Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2015. augusztus 31. 21:06 - politologus

Van rá fogalmuk és fogalmuk sincs róla, avagy két kormányzati kampányról (A populizmusról I.)

A kormányzat nyári kommunikációs offenzívája, annak populizmus-gyanús volta arra indított, hogy részletesebben foglalkozzunk a populizmus jelenségével. Meg kell próbálnunk tisztázni, hogy a melyek a helyes keretei a fogalom használatának.

Mindenekelőtt a két nyári hirdetéskampányt boncolgassuk, illetve szólunk egy harmadik jelenségről is. "A magyar reformok működnek" kormányzati kampányban a forma a régi, emberek mondják el, hogy nekik mi a nagyon jó, a Fidesz e formát lassan húsz éve viszi. A "reform" szó azonban új náluk, pláne a lefedett tartalmával! Tessék csak megnézni a hirdetéseket: szoctám lakásokhoz, emelkedő minimálbér, ingyenes óvodai étkeztetés, rezsicsökkentés, családi adókedvezmény - ez mind csupa népjóléti intézkedés! Népjólétnövelésre még sohasem használták nálunk a reform szót, a reformok mindig - és különösen baloldali kormányok alatt - az emberekre rakodó tehernövekedéssel álltak párban (legalábbis a dolgok könnyebben megérthető szintjén).

A reform kifejezés azért is tartozott jobban a baloldali hagyományhoz, mert a szocialisták a "haladás" ideájára fűzték fel politikájukat vagy két évtizedig. Valószínűleg létezik is egy olyan szavazóréteg, amely számára ez fontos érték pártpreferenciától függetlenül. Ők ott lehettek akár az első Orbán-kormány mellett, vagy később Gyurcsánynál, megint később 2010-ben a Fideszt segítve. Szinte látni a kormányközeli kutatók munkáját, amint tálcán kínálják ezt a réteget a kormánypártnak, hogy ők vesztek el a párt mögül a 2014-es választások utáni szakaszban, de visszahozhatók.

Hogy ne kopjon el, reformot sem érdemes mondani bármiféle változtatásra. A mi értelmezésünk szerint az állam, vagy inkább a "társadalom-működtetés" valamilyen nagyobb területének (ahol az állami költés is jelentős) alapoktól való újragondolása, és több éves, társadalomtudományi kutatásokkal megerősített, folyamatjellegű tervezése és végrehajtása az igazi reform. E folyamat érdekátrendeződéssel jár, érdekeket sért itt, de szolgál ott. A reformálás nyilván nem csak szocialista és liberális vircsaft, hiszen a Fidesztől nagyon nem idegen bármiféle változtatási szándék, akár igazi reform: az oktatásit fullban nyomták, most pedig sokkal csöndesebben az egészségügyit. A 2010-től felfutó alkotmányozási tempózás mértéke és jelentősége elvileg egy reformé, de sokkal inkább magyarázza a "lejtő pálya" (à la Török Gábor) átformálási igénye, mint társadalmi problémák.

A Fidesz először a megszorítás-fogalmat tolta rá a baloldalra, most elveszi előle a megszorításokat magyarázó reform-fogalmat. Teheti, mert szabad prédának hagyták mindkettőt. A fogalmak lefoglalása pedig azért mindig szükséges és sürgető a politikai aktoroknak, mert a jó hívószavak ritkák, de mindig feltölthetők aktuális tartalmakkal. A Fidesz most inflálja is a reform fogalmát, ami az előbb említett szavazómegszólításon túl akkor ad további hasznot, ha éppen igazi, jelentős reformokra készül a kormányzat. Ezekre a már "népjólétesített" fogalmat húzhatják rá a kommunikátorok, elviselhetőbbé téve az érdeksérelmeket.

A korábbi felsorolásból kimaradtak a kampány gazdasági növekedésről és az illegális bevándorlás elítéléséről szóló darabjai, amelyek nem népjólétiek, csak népbarátiak. Az előbbi plakáton nincs mit magyarázni, az utóbbi pedig az aktualitásokra reagál, és a bevándorlóellenességet egy fiatal szájába adja, márpedig épp a fiatalok kedvence a Jobbik. Témánk szempontjából lényeges, hogy ez a kampány nyilván tartalmaz demagóg elemeket, de nem populista.

A másik plakátkampány, a migrációellenes nem véletlenül lett skandalum, de erről már nagyon sokat írtak. A demagógia itteni lényege, hogy széles körben elfogadott értékeket (munka-, kultúra- és törvénytisztelet) kutyul össze valótlanságokkal. Mindez ott válik joggal támadható populizmussá, hogy kormányzati közlésként terel valamiféle egyéni, kisemberi egzisztencia-sérelem megélése felé, pedig a kormányzatnak inkább a heves érzelmeket, indulatokat kellene csillapítania. A kormány felelős a polgárai biztonságáért nemcsak annyiban, hogy a migráció kellemetlen hatásaitól védi őket, hanem annyiban is, hogy megvédi őket saját indulataiktól, és a vele járó jogsértésektől.

Sokan nem fognak szeretni ezért, de mégis idekívánkozik: Ha a Fidesz a saját nevével és arcaival kampányt indít, mivel félti és védeni kívánja a hozzá hasonlóan vélekedő, és őt ezért támogató magyarokat, és ennek során a látottakhoz hasonló közlésekkel operál, mindeközben a kormány él törvény adta lehetőségeivel, és lépései közben és révén MINDEN lehetséges konfliktust mérsékelni próbál, nem vagy nem ennyire lenne jogos a felháborodás. Ezeket a kormánypárt és kormányzat közötti "munkamegosztásokat" lehet álságosnak meg csak szimbolikusnak tartani, de még mindig inkább így legyen valami álságos, a szimbólumok pedig fontosak. Ráadásul a Fidesz gyakran alkalmazta is ezt a munkamegosztást, maga Orbán kifejezetten gyakran érvel hasonlóképp! Viszont a megtörtént módon előadott kampány olyan "pártállami" gondolkodást feltételez, amelyről talán még kiötlőinek sincs fogalmuk, esetleg nem is gondoltak bele igazán.

Egyetértünk azokkal, akik a migrációellenes kommunikáció célcsoportjának a Jobbik szavazóit tekintik. Ezt azonban együtt kell vennünk a másik kommunikációs vonulattal, a reformokat emlegetőkkel. A kettő együtt működik, két irányba tart, és két irányból akar elhozni szavazatokat. A Jobbik felé tartónál tegyünk annyi megszorítást, hogy a Fidesz vélhetően nem a Jobbik "nemzeti radikális" és harmadikutas (a két szemben álló tömb logikáját meghaladni kívánó, rendszerellenes attitűdöket mutató) támogatóit akarja, hanem azokat, akik populizmussal megszerezhetőek. Merthogy a Jobbik is populizmussal szerezte meg őket, és a Fidesz ebben tud rálicitálni a Jobbikra, ez belefér a pragmatizmusába meg a múltbeli gyakorlatába is, a nemzetieskedés fokozása aligha.

De mi lesz a harmadikutasokkal (ez nálunk a Jobbik mellett az LMP forrása), rájuk nem hajt a Fidesz? Az a gyanúnk, hogy igen, de nem plakátkampánnyal, hanem sok kis hírrel. Ez a vonulat Lázár János körül csoportosul. Tavasztól azt láthattuk, hogy leálltak a norvégellenes lufi fújásával, mert amennyit hoz a jobbikosoktól, annyira riasztja a harmadikutasokat. Aztán jött Lázár, és előadta a téglás üggyel, hogy mennyire küzdenek a gazdasági lobbikkal és az államreformmal, de gyengék ehhez a harchoz, mert ez az ő soraikba is be van épülve a régi rend. Ez folytatódik Orbán új választott, "polgári" irányában, melyben az önkritika, a "figyelem" és az "egyeztetés" dominál az erővel szemben, és az állam minőségét akarja javítani polgárai érdekében. Konkrét cselekvésként itt a múlt heti kormányzásértékelő konferencia, melyen Orbán épp az államreform tempójával elégedetlenkedett, és az a nyilvánvaló színjáték, hogy az MNB-elnök a jegybanki függetlenségre hivatkozva nem ment el.

Kicsit furcsának tűnhet a megállapítás, de ez a politika is populista, csak nem módszertani értelemben, hanem ideológiailag. Egy olyan létező ideológiából merít, ami a kisember megvédését hirdeti az elitcsoportokkal szemben, és egy igazibb, valódibb demokráciáról is szól. Mindez biztosan nem idegen a mi rendszerkritikus harmadikutasainktól sem.

Ez alkalommal két konkrét példán előlegeztük meg a populáris és a populista elkülönülését. A következő posztban megpróbáljuk kialakítani a populizmus pontosabb értelmezését, elhatárolni egymástól különböző fokozatait. (Folytatjuk.)

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr297749372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Netuddki. 2015.09.01. 08:04:52

Nagyon egyszerű a képlet. Ha valóban jól végezné a dolgát az orbán rezsim, nem kéne reklámozni.

De amúgy sem kéne kormány (valójában fidesz propaganda) reklámokra közpénzt elszórni. Ez ugyanis egyenlő a sikkasztással, amiért normálisabb országokban börtön járna...

Netuddki. 2015.09.01. 08:07:01

"Viszont a megtörtént módon előadott kampány olyan "pártállami" gondolkodást feltételez, amelyről talán még kiötlőinek sincs fogalmuk, talán nem is gondoltak bele igazán."

Nagyon naiv vagy te komám!

rasztaszív 2015.09.01. 08:19:41

fontos dolog a populizmus meghatározása,csak,most már,hogy úgy mondjam,kissé "ütemen kívüli".a fidesz populista.pont.ezt már alig-alig merné tagadni bárki.
a napi szinten lényeges kérés a fidesszel kapcsolatban szerintem ez lenne:
melyek a helyes keretei a fasiz­mus, mint fogalom használatának?

gmihaly 2015.09.01. 08:31:45

"Haza és haladás" - a baloldal csak átvette.

gmihaly 2015.09.01. 08:33:26

Csak a haza (a nemzet) kimaradt az idők folyamán, miért is? A Monarchia más-haza (nemzet)-fikázói miatt? Avagy: "nemzetiségi kérdés".

politologus · http://politologus.blog.hu 2015.09.01. 20:31:15

@rasztaszív: Dehogynem, vitatott az, mert kimondottan populista senki sem akar lenni. Aki populistzát kiált valakire, annak "nem populista, csak populáris" vagy "ez csak a kellő populizmus" válasszal jönnek a mentegetők. Ezért kellene valami mértéket felállítani, hogy helyesebben ítélhessünk. A fasizmus kifejezéssel ilyen pártok nem minősíthetők, ilyen minősítések mellett bármilyen vita félremehet.

politologus · http://politologus.blog.hu 2015.09.01. 20:47:25

@gmihaly: Persze. Lakner Zoltán mutatta ki, hogy a szocik fénykorában ez volt a fő irány (és nyilván így meg is különböztethették magukat a "múltba fordulóbb" jobboldaltól).

gmihaly 2015.09.02. 07:09:57

Lakner Zolika csak a spanyolviaszt fedezte fel, de hát ő pólyásbaba volt, amikor én már családapa. A haza, a nemzet, a nemes, majd a cívis-polgár urak politikai kommunikációjában volt fontos. 1848-49-ben a megtámadott haza és nemzet védelmére fogott fegyvert a jobbágyi osztály, de ez éppen ezért egy kivételes, kegyelmi állapot volt. És ahogyan a jobbágyfelszabadítás végrehajtása csigalassúságúan folydogált, úgy a fogalom is visszaszállt az ilyen-olyan uralkodó osztályra.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért
süti beállítások módosítása