Az alábbiakban - bár 10+1-re jött ki, nem toplista következik, és az sem kizárt, hogy egyes pontokból automatikusan származnak mások.

1.) alkotmányozás és választási törvény: Az új alkotmány nem annyira nagy újság, mint amennyire a hozzá való viszonyulás és az alkotmányozási folyamat minősége új. A többpárti együttműködés megszűnt, az alkotmányos rendszer főbb változásainak megokolása elmaradt, a népszavazás általi megerősítés hiányára született magyarázatok botrányosabbak voltak a ténynél, de nóvum volt az Alkotmánybíróság fenyegése és az ezzel összefüggő gusztustalan alkotmánymódosítások is.

2.) prezidencializálódás: a miniszterelnöknek nem kellett koalíciós engedményket tennie, ezáltal korlátlan ura volt a kormányzásnak. Fokozta a hatást az a csúcs-újdonság, hogy hosszasan volt ő a legnépszerűbb politikus, ezért még többet kellett szerepeltetnie magát, ami kihangsúlyozta az előbbieket.

3.) nem volt országos népszavazás: rendben, a Fidesz első ciklusában (1998-2002) sem akadt ilyen, de az előző ciklus tapasztalatai, a nagy népszavazási láz után mást is lehetett várni. Az új alkotmány rendesen kiherélte ezt az intézményt, a magasra állított érvényességi küszöb miatt valószínűleg évtized(ek)ig nem lesz érvényes népszavazás nálunk.

4.) nem voltak koalíciós viták: most először nem rombolta a közhangulatot és a kormányerőkbe vetett bizalmat az, hogy a politikában vannak tétre menő viták. A magyarok már a kormány-ellenzék vitát is sokallták, a kormányon belüliek pedig már kivágták a biztosítékot, most mindkettő redukálódott, nagy volt a béke (gondoljunk akár a Hoffmann Rózsa körüli vita elsimítására is).

5.) érdekes minisztériumi struktúra: a NEFMI léte újjáalakította a kormánypolitikáról szóló tudatunkat, államtitkárt kellett mondani miniszter helyett, és alig láttuk a minisztert. Most annyira nem volt érezhető az, hogy a minisztériumok számát a kötelezően kiosztandó pozíciókhoz szabják (ez rendszersajátság is), vagy hogy magával a minisztériumok felállításával értékeket kommunikálnának.

6.) jogforrás-pótlékok: nem tudom ezt pontosan megnevezni, hiába ez a kedvenc pont, de a magyarázatból talán érthető lesz. A korábbi ciklusokban ha egy jogszabály valahogyan beállított egy életviszonyt, például egy adókulcs-százalékot, a kedvezményezettek körét, a mentességeket stb., akkor a kormányzat hamarosan meg is kapta a kritikákat, hiszen a beállított számok hálózata mindig produkált sérelmeket, sokan jártak rosszabbul. De ebben a ciklusban ha utóbbi meg is történt, hoztak gyorsan egy másik szabályt, hogy mondjuk a fizetés érezhetően több legyen mindenkinek, vagy elfogadtak egy polgárt megnyugtató parlamenti nyilatkozatot. E nyilatkozatok önmagukban is látványosak voltak (pl. NENYI, manyup, Tavares-jelentés), szinte beállítva a jogforrások közé. Itt szólhatunk a parlament új, bíráskodási funkciójáról is, amikor törvény lép az ítélet helyére (ez annyiban nem új, hogy a történelmi múlt sérelmeit így rendezik, most aktuálpolitikaibb jelleggel alkalmazták).

7.) a gazdaságnak a politika (állam) alá rendelése: a kormány sokat dolgozott azon, hogy az emberek hite győzzön a valóság felett azáltal, hogy a politikai rendszert nagyobbnak és erősebbnek mutatja a gazdasági rendszernél. Ahogy én látom, az emberek tényleg azt gondolják, hogy a gazdaság szekere a kormánytól halad vagy nem halad. A korábbi ciklusokban igyekeztek olyan gazdaságpolitikát folytatni, amelyben a politika azt veszi tudomásul, hogy neki jó körülményeket megteremtő, hozzáadó és kiigazító szerepe van. Most ez úgy változott, hogy a politika folyamatos kiszámíthatatlanságban tartja a gazdasági szereplőket, és akár azok bedőlését is szívesen veszi, annál több lesz az amúgy is felfokozott állami tulajdonlás.
Egyesek szerint a változás értékalapú, a magyar jobboldal nagyobb szerepet szán az általa a közérdek egyetlen letéteményesének tartott államnak, mások, a kemény kritikusok szerint egyszerű tulajdonátrendezés zajlik a kormánypárt mögötti magánérdeket kiszolgálandó. Nyilván mindkettő jól megindokolható, szerintem az a biztos, hogy a gazdaságot is “fideszizálták”: a korábbi gazdasági szerepvállalást túl gyengének ítélték magukhoz, az újban az erő, a központosítás dominál. Vagyis: érzelmi és beállítódásbeli tényezők is belejátszanak a változásba, ami több helyen is politikát teremt, és találkozik az emberek hasonló viszonyulásaival (pl. nekünk ne diktáljanak, megregulázzuk őket, szabadságharc).

8.) látszott, hogy bent vagyunk az EU-ban: először is foglalkozott velünk az EU, a Bizottságnak és az Európai Parlamentnek volt kritikája a magyar tökéllyel szemben, a miniszterelnök is szerepelhetett, másodszor számosan mentek ki más EU-országokba dolgozni, ami hétkönapi élmény lett valamennyiünk környezetében, harmadszor látványosan sok EU-támogatta fejlesztés zajlott körülöttünk (a korábbak indított projektek is ebben a ciklusban váltak igazán láthatóvá).

9.) szokatlan parlamenti viszonyok: Először is a kétharmados többség lehetetlen állapota kihozta magából, amit magában rejtett. Ez azért meglepő kicsit, hiszen az önkorlátozásra is láttunk már példákat nálunk korábban, meg látunk is jelenleg külhonban. Másodszor az ellenzék visszafogottabban, "rendszerpártibban" viselkedett, mint amire módja lett volna.
Itt kell akkor említeni azt, ami külön pont is lehetne, hogy a miniszterelnök kommunikációjában a parlament új helyet nyert. Orbán az első Fidesz-ciklus végére is egy a napi csatározások felett lebegő szimbólummá emelte magát, de megmaradt a parlamenttel a “felette, de vele” viszony, míg most ő úgy szerepelt (látványosan sok megjegyzésben fejtette ezt ki!), hogy a parlament csak úgy magától hozza ezeket a jogszabályokat, ő ebbe nem szólhat bele, mit tehet ő arról.

10.) az állami intézmények közötti kritika eltűnése: Az Állami Számvevőszék most először nem jött elő olyan jelentésekkel, amelyek felforgatják a nyugalmunkat azzal, hogy az állam rosszul gazdálkodik a rábízott vagyonnal. Nem támadták nagyhangú polgármesterek a kormány politikáját. Nem tett keresztbe a köztársasági elnök a törvénykezésnek. Itt említhetjük azokat az intézményeket is, amelyek ugyan nem államiak, mégis kartellesedtek már valamennyire: nem volt gazdatüntetés, csöndben volt az orvosi kamara, a vállalkozók fő szervezetei is nyugton maradtak.

+1.) a magyar polgárok ettől a kormányzattól befogadtak olyanokat, amelyeket az előzőektől nem. Ez egyrészt köszönhető volt az ellenzéki bénultságnak és az alternatíva hiányának, másrészt a kormányzat több tette valóban találkozott a magyarok ízlésével és gondolkodásával. Egy szó mint száz, az ország kormányzata és népe így még nem talált egymásra, mint most.

Talán többen hiányolhatják azt a pontot, hogy ebben a négy évben megbukott egy köztársasági elnök. Bár ennek jelentősége nem kicsi, botrányok érintettek korábban más közjogi méltóságot, jelesül miniszterelnököt is, és ott is volt lemondás. 

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus