Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2014. március 17. 05:56 - politologus

Út a Jobbikhoz (A magyar-cigány társasjáték II.)

A mostanában a Jobbik sikerét elemzők leginkább arra jutnak, hogy amögött egyfelől a kampány hatása, másfelől a párt enyhülése és a cigányellenesség visszafogása áll.

A kampány hatását biztosan nem vetjük el. Egy régi jobbikos posztban az alábbit írtuk, ami máig érvényes maradt:

“A Jobbik ráadásul mindig képes meglepetésekre: részletes programot írt a legutóbbi választásokra, a lehető leghagyományosabb pártépítő eszközöket vetette be egy pártellenes időszakban, elnöke nagy visszhangot kiváltó beszédet tartott akkor, amikor épp nem volt nagy keletje a beszédeknek. Piaci logikával hiányokat töltenek ki, akár tabukat is megtörnek, hogy a piacnyitás itt is hozzájuk kötődjön, és éppen ezért is kötődnek hozzájuk. Ugye Önökkel is megesett, hogy olyan ismerősről derült ki, hogy jobbikos, akiről ezt sohasem gondolták volna?” (A Jobbik és a demokrácia mocsara, 2012. feb. 13.)

A másik, a visszafogottabb, békésebb kommunikáció jelentőségében nem egészen osztjuk a kialakult véleményt. Ugyanis nem az a döntő, hogy most mit csinál a Jobbik, hanem hogy a vélemények alakulását meghatározó tehetetlenségi nyomaték ma hogyan érinti a régen kialakult leegyszerűsítő értékeléseket: milyen kép él most a pártról, és a több imázsból pillanatnyilag melyik jön elő (melyikre van igény, melyiket támogatják a körülmények). 

Joggal feltételezhetjük, hogy a pártok megítésélét sem valami szakpolitikai álláspont befolyásolja leginkább, hanem olyan “nagy” kérdések, mint pl. ki a múlt, ki hozhat változást, ki lop, ki ad, és a hasonló kérdések közül a Jobbikról leginkább az juthat az emberek eszébe, hogy ők még “tiszta fiúk”, meg hogy úgymond valóban az emberekkel, azok igényeivel, a valódi kérdésekkel foglalkoznak. Márpedig ez nem más, mint a populizmus típusszövege.

Kár tagadni, hogy a Jobbik ilyen megítélése nagyon is a cigányügy régebbi felkarolásából ered. Ismét egy régi posztunkból idézzük:

"A magyar-cigány társasjáték lényege, hogy társadalmi méretekben játszák, megvannak a kiosztott szerepek. (...) E játék minden sarkon folyik, és alapvetően az az ember élménye, hogy játékosaik szeretik, és ebben - valamint a szabályokban - elég nagy egyetértés uralkodik. Sarkosra váltva: a hétköznapokban, munkában vagy otthon egy kis egyetértés kiváltásához a legbiztosabb, ha társainkkal együtt szidjuk a cigányokat. (...) Nemcsak a cigányság körében alakult ki egy viselkedési kultúra, hanem a többség cigánysághoz való viszonya, az előítéletek tömege is már kultúrává szilárdult." (Romopoly - a magyar-cigány társasjáték, 2012. okt. 4.)

A cigányügy tabuk alóli kitépése, napvilágra hozatala adta meg a Jobbiknak a kiugrás lehetőségét. Az emberek már addig is fontosnak tartották ezt a kérdést, és a Jobbik megadta nekik, hogy egy kedvenc témáról, egy számukra nagyon is valódi, mindennapi, húsba vágó ügyben a politika szóba áll velük. Az emberek nagy része nem akar kifejezetten cigányellenes lenni, és inkább azt hallotta ki a Jobbik szövegeiből, hogy ők akarnak és mernek ezzel, meg úgy általában az igazi problémákkal kezdeni valamit.

Rendben, de hát a Fidesz is azzal nyomul évek óta, hogy képviselni kell az emberek érdekeit, az ő valódi problémáikkal kell foglalkozni - akkor mégis hogy erősödhet más is ilyenek mentén?
A Fidesz populizmusa a tőle elpártolt bizonytalanokra célzott a rezsivel, és a saját táborra a megvédjükös-szabadságharcos szöveggel, de ez vélhetően kimerítette már tartalékait. A kormányoldali populizmus ugyanis egy idő után körbeforog, belterjes, és hangsúlyosan politikaszagú, úgyhogy az ellenzéki változattal szemben nem meríthet az apolitikából és az antipolitikából.

A Jobbik megugró népszerűsége a harmadikutasoktól származhat. Egy - akár nagy - részüket elidegeníthette az ellenzéki összefogás, számukra az jöhetett le belőle, hogy lám, a politika tényleg mocskos dolog, és úgysem lesz változás. A Fidesz-érában történteket is elutasítják, de a jelenlegi viszonyokat nem a kormányzó pártra, hanem az országra és a politikára vetítik vissza.
A harmadikutasok másik része radikálisabb, az egész elitet szőröstül-bőröstül elküldené a fenébe, így ők radikális, rendszerkritikus hívószavakra vágynak. Ezt a baloldali összefogástól nyilván nem, az LMP-től pedig azért nem kapják meg, mert ők - hiába mondják az ellenkezőjét - lemondtak a rendszerellenességről.

Ezekre a csoportokra jellemző, hogy szavazatukkal kommunikálni szeretnének (taktikai-stratégiai szavazás), és ezt kiáltják a politikai elitnek: “Hé, vegyetek észre minket, vegyétek észre magatokat!” És ha a válasz elutasító, vagy nincs válasz, vagy minden úgy megy tovább, hogy bármi megtörténhet következmények nélkül, akkor jön a “Nesztek!” - és szavazóink egy polgárpukkasztót választanak: “Dögöljetek meg, jöjjön a Jobbik!”

Ha még nem világos, akkor ráerősítve: a Jobbik új támogatói nem elsősorban a párt ideológiáját választják, hanem annak pozícióját, mert Magyarország megérett az elitellenes pártok felfuttatására. Csak éppen a politikai piac kínálati problémái miatt a magyarok ilyenre nem szavazhatnak, a politikai piac keresleti problémái miatt pedig a szavazáson kívül másra nem hajlandóak. Ezért nincsenek tehát igazi elitellenességi mozgalmak (mint a szlovákonál vagy az olaszoknál), occupy-tüntetések, erős kalóz- és viccpártok, amelyeken az elitváltás és a demokráciamodell-váltás igénye levezetődhet, csak a Jobbik választása adott erre kézzelfoghatóan.

Hiába nyilvánult meg annyi párt az elitkritika és a kétosztatú politika meghaladásának jegyében, ha nem voltak képesek rendszerellenesek, polgárpukkasztóak és populisták lenni. Úgy tűnik, az ilyen igények most a Jobbiknál csapódnak le.

Ehhez persze az is kell, hogy a szavazóink “elnézzenek” bizonyos dolgok fölött. Kutatásokból tudjuk, hogy az emberek vígan állnak ki olyan populista megoldások mellett, amelyek komoly következményekkel járhatnak. A politikában járatosak is szívesen döntenek úgy, hogy a politika az emberek valódi igényeivel legyen kénytelen foglalkozni, majd ugyanilyen lendülettel veszik észre azt is, hogy a nagyobb beleszólás versenyképességi kockázatok révén az ő pozíciójukat is rontja, ám e felismerés után mégsem rohannak módosítani első, populista választásukon.

Visszatérve a Jobbikra, úgyis ez a párt az új választási rendszer egyik vesztese, a nagyobb támogatással visszanyerhet valamit. Mármint akkor, ha a most a nekik mért választói kommunikáció mind le is fordul szavazatokra, amelyben azért nem lehetünk annyira biztosak.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

Szólj hozzá!
· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr25864729

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Út a Jobbikhoz 2014.03.17. 15:39:01

A Jobbik az új választási rendszer egyik vesztese, a nagyobb támogatással visszanyerhet valamit.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért