Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2013. február 10. 10:50 - politologus

Erőre ország népe

Új pártalapítási hullámnak vagyunk tanúi. Ez tart a 2006 utáni mozgalmaktól kezdve a mostani pártalapításokig (4K!, Együtt2014, Párbeszéd), és része két szervezet, az LMP és a Jobbik parlementbe jutása. A folyamat eredménye persze sok kis párt léte, a másik látványosság pedig megerősödésük érzékelhető hiánya.

Az utolsó kis párt, amely nálunk megerősödött, a Fidesz volt, a többi csak gyengült. Úgy tűnik, egy párt erősödéséhez a parlamenti lét és a szervezetépítés sem elegendő, és a kartellesedés (a párt beépülése az államba) eredménye is inkább a belső konfliktus, mint erősödés a több pénz révén. Elsőre az erősödésnek két akadályát látom: a magyar politika egydimenziósságát és a komoly igény hiányát. Szögezzük le gyorsan, hogy mindkettő a befogadó közeg problémáiból származik. Na de részletezzük: 

A magyar pártok versenye egydimenziós, mert inkább csak országos méretekben, elitek között, és elsősorban médiafelületeken zajlik. A kis párt helyi szinten nehezen erősödik, mert alig van támogató tagsága, és a kistelepüléses-sokönkormányzatos rendszer miatt a legtöbb helyen a függetlenek tarolnak. A városok pártversenyében már az országos trendek dominálnak, s nehéz a nagyok mellett labdába rúgni. Magyarországon alig párttag valaki, a pártosság itt a “korrupt karrierista korhely” szinonimája, s a konyhaasztalnál és a kocsmapultnál is csak “rajongók” szónokolnak politikáról. A politizálás fő színtere a média, a tévében jut valamennyi a kicsiknek, de sokkal inkább az internet az ő terepük. Utóbbi hasznosságához nagy remények társultak, szerintem ez sem jött be: nem az egységes és mozgósító, hanem a túl sok és széttartó üzenet jut át rajta. Látványos utcai jelenlétet vagy nagy pártoknak, vagy a színes mozgalmaknak sikerült prezentálniuk, kis pártoknak egyre ritkábban.

E blog olvasói tudják, hogy érdekelnek a kis pártok, és nincs ellenérzésem velük kapcsolatban. Mégis azt kell mondanom, hogy nálunk sokkal inkább a szűk politikaértő közösség értékigényei, mint valós össztársadalmi igények hozzák őket létre. Mivel előbbi kellően differenciált, a folyamatot leképezik a kis pártok is, tovább szakadnak, egyre kisebb közönségnek játszanak, ami egyre inkább elvágja őket a nagyobb közönségtől.

Akad egy másik gond is, egyenesen a szavazói fejekben. Azt szűrhetjük le beszélgetésekből, hogy a kis pártok szavazói elképesztően igényesek és kritikusak, nem alkalmazkodnak, hanem pártjuktól várják az elveikhez alkalmazkodást. Ugyanilyen kritikusak a nagy pártokkal szemben is. És mégis, amikor szerintük a kis párt úgymond “elárulja a fő elveit”, meg “elveszti hitelességét”, e szavazók megindulnak a nagy pártok felé is, ahol pedig ezek az elvek a szavazatmaximálás oltárán eleve feláldoztatnak.

Mi vonzza őket ott, és mire is voltak kritikusak korábban? Szerintem az erőről van szó, a szavazók többsége inkább szeretne az erősekhez tartozni. Erőt pedig vagy nagyon erős elvi fundamentumok és elköteleződés ad egy politikai erőnek, vagy a nagy támogatottság. Az előbbi indulásnál meg szokott lenni, cél a második elérése, de a kettő közötti szakasz - amikor ugye “elárulják” az elveket - problémás, azt túl kellene élni. Itt jön képbe politikánk egydimenziós jellege, mert háttérbe szorulás esetén nincs hová háttérbe szorulni. Meglehet, a köztes szakaszt teljesítő párt nemcsak magának köszönheti a sikert, hanem valami külső körülménynek is. Végül a hitelességről: a nagy pártok tényleg hitelesebbnek tűnnek, de ez az erő műve az elvek helyett, ugye “aki gazdag, erényes”.

Amely párt eddig kiesett a magyar parlamentből, meg is szűnt, ezt sugallta eleve a közeg, és el is pártoltak a szavazók a nagyokhoz. A pártok jelenlegi támogatottsága azt mutatja, létező kis pártjaink nem elég vonzóak a szavazók számára. Akkor mégis hogyan erősödhetnek? A magyar politikai rendszerben nincs túl sok a kis pártok kezére játszó elem. Az egyik utolsó mentsvárat, a könnyen kezdeményezhető népszavazást a Fidesz lőtte ki. A sokak számára a normális és értelmes politizálást megjelenítő közpolitikai tér nálunk meg sem született, egy kicsinek itt kitűnni csoda volna. A különféle szövetségekbe tömörülés meg pláne kiváltja az “árulás” kiáltására hajlamos szavazók haragját.

Ezek után mondanám, hogy az egyik nagy esély az “egyének és egyéniségek” központi szerepbe állítása lenne, léteznek is erre politikai rendszer-eszközök, de nálunk hiányoznak. A 2014-es választási szisztéma tartalmaz ilyen elemeket, csak a kiinduló helyzet miatt nem fognak érvényesülni. Idővel, talán.

Nyugodtan lehet a "semmi remény" a kiindulópont. Jobb híján még több tolerancia ajánlható a kicsik számára, nem biztos, hogy belső erősködéssel külső erőt lehet nyerni. Ha elfogadnak egy tanácsot a kis pártok és szavazóik: az önállóságot választjátok vagy egyesültök, annyiban mindegy, hogy mindkettő türelemre és megértésre épül.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr705072320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lüke 2013.02.11. 06:08:13

eröre igen, mint 89-ben , de 5 % a küszöb a bejutáshoz
(jó a szóvicc, de a Marseillest rosszul fordították, egyszerüen gyerünk gyerekek,mint egy foci meccsen)

politologus · http://politologus.blog.hu 2013.02.11. 12:18:59

@lüke: És egyébként "reálértéken" 5% már komoly erőt jelent (csak mivel az a küszöb, a körülötte billegés gyengeséget sugároz)

lüke 2013.02.13. 14:45:59

@politologus:
ez igaz, 30%-bul is lehet 2/3
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért