konzervatív liberálisok legnagyobb kataklizmája a Fidesz szélsőségek (a MIÉP) felé nyitása volt. Mindig furcsállom, amikor konzervatív liberális oldalon anti-antifasiszta húrokat pengetnek, és bírálják a baloldal antifasiszta fellépését. Hát miért hagyták, miért nem előzték meg a balt? Valahogy a francia konzervatívoknak ez bejött Le Pen kezelésében. Szerintem a konzervatív liberális alkalmas rá, hogy felismerje azt, kikkel került egy akólba, és közülük kik a vállalhatatlanok. Ahogy azt is, hogy a pártokat nemcsak követni lehet, hanem irányítani is, egy elégedetelenséget kifejező szavazóelpártolás kijózanító pofon számukra.

Napjainkban ilyen "szélsőséges" problémák nem fordulhatnak elő, a konlibek már megtalálták saját hangjukat, tájékozódhatnak az Indexről, a blogvilágból kinőtt a Mandiner meg a Véleményvezér, és megannyi blog emelkedőben. Aztán teremnek itt civil szervezetek, jönnek innen politikai elemzők, és a Fidesz régi és új politikusai között is van nem egy, aki a konzervatív liberális reményeket táplálja, idővel inkább Orbán ellenében.

A konlibek sokáig követték a Fideszt annak saját útján, és elképzelhető, hogy most útelágazás és útválasztás következik. Sok éven keresztül figyelhették a Fidesz ideológiai hígulását (népnemzetivel, populizmussal, romantikus antikapitalizmussal, plebejussal, keresztényszocializmussal), két újabb évnyi Fidesz-kormányzás után már igazi, uralmi eredetű politikai tettek alapján ítélhetnek. Más volt elnézni az ellenzéki Fidesznek ezt-azt, pláne az MSZP legyzőzéséért cserébe, más volt Gyurcsány eltűnéséért szurkolni, más volt reménykedni egy teremtő erejű orbáni hatékonyságban, mint azonosulni a jelenlegi kormánypolitika erkölcsre, alkotmányosságra, jogállamra és az ország jövőjére gyakorolt - hát minimum felemás - hatásával. 

A modern politika megélése már nem csupán szavazásból áll, hanem egész élményeggyüttesből az életérzéstől kezdve az olvasmányokon át az internetes írományokig. Az ebben különösen aktív konlibeknek már egészen kialakult játékterük és -terepük van, nem a Fidesz segítése az egyetlen eszközük. Így a pártot szívből-lélekből támogató időszaknak sokak számára vége lehet, marad a muszájból. A türelmetleneknek mondanám, hogy a muszáj is még évekig kitarthat, és a Fidesznek elég lehet.

Talán lesz új pártja hőseinknek, talán nem, bár az figyelmeztető jel, hogy az LMP egyik forrását adó Védegylet is ezen az oldalon született. A Fidesznek előbb-utóbb döntenie kell, és szerintem dönt is arról, melyik szavazóréteg mennyire fontos a számára. Az erre-arra is nyitogató stratégia kormánypozícióban már nehezen működik, már távozni is fognak, nemcsak érkezni.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus