Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2016. március 22. 20:33 - politologus

Elveszíti fékek és ellensúlyok jellegét?

Azt írja a minap Stumpf András, hogy mikor az MNB-közpénzt eldugó törvényt Áder János aláírás helyett az Alkotmánybíróságra küldte, kiderült, hogy a nagy hiányolgatásuk ellenére mégis működik nálunk a fékek és ellensúlyok (vagy egyensúlyok) rendszere. Az ilyen véleményeken látszik, hogy mennyire foglyai maradunk régi rendszereknek, és hogy mekkora is a tehetetlenségi nyomaték a politikában.

Ennek az Alkotmánybíróságnak normakontrollra küldeni valamit ugyanis cseppet sem jár ellensúlyozó erővel, illetve Áder részéről kockázattal. Ez a testület jelenlegi összetételében hozhat bármilyen döntést, olyat nem fog, amit Orbán Viktor ne akarna. A múltkor említettük az Ab egyik határozatát, ami több másik mellett is jól mutatja, hogy az Ab néhány tagja kötött mandátummal dolgozik.

Orbánnak is kényelmetlen lehet az ügy, talán mozoghat is benne valami, hogy ez a közpénzátalakulós dolog eléggé védhetetlen. Ő megtett Matolcsy kérésére mindent, az MNB-elnök nem veszíti el harcostárs-jellegét, az Ab törvényt elkaszáló döntése pedig megnyugtatja a közvéleményt, és nem csak Stumpf András érzi a fékek miatti előredőlést. Amint manapság már azt is nézni kell, hogy a "kinek az álma múlik a közérdeken", vagyis hogy az MNB-alapítványok pénzmozgásai kit érintenek. Ha Orbán szokásos körét nem, és mások akarnak hízni, akkor most kapnak egy kis visszafogó erőt, hogy ne tolakodjanak.

Áder ugyanígy letudta, amit le kellett tudni, ilyen picit puskaporosabb időkben jól jön bármily lehetőség a középre húzásra. Ki tudja, mi akar ő még lenni? De nála is elképzelhető, hogy kötött mandátumot teljesít, lásd az előző bekezdést. Mindenki nyugtat, elmentek a falig, a szegény Alkotmánybíróságra küldve a felelősség meg a piszkos munka.

A sajtót pedig hogy lenyugtatta Áder döntése, hipp-hopp lekerült a címlapokról az ügy! Bizony, ennyire szeretünk megnyugodni, látni-érezni, hogy akármit azért mégsem lehet keresztülverni. Ezt érezzük elsőnek, és nem szívesen gondolunk arra, hogy az egész már le van vajazva, és a nyugalmunkat kenegetik. Pedig-pedig, itt két tabuszerűség ér össze: az alkotmánybíráskodás eltűnése és az MNB magánbankosodása, ami teljesen kivezet az elmúlt huszonöt évből. Az megvolt, hogy az Állami Számvevőszék hogy eltűnt, miközben 2010 előtt folyton érzékeltük a fékező-ellensúlyozó működését?

Stumpf András véleményére visszatérve: a fékek és ellensúlyok létezése nem csupán aktuális meghozott döntéseiken múlik, hanem a súlyozó rendszer ethoszán. Tizenöt olyan tapasztalat után, amelyben nem éreztük a behúzott féket, a tizenhatodik pedálnyomás miért bizonyítaná, hogy van fék? A jog előírhatja sokféle intézmény sokféle jogkörét, de a politikában sokkal inkább a jelzések értéktartalma számít. Ez is csak akkor, ha a jognak még megvan az az ethosza, hogy alkotja a politikai rendszer kereteit, előírásai ott álnak végső őrként, mondjuk erre lenne jó egy alkotmánybíróság.

A fékek és ellensúlyok nemcsak akkor működnek, amikor jogi lehetőségként használják őket, hanem akkor is, amikor csak úgy vannak. Vagyis igazi jogszabályként visszatartó erejük van. Puszta létezésük megszűri azon alkalmak számát, amikor be kell őket vetni, mert a döntéshozók tartanak tőle. A nyugati típusú demokráciák jogrendszerében is léteznek eszközök, melyeket az épp kormányzók pillanatnyi politikai érdekük ellenére sem vetnek be, mert létezésük korlátot jelent a pozíciók átfordulása utáni időkre.
Nálunk ezt két dolog akadályozza: egyrészt a kétharmados többség "lehetetlen" létrejöttének nagyon is lehetősége, sőt, hosszas gyakorlata, másrészt hogy e többség többször is az alapokat lefektető joggal törölte fel a padlót.

Ilyenek látványa nem hagyja érintetlenül sem az egyéni, sem a kollektív hiteket. A fékek és ellensúlyok rendszerét ezen hitek tartják fenn, ezek adják meg az egyes intézmények és eljárások hatalmát (ahogy például egy miniszterelnök hatalma is e hitek által lesz nagyobb a jogilag szabályozottnál). A fékekről és ellensúlyokról szőtt hitek befolyásolják az egyes ember vélekedéseit fürkésző politikusokat, és a politikusokat ellenőrző egyes embereket, és ha az válik általános vélekedéssé - vagy akár kultúrává - , hogy bármit meg lehet tenni, akkor tényleg bármit meg lehet tenni.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
follow us in feedly

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr188506102

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OkoskaTo:rp 2016.03.23. 08:29:53

Nincsenek itt fékek, csak háborús logikával nyomott padlógáz - még ha az út kanyarodik is, vagy esetleg ott a szakadék.

Muzsikok közt 2016.03.23. 12:16:06

Engem megnyugtat h eyelore az AB donti el van e fek meg minek, nem a poszttolo.

Minek fek?

politologus · http://politologus.blog.hu 2016.03.23. 16:59:20

@Muzsikok közt: Sőt, minek a jogszabályok, nem igaz, hová tűnt a bizalom?

tothh · http://polizis.blog.hu 2016.03.24. 14:12:55

Fontos írás, legalábbis gondolatébresztő. Én visszamennék még egy szinttel, abba a szférába ami ezen cikkben is részben említésre kerül, nevezetesen, hogy a fékek és ellensúlyok nem önmagukért érdekesek és fontosak, hanem kiegészítik azt a működésmódot, amit jobb híján politikai kultúraként nevezünk.
Ha megnézzük a fejlett, jórészt nyugati demokráciák történetét, akkor láthatjuk, hogy a fékek és ellensúlyok organikusan alakultak ki, együtt a társadalmi-politikai elitben kialakuló konszenzussal, azt mintegy instrumentálisan biztosítva. Nem is véletlen, hogy ha az egyes nyugati alkotmányokat vizsgáljuk, más-más megoldások kerülnek előtérbe, hiszen azok mindig jellemzően akkor születtek, amikor egy elitkonszenzus létrejött. Ez hol a XIX. században, hol az I. vh. után, hol a II. vh. után történt, és ez képeződik le az intézményrendszerben. (Ezért is volt álságos pl. Kósa Lajos érvelése, hogy Hollandiában is milyen jól elvannak alkotmánybíróság nélkül.)

Ami fontos, hogy elitkonszenzus nélkül bármilyen tökéletes fék és ellensúly rendszer üres marad. Ha pedig megvizsgáljuk a mi rendszerváltásunkat, akkor ezt utólag beigazolva láthatjuk. Formailag-intézményesen a Kerekasztal meg a Paktum létrehozott egy nyugati mintájú demokráciát, csak épp őszinte elitkonszenzus nem volt mögötte. Sőt, tudjuk, ezek a megállapodások a felek kölcsönös félelme mentén jöttek létre, egy csodafegyvert bevetve, nevezetesen "mindent" kétharmadhoz kötnek. Nem gondolták, hogy lesz homogén kétharmados tömb a parlamentben. Pedig, a szintén részben kölcsönös félelem mentén megalkotott választási rendszer annak is megágyazott.

A mi régiónkban jöttek létre formailag a "legtökéletesebb" hatalommegosztásos rendszerek, hiszen nagyon sok intézménytípust egyszerűen le lehetett nyugati példákról másolni. A konszenzus azonban nem volt mindenhol meg. Így érthetjük meg a mostani lengyel történések értelmét, továbbá azt, ami 2012 tavaszán-nyarán Romániában történt. Elvileg mindegyik ország kiváló alkotmánnyal bír, mégis megtörtént, amit a nyugati konszenzusos demokráciákban nem is értenek...

Sokat idézik Lijphart munkáját amúgy Magyarországon is a konszenzusos demokráciákról, a lényeget, miszerint az elitkonszenzus "szentesítése" volt, még magyar nyelven sehol nem olvastam... Ez szerintem a szakma felelőssége is.
Nálunk egyfajta "betartás-kultúraként" értelmezték ezt az egészet, ki hogy tudja akadályozni a kormányzati akaratot. (2010 előtt is) És sajnos ennek kapcsán sokan immunísak lettek a dologra, nem tűnik föl, hogy magyarázhatatlan a dolog (mint itt), vagy politikai indíttatású a vétó.

Ha egy értelmesen működő rendszert szeretnénk itt ebben az országban, akkor ahhoz először egy minimál-konszenzust kellene az elit és a társadalom részéről elérni, és utána ahhoz már lehet igazítani az intézményeket, illetve a lehet beszélni az egyes tisztviselők motivációjáról. Nem mondom, hogy a bizalmatlanság teljesen felszámolható lenne, de ez a mostani teljesen abszurd szint, ami sajnos majdhogynem egyenesen következik a '89-ben elmulasztott dolgokból.

Ha pedig fékekről és ellensúlyokról beszélünk, akkor itt van például, ami szerintem alapvetően segítene ez irányban elmozdulni: Tisztán arányos választási rendszer. Az rákényszerít az együttműködésre és a kompromisszumokra.

integrans 2016.03.25. 02:46:28

No és az érdekel valakit, hogy 26 éve érdemileg nem érvényesülnek az alkotmányos önrendelkezései jogaink?! És hogy ennek az alkotmánytalansági hiánynak következtében ez a rendszer nem is a társadalom rendszere? Mi kellhet még ahhoz, hogy világossá váljon sokaknak, hogy ez az egész 26 éve tartó közcécó, csupán egy gyötrelmes szappanoperaszerű kész átverődés "show+ - ahol a felek még azt sem ismerték fel, hogy kezdettől fogva nem is áll fönn valódi demokratikus jogállam. Igazi hungarikum talán az, hogy az állampártból magánpártokká folytatódott pártokkráciát hiszik el tovább és tovább demokratikus alkotmányosságnak a felek? - Noha nem a társadalom van a rendszerért, hanem a rendszernek kell a társadalmat az alkotmányos garanciák szerint fenntartania. Amikor meg nincsenek alkotmányos számon kérhetőségek, akkor meg az önkény elfajulhat. - Magyarán, amikor nem a jog uralma uralkodik, akkor az önkény tarol, és széteshetnek a társadalmak. Csak mert nem előztük meg a bajokat, amikor még lehet. Noha a képlet is világos: Nem mi vagyunk a rendszerért, hanem a rendszer van mindenkiért.
Ami, amikor autokratikus, akkor ez az önkényességet bizonyítja, éppen azt, ami demokratikusan törvénytelen állapot, és ami törvénytelen, jogellenes, az nem elfogadható senkinek sem cselekvőképes állapotban.

"Az autokratikus rendszerekben a gazdasági egyenlőtlenségek szükségszerűen politikai egyenlőtlenségekhez vezetnek, melyek még tovább mélyítik a gazdasági egyenlőtlenséget. Egyszerűen nincsenek meg a fékek és ellensúlyok a korrupció megfékezésére, és a törvény előtti egyenlőség eszméje pusztán az elit védelmét szolgáló intézményrendszerré válik." Joseph Stiglitz

Következésképpen az új alkotmányos garanciális megállapodással Közmegegyezéssel létre kell hoznunk a valódi rendszerváltást s jogállamot! Főként, hogy az a jogtény állapot van, hogy a társadalom van a jogon belül eleve. És te kedves e sorokat olvasó embertárs, te vagy az eredeti hatalombirtokos. Te vagy a hatalmadat átruházó. Amit felelősen és jogszerűen csak úgy tehetsz meg, hogy a politikától számon kérhető garanciákat kapsz az általad felhatalmazott megbízottaktól.
Minden a jogszerű, alkotmányos garanciákkal, közjogi biztosítékokkal érdemileg megalapozott alkotmányos fönnállásból következhet ki jogszerűen és előremutatóan.
Szinte magától is értetődő, az ok-okozat, hogy az új alkotmányos Közmegegyezés az alternatíva kiindulópontja, - és így még hazánk hírnevét is helyreállíthatjuk a világban. lásd bővebben: www.facebook.com/Val%C3%B3s%C3%A1g-Sz%C3%B6vets%C3%A9ge-150511708390257/
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért