Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2013. május 24. 13:33 - politologus

A harmadik Gyurcsány-kormány (Ettől lesz jobb? II.)

Hetek óta azt látjuk a magyar kormányzattól, hogy ugyanazokat a dolgokat magyarázgatja vég nélkül, még egészen régieket is, egészen unalmasan. Az ilyennek mindig oka van. Közben becsúszik egy-két hajmeresztő történés, amit magyarázni kellene, de azt elhagyják, ilyen esett a múltkor is. (De a tegnapi és mai hírek sem akármilyenek.)

Szóval Orbán a múlt héten ezt nyilatkozta: "Százas nagyságrendben vannak baloldaliak a trafiknyertesek között. Ha mi politikai szempontokat mérlegeltünk volna, egy baloldali sem nyert volna. Az pedig miért lenne baj, hogy a saját szavazóink is nyertek, ha megfeleltek feltételeknek.

Alaposan előkészítettük a trafiktörvényt, meg kell kötni a szerződéseket" (index.hu)

Kicsit csodálkozom is, hogy csak az MSZP politikusai érezték meg a kormányfő mondataiban a fenyegetést, valamint az ellenzéki sajtó sem repült rá arra, hogy miként merészeli Orbán egyszerű Fidesz-szavazóként feltüntetni a trafikgyőzteseket, ennél jobban kellene értenie a család fogalmát.

A trafikmutyi kapcsán a miniszterelnöknek előbb-utóbb meg kellett szólalnia, ő elsőre az ügy finom kritikáját és az osztás korrekcióját kommunikálta, majd másodjára fullban nyomta a keménykedést. A Fidesz-vezetés és a kormány kommunikációs stábjának tudatos döntése ez: most minden vitát le kell zárni, vagy keménykedéssel, vagy tényleges csapásokkal, vagy agyonhallgatással, akárhogyan, mert a konszolidációhoz ez nélkülözhetetlen. Nem lesz túl finom, mert ami nálunk konszolidáció címen indul most, és lesz egyre erősebb, az sem a kormányzást, hanem az utolsó, még át nem állított agysejtjeinket igyekszik konszolidálni.

Az elmúlt hetekben remekül látszott, hogy az Orbán-kormány a magyarázkodás kormánya. Még a magyarázkodást is magyarázni vagy miatta magyarázkodni kénytelen. Erre mennek el az energiái a tervezés helyett. Nyilván sokan gondolják, hogy a kétharmad, a magyar politika, a politikai rendszer új alapokra helyezése miatt van mindez, ami így nem feltétlenül igaz. A probléma szerintem ott van, hogy ahol a kormányzati politikacsinálást populista alapokra helyezik, ott nincsenek is biztos alapok, ami alapján magyarázni lehetne bármit is. Mert nálunk ez van, és ne tessék példálózni a nyugat hasonló populizmusával, mert ott az alapok inkább jogállamiak és pragmatikusak, és a magyarázatokra tartogatják a populizmust. (Aztán a magyarázókat lecserélhetik pragmatikusra, majd vissza, és így tovább, közben az alapok többnyire sérülés nélkül megússzák.)

Hogyan függ össze szavazó és politikus, ki befolyásol vagy irányít kit, vannak-e a politikában ettől kényszerek? Ez a probléma sohasem juthat nyugvópontra, aktuális megvalósulása soha nem tökéletes, de ettől még felfogásokat és modelleket megvitathatunk, és átültethetünk a gyakorlatba.
A Véleményvezér egy nem régi cikke értelmesen szól az olyan furcsaságokról, mint Orbán némettankos kijelentésének oka, amiért “muszáj volt náciznia”:
A NER "a játszótér szabályai szerint működik: az lesz a főnök, aki a legerősebbnek mutatja magát, aki megmondja, kié a labda (...) : a tiszta erő, vagyis annak a látszata dönt el mindent. (...) Vagyis az az úr, aki folyamatosan demonstrálja, hogy bármit megtehet. Annak van hatalma, akié az utolsó szó a vitában. Csakhogy a játszótéri szabályrendszer bele is kényszeríti a kormányfőt egyfajta magatartásba. Hiszen ha az ő uralmának legitimációja az, ha mindig ő mondja meg, ki mit csinálhat, kié melyik iparág vagy vállalkozás, akkor ezt a képet folyamatosan fenn kell tartania. Abban a pillanatban azonban, ha úgy tűnik, már nem ő az úr a játszótéren, a hatalmát meg fogják kérdőjelezni és sérthetetlensége is előbb-utóbb meginog."

Milyen kár. Hiszen a politika és a pártok nemcsak megfelelni tudnak a szavazói elvárásoknak, hanem azt alakítani, írányítani is képesek. A Fidesz hagyományosan jó volt ebben, míg a riválisok híresen rosszak, szinte azt mondhatnánk, a Fidesz arra vihetné sok szavazóját, amerre csak akarja, ellenfelei céljait és programjait is gond nélkül lenyúlhatja. De a kormánypárt egyre többször a kínos - gyakran érzelmek és indulatok révén előállt helyzetnek való - megfelelés mellett döntött, s mindezt éppen akkor, amikor egy új rendszer kialakításán dolgozott. (Mellesleg utóbbit szintén elfelejtették megmagyarázni, hogy mivégre is kell épp úgy, ahogyan csinálták.)

Így fogalmaz Boda Zsolt egy nemrég megjelent tanulmányában: “A legitimációról szóló elméletek fényében a normatív megalapozottság mindenekelőtt a procedurális méltányosságot kellene hogy jelentse, ennek azonban hagyományosan kicsi a jelentősége a magyar politikában. Az új Fidesz-kormány igyekezett valamiféle normatív alapokat nyújtani a politikájához: az elszámoltatás vagy az igazságtalan végkielégítések megadóztatása, de részben még az ágazati válságadók (pl. a “bankadó”) kivetése is az igazságosság nevében történt. Ám ez ismét nem az eljárások, hanem a szubsztantív (disztributív) igazságosság terepén zajlott, ami önmagában nem lenne probléma, ha nem éppen a procedurális méltányosság egyes (pl. jogállami) elveinek megsértése révén történne, vagy ha nem hiányozna mellőle az egyéb eljárási elvek tiszteletben tartása. Márpedig feltűnő a procedurális méltányosság alapelveinek a leértékelése” (Boda Zsolt: Legitimációs problémák Magyarországon, in Boda-Körösényi (szerk.): Van irány? Trendek a magyar politikában, Bp, 2012, MTATKPTI-Új mandátum, 281.)

Ő legitimitásról beszél, én ezt csak hitelességnek mondanám (a magyarázatot lásd itt), de a lényeg az, hogy a hitelesség nemcsak Gyurcsányéknál, hanem Orbánéknál is fontos problémának látszik. Nem lehet egyik szájjal igazságot osztani és rendre szoktatni az embereket, a másik szájjal magyarázni a kormányzat kivételét a rend és az igazság alól. Ugyanaz lesz a helyzet, mint a szülő által a gyereknek prédikált elvek és a szülő által mutatott minta közötti viszonynál, gyakran ellentmondásnál: utóbbi jön át erősebben, mert az tűnik hitelesebbnek.

A Politológusblogon mindig az volt a lényegi kérdés, hogy a választók fejében mi zajlott le, alkalmasabbak lettünk-e arra, hogy sikeres nemzet legyünk, mit tettünk ezért mi, és mit a választott politikusaink. Pártok és kormányok jövése-menése ehhez képest másodlagos, ha közben épül valami közös és tartós a háttérben, először is bent, gyakorlatilag a mi homlokunk mögött, és kint, az általunk épített kultúrában, ami ennek a sikernek az alapja lehet. Állítani merem (és biztos vagyok benne, hogy a mérések továbbra is meg fogják erősíteni), hogy nem épül, vagy nem az, ami sikerre ítél, és ha lesz is siker, az ennek ellenében fog megszületni, kérdéses tartóssággal.

Közben tele vagyunk félreértésekkel, és továbbra sem ismertünk meg, így aztán ki sem próbálhattunk egy csomó választási lehetőséget, amilyen például az erősebb civil és politikai részvétel, a konszenzuális megoldások rendszere, az igazi pluralizmus, a pártok valódi lehetőségei és szerepe, a gazdasági lobbi és a párttámogatás működőképes modelljei, a többszintű kormányzás, a rendes kisebbségi kormányzás vagy a nagykoalíció, a képviseletben a bizottságok nagyobb szerepe, és így tovább. Olyan alapkérdésekben is vannak félreértések - a politika magyarázóinál is - , hogy amikor azt állítjuk, a politika a hatalomról szól, akkor nem csak kormányzati hatalomra kell gondolni, hanem képviseletire, mert az ellenzéki pozíció is hatalom.

A Fidesz joggal követelte ellenzékben, hogy más legyen a kormányzás, de - akármit is magyarázkodik, akárhogyan is hamisítja a múltat - nem adott előzetest abból, mi is következik 2010-től. Az akkori, több éven át tartó retorikájuk szerint Gyurcsányék politikája a választói megerősítés hiánya miatt volt hiteltelen (ill. szerintük illegitim). E bírálattal jogos szavazói igényt teremtettek arra, hogy a kormányzás céljait, sőt, az olyan kisebb intézkedéseket is, mint az adók, díjak, járulékok stb. politikáját még ellenzékben meg kelljen hirdetni. Ezt aztán még ellenzékben megszegték, már kormányon kellett rögtön magyarázkodni.

Mindez csöppet sem tragédia választási győzelem vagy vereség szempontjából, a választók ítéletet mondhatnak erről is, de annál nagyobb lesz a baj a politika valamennyi szereplőjének fejében arról, mi a politika és a demokrácia, meg mit lehet és mit nem. Akárhogyan is szeretnék a politikusok és a mellettük magyarázkodó véleményvezérek elhitetni az ellenkezőjét, a politikáról való gondolkodás, a különböző modellek nem cserélgethetőek a fejekben négyévente. Márpedig a fejek állapotában jottányit sem mozdultunk felfelé a Gyurcsány-korszaktól, és hitelesség tekintetében a jelenlegi elmegy a harmadik Gyurcsány-kormánynak.

Van egy üzenet, ami viszont nagyon jól átjött a Fidesz viselkedéséből: náluk és tőlük mindenki megkapja a maga jutalmát, minden hívükkel törődnek, és amit a JFK című film szerint Kennedy megszegett a Disznó-öböl ügyében, hogy “sohasem hagyjuk cserben a fiúkat”, ők tényleg nem tennék meg soha. Csak türelem kell és odaadás, tessék csak megnézni nemcsak a trafikügyet, hanem hogy valamennyi hozzájuk közeli politológus is végül megkapta az "ötezer rubeles állást". Bevallom, másokkal ellentétben ezt nagyon kedvelem a Fideszben, nem azért, mert ez önmagában szép, vagy jó vele egyetérteni, hanem mert ez legalább állandó, tiszta, sallangmentes ügy. És emlékezzünk csak, hogy a korábbi urak, az MSZP és az SZDSZ mennyire nem ilyen volt!

Szó mi szó, a mai magyar közeg remekül megnyitotta a terepet a viccpártok előtt, és megindulhat az új elmúltnyolcévesedési folyamat is. Ezek a folyamatok látszani fognak, mi több, még látványosak is lehetnek. Na és aztán, mitől lesz valóban jobb, ettől majd újra odaállnak a magyar emberek a politika mögé, tartalommal telik meg a közjó fogalma, és lesz végre nálunk közpolitika?
Rengeteg mondat fog majd elhangzani és megjelenni a következő egy évben arról, hogy mi a 2014-es választás tétje és értelme. Kezeljük szkeptikusan ezeket a megnyilvánulásokat: nemzetünk sikertelensége, sajnos, már jó pár évre előre eldőlt azzal, ami a fejekben termett vagy nem termett, számos hátráltató tényező pedig már kodifikálva is vagyon fontosabb törvényeinkben.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

4 komment
· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr985316065

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.05.24. 14:26:04

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

toportyánzsóti 2013.05.24. 22:20:26

Szégyen a jobboldali értelmiségre ez a narancsmaffia,már az előző kormányzásuk is hazugságokkal volt kitömve,most pedig nincsmár olyan korábbi szerződés,ígéret amit ne szegtek volna meg.

rabelais · nacifacebook.blog.hu 2013.05.25. 07:31:52

Ilyen címadás után nekem nem volna pofám a populizmust ekézni.:)

Túl sok ebben a cikkben a teljesen felesleges Gyurcsányozás.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2013.05.25. 09:42:57

Az "egyszerű szavazóink" alatt OV azokat értette, akik megszavaznak neki(k, királyi többes) mindent a parlamentben + az önkormányzatokban. Aki a választásokon szavaznak rá(juk), azok az egyszerű alattvalók.

Inoffensus · http://inoffensus.blog.hu 2013.05.25. 12:37:07

Remek elemzés, érdekes gondolatok.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért
süti beállítások módosítása