Bátran menjen el a felvonulásra mindenki, akit érint, akit megérint vagy akit érdekel. Egy társadalmi eseményen jelen lenni mindenképpen jó! Aki berzenkedik az ilyesmitől, vagy csak eltávolítja magától, annak is érdemes elmennie, ha amúgy foglalkoztatják társadalmi kérdések.

Ami a legfontosabb: azoknak is jár a lehető legnagyobb türelem, akik a melegfelvonulást elítélik, vagy akik szerint a jogok követelése rendben, de a szexuális orientáltságot ne mutogassuk az utcán. Az ilyen véleményekkel sem kell egyetérteni, de meg kell érteni őket. Arra kérek mindenkit, mellőzzük a hirtelen ítéleteket akár a felvonulókkal, akár a bírálókkal szemben! Le kell szögezni: egyáltalán nem igaz, hogy bármelyik vélekedésen az erkölcs vagy az intelligencia mértéke látszana. 

Jó jelszó ez a "törődj bele", amit pár évvel ezelőtt valamelyik nyugat-európai pride kapcsán hallottam. Na de hogyan törődhetek bele az erkölcstelenségbe? - kérdezheti egy pride-ellenző. Hát úgy, hogy a minőségi demokrácia feltétele a pluralizmus. Az értékrend sokfélesége nem azt jelenti, hogy egy másikkal, amit fennhangon hirdetnek, egyet kell érteni, vagy azt kell választani. Azt jelenti: nincs rangsor. Ha a te istened vagy elved akkora, az önmagában is csodákra képes, és még szabadon szerezhetsz hozzá támogatást is, és szerepvállalásoddal még nagyobbá teheted.

De a "törődj bele" vonatkozik a pride oldalára is: társadalmi vélemények fejlődésében nincsenek húszéves ugrások, van egy tempója, amit lehet nyomni. Sikerül, amennyi sikerül, és türelem, lesz ez még jobb is. Emlékezzünk csak Terry Black "anyasági" ügyére! A megkérdezések szerint a közvélemény támogatta őt, úgyhogy vannak itt tartalékok, amire építeni lehet.

Utoljára azokhoz szólnék, akik a melegek szabadságjogait elismerik és támogatják, csak magamutogatónak, ezáltal kontraproduktívnak tartják az ilyen rendezvényeket. Ez meglehetősen rímel ám arra a múlt rendszerbeli vélekedésre, hogy ne ugrálj elvekért, ne hívd fel magadra a figyelmet, akkor lesz békéd és jóléted. Meg ahhoz is, hogy a politika nem az utcára való. Pedig oda való, ahol erőszak nélkül egyetértést és támogatást tud szerezni.
Szóval a magyar társadalomból bántóan hiányzik az ezerféle coming-out. Aki úgy érzi, egy coming-out magamutogatás, annak csak azt ajánlom, nézze meg, milyen fantasztikus színvonalú közéletet szült az eddigi magyaros, az elvek nyílt vállalásában oly visszafogott közéleti szerepvállalás. Hát valahogy ebben kellene kisebb és nagyobb lépésekben feljönnünk.

Úgyhogy: tessék közéletet élni és politizálni! Ezt nemcsak magunkért tehetjük, hanem mindenkiért, a közösségért is. A mindenki részéről csak egy kicsit megnövelt aktivitás adja majd egy olyan politikacsinálás bázisát, ahol számít a közjó. A jelenlegi részvétel ágyaz meg minden jövendőbeli jobbító szándéknak.

Végül csak javasolni tudom újra, hogy vállaljuk önmagunkat, írjunk alá petíciókat, menjünk el felvonulásokra és flashmobokra, legyünk párttagok vagy egyesületek támogatói/tagjai/aktivistái, és a kampány alatt is nyugodtan hordjunk jelvényt!

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus