Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2018. március 31. 17:00 - politologus

Demokrácia van nálunk? I.

2010 már szinte mindenki szerint szakaszhatár volt a magyar demokrácia történetében, és azt is közmegegyezés övezi, hogy azóta (vagy 2014 óta) ez a demokrácia már nem azonos az előzővel.

A demokrácia sérülését és diktatúrákat kiáltókat divat volt alázgatni politológusok részéről, e jelenséget korábban egy busztábla-hasonlattal írtuk le. A buszokon van egy tábla, ami a végcéljukat jelöli, és ha ez a busz a diktatúra felé tart: vajon lehet-e jellemezni az irányával, még akkor is, ha nem ért oda? Szerintem igen, mert ez életszerű, és amikor a buszállomáson elhangzik a "Siófok!", nem kell magam mellett éreznem Siófok valóságát, nem lehet csupán a busz valóságát éreznem, hanem egyből úgy értelmezem, hogy egy busznak az iránya Siófok. Nem tudom, észrevettétek-e már, hogy egyébként a megismert kommunizmus is csak egy út volt, amelynek végcéljába hál'istennek kevesen értek el, de ettől még híveit vígan hívják ma is kommunistáknak. Aki egyszer is szájára vette ezt, mást nem tehet, mint tudomásul veszi, hogy mások pedig a diktatúra felé vezető úton már diktatúrát emlegetnek.

Milyen érdekes, ugyanezek a dorgáló hangok kevésbé szóltak akkor, amikor a rezsimet védő kormánypárti politikusok és újságírók úgy foglaltak állást, hogy pl. ezt a tüntetést is meg szabadott tartani, tehát demokrácia van. Na most a történelmi tapasztalat szerint meglehetősen sok tüntetést lehet megtartani nem demokratikus körülmények között is, és számosat pedig a demokrácia dacára nem lehetett.

Problémánkat két oldalról fogjuk megnézni: ebben az írásban a demokrácia, a folytatásban a hibrid rendszer fogalmából kiindulva.

A demokrácia önmagában elég keveset jelent, szó szerint népuralmat, a nép uralmát önmaga fölött. A népnek tehát döntenie kell, amit valamiféle szavazási aktussal tehet meg: vagy ügyenként népszavazás, vagy a vezetők megválasztása teljesíti ezt. Persze a demokráciába még az is belefér, ha választunk egy diktátort, önmagában a demokrácia egy minimál-követelmény.
A következő hasonlatot szeretem a "csak demokráciára" adni: Kitalált rendszerünkben, Krakóziában vannak választások, a választás napján két fülke áll a szavazó rendelkezésére. A kormánypártra szavazáshoz felállított fülkénél beállhatsz a szép hosszú sorba, talán még oda is visznek, viszont az ellenzéki fülkéhez rögösebb az út, mert katonák állják körbe (szigorúan csak azért, hogy védjék a kisebbségi véleményt), és nehéz rajtuk lökdösődés nélkül átjutni, de azért lehetséges. Az első fülke előtt elég a személyi, a másodiknál vagy az értesítő levélért küldenek haza, vagy a személyiden nem lesz elég új a fénykép, a szabályossághoz hazaküldenek ötven kilométerre fekvő otthonodba. Utóbbiak szavazócédulájára pedig csak a biztonság kedvéért ráírják, hogy tudjuk, hol lakik a családod. Végre lehet ikszelni! Ha ilyen rendszerben élsz, már örülhetsz is, mert ez mondjuk pusztán demokrácia.

A demokrácia fogalmának tisztázásához Giovanni Sartorit vesszük elő, mert az ő demokrácia-körlüljárása teljes, kiindulópont és végpont együtt. A politikai filozófia pedig azért kell nekünk, mert ott nem politkai terméket kell előállítani, hanem az érvelésnek a logikai igazolhatóság próbáját is ki kell állnia. A nagy olasz tényleg mindenről szól, és többen szólnak általa: Schumpeter, Dahl, Michels, Pareto, Downs, Riker, Tocqueville, Rousseau stb. összegződik benne, és még mielőtt valaki reagálna: nem csupán elméleti szinten szól, és nem is idealista.

Sartori leszögezi, hogy a "mi a demokrácia" kérdését is tisztázni kell, nem elég a "mennyi demokrácia", a kettő együtt fontos. Szerinte a demokrácia nem csak politikai berendezkedés, hanem legitimitáselvként is használatos, és mint ilyen, a történelmi folyamatok mára győztessé tették: még a legutolsó diktatúrák is csak a néphatalomra hivatkozással tudják uralmukat megokolni.

Sartori a demokrácia többségi elve kapcsán Kelsent idézi: "Már az sem kizárólag a saját akaratának van elávetve, aki a többséggel szavaz. Ezt akkor veszi észre, ha megváltozik a véleménye: ugyanis ahhoz, hogy ő, az egyén újra szabad legyen, többséget kellene találnia új véleménye mellett." Tehát a kisebbségi vélemény védelme alapvető, máskülönben "az első választás egyszer és mindenkorra elkülöníti a szabadokat (...) és azokat, akik a továbbiakban nem lesznek szabadok", sőt, a többségi véleményre voksolók szabadsága is megszűnik, mert nincs lehetőségük véleményük megváltoztatására. Ferrerót és Lord Acton alapján állítja, hogy egy ország szabadsága "legbiztosabban a kisebbségek által élvezet biztonság mennyisége alapján ítélhető meg", és "az ellenzék ugyanolyan létfontosságú eleme a népszuverenitásnak, mint a kormány. Az ellenzék felszámolása a népszuverenitás felszámolását jelenti."

Azt hiszem, sokan érzik, hogy itt van a Fidesz-rezsim első problémája: intézkedései mára már egyre kiterjedtebb mértékben - és egyáltalán nem tagadva! - az ellenzéket sújtják, az ellenzéktől vesznek el lehetőséget, az ellenzéket korlátozzák, ezáltal pedig a nép szabadságát. A Fidesz politikusai és ideológusai által sugallt demokrácia-felfogás, miszerint a választás lényege csak egy többség kialakítása, a választás léte már demokráciát is teremt, és több feltétel nincs is, már meg is bicsaklik.

Térjünk vissza Krakóziára: ha úgy gondoljuk, hogy egy "rendes" demokrácia így nem működhet, hanem csak olyan szabadságjogokkal, amelyekkel biztosított a szabad, egyenlő és titkos választás, akkor az a liberális demokrácia. A mi jobboldalunk ódzkodik a liberális szótól, pedig a liberális demokráciát csak magáénak érzi, ha pedig nem, akkor a krakóziai rendszert akarja. A liberalizmust mint politikai ideológiát nem muszáj kedvelnie, de ezt - mint bármi más nemkedvelés politikai cselekvésre válthatóságát - pont a liberális demokrácia nevű rendszer biztosíthatja.
Orbán Viktor hirdette meg nálunk egyszer a jelző nélküli demokráciát, máskor meg az illiberális demokráciát. Na most, ha a demokrácia jelző nélküli, akkor az Krakózia, és akkor a jelenlegi miniszterelnök célja lenne, hogy már a választás is így történjen. Én azonban ezt nem hiszem, viszont szerencsésebb lenne Orbánnak és néhány véleményvezérnek kijönnie az intellektuális csapdahelyzetből. Értem, hogy szeretnék átírni a fogalmakat, de akkor azt tegyék jól. Hogy most barátaiknak vagy ellenségeiknek címezték-e az illiberálisozást, ők tudják, mindenki más pedig próbálja ízlelgetni és megszokni - még ha kényelmetlenül is hangzik - , hogy itt liberális demokrácia van, amolyan másodlagos frissességű.

Sartori szerint a képviselet és a szavazás olyan eszközök, amelyen keresztül a demokráca meg tud valósulni, "csakhogy éppen ezek jelentik Achilles-sarkát is: minthogy a választások nem szükségszerűen szabadok, s a képviselet sem szükségszerűen valódi„”. Tehát a szó szerinti domokrácia elve nem tudja megoldani azt a helyzetet, amikor a hatalom a demokratikus jogcímmel autokráciát leplez.
Szerzőnk egyik kedvence "az ellenkező veszélye” és "a fordított kimenetel": a "minden hatalmat a népnek" elv kizárólagosságával újra csak egy totális hatalom jön létre. A demokrácia létrejötte előtt, vagyis azon kívül a fő eszmény a "minden hatalmat a népnek", de a demokrácia győzelme után, az azon belüli eszmény már a "senkinek sem minden hatalmat". Utóbbi működésével a demokráciában a néphatalom "olyan hatalomgyakorláshoz vezet, amelyben a nép hatalma a hatalmon lévők ellenőrzésében és leváltásában fejeződik ki". A leváltás lehetősége ugyan nem feltétlenül azonnali, de nem is szükséges, hiszen a politikusok tetteire rányomja a bélyegét a leválthatóság réme, és ezért muszáj a választók igényeire is figyelniük.

Ezzel szemben a diktatúra nem rendszer - a politikatudományban inkább „autokráciát” emlegetnek - , csak "valaminek a diktatúrája" létezhet, az a valami pedig még demokráciában is előállhat. A diktatúra nem jogi alapú, jogelveit kevésbé valószínűen kodifikálják alkotmányokba. Nincs fal a demokrácia és diktatúra "tapasztalata” között, mert hiszen mindannyian tudjuk, a demokratikus aktusok időben és térben (közösségek közötti térben) eltolva működnek, a demokratikus hatalomgyakorlás több pontján érezhetik úgy sokan, hogy az ügyek diktatórikusan dőlnek el. Sartori is figyelmeztet, hogy a demokrácia is "kormányzott rendszer”.

Állami keretekben minden ügynek el kell dőlnie, a kérdés az, hol mennyi dől el. Egy demokrácia is állam, ezért a döntési jog is mindig az államé, de ez sokféle intézményi megoldást foglal magába, és egy adott dologban a döntés szintje lehet "lentebb„” vagy "fentebb" is. A lenti sokszor egyfajta önkormányzás, a fenti a központosítás, és minden állam mindkettőt használja, állapotként ez megszokott. Feltűnik viszont az, amikor az önkormányzatiságot elveszik, és helyébe központosított akaratképzés kerül. Valójában a központosítás kritikus mértéke adja a diktatúra érzetét.

Sokan, így a kormányzat is szeret hivatkozni más országok gyakorlatára, és ha a központosítást kérik rajta számon, simán kejelentheti, hogy még 18 országban ugyanígy van. Ha azonban utánajárunk a dolognak, kiderül, hogy más ügyekben viszont pont nincs központosítás, és létezik ennek egy bejáratódott aránya. Magyarországon az elmúltnyolcévből inkább csak központosítási irányra emlékszem, ezért a diktatúra jelzőn ebben az értelemben sem csodálkozom. Ha pedig a Fideszt nézzük, az a módi, ahogy a 2006-os önkormányzati választások után a Fidesz polgármesterei rendszeresen utaztak megyei szintű párteligazításra, vagy hogy a helyi döntésekhez is a központi pártutasításra vártak, az az önkormányzatiság lényegének tagadása immár pártszinten. (Most nyilván többen azt mondják, más pártokkal korábban is így volt, nekik azt üzenem, kérdezzenek utána: nem így volt.)

Na de ki akarhat autokráciát/diktatúrát a diktátoron túl? Ha felhatalmazásként értelmezzük a választást, vajon létezik-e felhatalmazás a diktatúrára? És akkor egyáltalán: a szavazók általi támogatás az elérhető legnagyobb hatalomkoncentrációra szól-e, mekkora támogatást igényel ez, és kiterjedhet-e a szavazó hatalmának szűkítésére? Egy autokrácia hívője persze büszkén tudja a választ, de nekünk nem kell vele egyetérteni. Véleményem szerint a szavazó azáltal, hogy használja a demokráciát, egyetlen biztos szándékról ad számot: ez maga a demokrácia, sőt, annak az adott keretei. Mivel bármiféle rendszerátformálás a kereteket szabja át, azt újabb választási aktussal alá kell támasztani. Ezért kell mindig népszavazás egy új alkotmányról.

Utóbbi nálunk elmaradt, ami megbocsáthatatlan ősbűn, én akár azt is el tudom képzelni, hogy a Fidesz-rezsim működésében semmi kivetnivalót nem találunk, de ez az egy, ez maga a kivetnivaló.

Végül egy jelenségről, ami torzíthatja jelen alkotmányos rendszerünk megítélését. Adott egy régi tétel (talán Michelsé), hogy egy uralom demokratikussága az uralkodó párt demokratikusságának függvénye. Szóval a mi alkotmányos rendszerünk erősen központosított, amit bónuszként egy olyan párt lakik be, amely szintúgy erősen központosított, de talán még nómenklatúrája sincs, csak egyszemélyi vezetése - csoda-e, hogy diktatórikusnak tűnik? Egész sok politikai kérdés, irányok, törvények, gyakorlatok, szokások másként alakulhattak volna, ha a - bocsánat, de: - állampárt és annak vezetése másmilyen.

Végül ne feledkezzünk meg arról, hogy a demokráciát sok-sok tényező valósítja meg, amelyek mentén a demokratikusság mértéke, így maga a demokrácia is skálázható. Ezen a skálán a mienk "lefelé" tolódott, általában nem is ez a vita tárgya, hanem hogy mi ennek az értelme és célja. 

A folytatásban azt vizsgáljuk, hogy hibrid rezsim-e a mienk, és hogy egyáltalán érdemes-e ilyen különbségeket tenni.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr2913796788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.03.31. 17:30:13

Demokrácia van-e most Mo-on.

Ez eldől a jövő vasárnap.

Ha nyernek a ballibek, akkor demokrácia volt. Ha nem, akkor nem volt.

torró 2018.04.01. 10:46:05

Azt hiszem ezt sem sokan fogják megérteni! Még itt a blogon sem. Ilyen fejtegetés még jobban megzavarja a gondolkodni próbálkozókat. Filozófiai szempontból értem a fejtegetést, de egyben hiányosnak érzem. Vitathatatlan a demokrácia. Diktatúráról meg egyenesen egyáltalán nem lehet szó. Már aki élt ilyenbe. Én éltem. Tehát az összehasonlítást el tudom végezni. Más kérdés hogy egy demokrácia eleve országonként is változó. Akárhogy is nézzük, valóban van egy kis diktatúrás beütése, mint ahogy a liberalizmusnak is. Az emberek azért választanak képviselőket, és kormány, hogy az ő általuk elképzelt életüket valakik vezényeljék helyesen. De ne várjunk el olyan dolgot, hogy a különböző elvű választóknak maradéktalanul meg lehet egy kormánynak felelni. Még ha csak egy egyszerű dolgot az időjárást vesszük figyelembe, már ütközésbe kerül egy csomó ember. Bírálni lehet kormányokat, de hogy teljesen tökéletes min denkinek egyformán megfelelni kormány legyen, az soha az életben nem fog sikerülni!

szepipiktor 2018.04.01. 11:09:30

Én nem értek ezzel egyet, de ennek oka van.
A mai bloggertársadalom jellemzője, hogy nem tekint egyben a történelemre, nem keres kapcsolatot korábban megtörtént dolgokhoz.
Voltunk "páran" évekkel ezelőtt, akik az ország fasizálódását jelezték. Akkor rendesen leoltottak bennünket, még "ez" az oldal is, és tévesen a nácismus jelenlétét tagadva érvelték.
Miközben mi a fasizálódást mondtuk és az MÁS!
Ma már mindenki bátor és ők is ezt kiabálják.
Itt a történelmi kapocs hiánya!
Közel 100 éve már járt a világ hasonló cipőben: túl az első világégésen, nelekerülve a gazdasági válságba, sok országban a maihoz hasonló rendszerek épültek ki (Németorság, Olaszország, a Horthy Magyarország) és jutottak hatalomra beteg vezetők (Hitler, Mussolini és folyamatban Horthy). Ma itt van Oroszország, Törökország és Magyarország: Putyin, Erdogan és Orbán.
A fasizálódás később váltott át a Németeknél a faji alapú nácizmusba. Ahogy ma már a fideszes politikusok is nyiltan cigányoznak.
Akkor a zsidók voltak az ellenségek, ma nálunk már a cigányok.
A fasizálódás mást jelent, az a korlátlan hatalom kiépítése, a hatalom által kézivezérelt összes hivatal kiépítése, a sajtó elhallgatása, az emberek megfélemlítése stb.
Ez már sok éve alap hazánkban!
Később Chilében sem vitték az embereket gázkamrákba, a nép élhetett - a szabályok betartásával - és a politikai ellenfelek kerültek sittre. Kubában is...
Ma nálunk mi is van? Élhetünk az orbáni szabályok szarint, a NER uralkodik és az ellenzék van fenyegetve, megvádolva. A sajtó egy kézben van, az ügyészség a uralkodókat védi, a rendőrség, a bíróságok is kézivezérelve a hatalmat szolgálják.
Tehát igen, élhetünk, még vannak pártok is - az oroszoknál, a törököknél is... - és majd választhatunk.
De a politikai retorika ma már a klasszikus fasizmus irányából kezd átlépni a nyilt fajelmélet hirdetésébe! Ha a mai hatalom marad, fél év múlva megszünnek a pártok (a vaszélyes vezetők mennek a börtönbe), a maradék ellenzéki média is felszámolásra kerül, nyilt rendőr és igazságszolgáltatási terror lesz az alap.
És ahogy a németek és a magyarok többsége is csak tapsolt és éljenzett, ma is ezt teszi a magyar nép.
Idióta ellenzéki retorika van életben, az Erik a viking-féle "Nem süllyedünk! Az csak az ellenfeleink hirdetik"...
Ez ma nem migráns, meg cigánykérdés.
Nem demokrácia vagy nem demokrácia kérdés, hanem egy régóta gyülekező fekete vihatfelhő megérkezése. Ha orbán sokéves terve megvalósul, a tornádó mindenkit el fog söpörni!
De ezt sokan mondtuk, írtuk már évek óta - ha ez a gondolkodás marad, akkor egy hónap múlba már nem fogunk itt kommentelni, a blogger sem publikálni, hanem rettegve várjuk a fekete autót éjjelente...

arturdent 2018.04.01. 11:15:00

Szerintem az átlag embereket nem nagyon érdeklik ezek a filozófiai fejtegetések.
Elenyésző lehet azok száma akik ez alapján választanak, ugyanis egy hétköznapi ember nem érzi a különbséget, nincsenek igazoltatások, nincsenek korlátozások, bárki élheti az életét a törvényes kereteken belül.
Viszont a demokrácia nagy hibája, hogy gyöztesekre és vesztesekre osztja a táborokat, bárki nyer az ellenfél tábora vesztesnek fogja magát érezni és mivel itt nálunk ez már hit kérdése, komoly frusztrációt okozhat egyesekben. A jelenlegi helyzet legfőbb baja, hogy mindkét oldal teljesen eltávolodott az igazi demokráciától, nem adnak programokat, csak a gyűlölködésre és a negativ dolgokra építenek. Az ellenzék legfőbb mondandója, hogy le kell váltani Orbánt de semmit nem arról, hogy ők mit hoznának magukkal. Orbánék, hogy meg kell állítani a migránsokat. Mindkét fő stratégia teljesen elfogadhatatlan.

Szalay Miklós 2018.04.01. 11:17:15

Egy alapos kis összefoglaló demokráciáról és diktatúráról, a
demokrácia visszásságairól:

egyvilag.hu/temakep/076.shtml

szepipiktor 2018.04.01. 11:19:12

@torró:
Ne haragund, de éltél a kádár-rezsimben?
Békés, "boldog" világban lehettünk, aki jó seggnyaló volt, annak jutott telefonkiutalás, vehetett kiskertet, Trabantot.
De mit dönhettél? Voltak választások, és? A Smap-poén a Monty Pythonból. Ennyi volt.
Az demokrácia volt vagy diktatúra?
Szerinted, aki nyiltan kritizált, az hova jutott? Jó estben csak egy szoba-konyhában rohadhatott meg és jutott neki portási állás vagy valamilyen betanított meló. Hány nagyon nagy tudású embert is ismertem, akik így éltek, csak mert nem írták alá a kádár-nyilatkozatot. Tanult katonatisztek, műszaki tisztek rohadtak a semmiben még a 80-as években is - politikai okokból.
Ma egy vidiki kisvállakozás mit kap? Ők is működhetnek, mint anno a maszekok, de minden irányból korlátozások.
Ma a hatalom seggnyalói jutnak előnyökhöz, anno a politikai seggnyalók.
Brody énekelte: Ezek ugyanazok.
Ha az nem volt demokrácia, akkor ma miért tartod ezt annak?
Hány állami pályázathoz jutottál? Hányszor kaptak olyanok, akik hozzád képest soha a területen nem léteztek, de a kiírással szemben ők alapból kaptak olyan célra, amit te 25 éve csináltál, és minden feltételnek megfeletél.
Neked a minimálbér-törvény jutott, és a bankadó...
Te nem tudod kigazdálkodni, a seggnyalók úgy kaptak pénzt, hogy "beleférjen". Te adódból...
Ez demokrácia? Az emberek alapvető életét korlátozni, büntetni?
A mai orbáni világhoz képest Pinochet Chiléje menyország volt...

holas 2018.04.01. 11:24:17

Birca te bérkommentelő, hogy minden poszt alá odaböfögsz, aztán elhúzod a beled.
'98 ban és 2010-ben a baloldal rendben átadta a hatalmat a fidesznek a választások után, viszont 2002-ben hidakat zártak le miután bebukták, arra hivatkozva, hogy választási csalás történt, miközben ők voltak kormányon. Választási csalni meg a kormányon lévő párt tud...
De ne is hagyd, hogy ilyen tények összezavarjanak, te csak érvek nélkül mindig a fidesz hibáit kiabáld a másik oldalra, így a másik oldal védekezni kényszerül, vagy hallgatással beleegyezik. Szerinted...

Európai téridő 2018.04.01. 11:24:39

Ekkora demokráciablabla-cunamiban tényleg nehéz eligazodni.

szepipiktor 2018.04.01. 11:24:53

@arturdent:
Jujjj!
1) a vészkorban a társadalom még akkor sem fogta fel a dolgokat, amikor már gettókba vitték az embereket. A zsidók is békésen mentek a gázkamrákba, mert eszükbe sem jutott, hogy...
A mai magyar átlag pontosan így gondolkodik! Még mindig momentum, lmp, dk, jobbik stb. és kamublogokban éli ki indulatait.
2) "gyöztesekre és vesztesekre osztja a táborokat"
Ez így van! Mert a demokrácia alaja a Gauss-görbe szerinti eloszlás, a társadalom intelligencia alapú döntések.
De a demokráciában jellemzően arányosított nyertes és vesztes halmaz van, és a demokráciában nem cél a vesztesek megsemmisítése!
A diktatúrákban meg jellemzően 10-90% a nyertesek-vesztesek aránya, és ott a nyertesek számára életbevágó a veszélyes vesztesek eliminálása.
A diktatúra mindik a minimál kisebbség erőszakalapú uralkodása a döntő többség felett.
.
Tudod, aki a demokráciát tagadja, annak kívánom, hogy tapasztalja meg, hogy a diktatúrában nem kerül a 10% közé...

arturdent 2018.04.01. 11:45:10

Nos te olyan dolgokat vizionálsz aminek a közelében sem vagyunk. Persze meg lehet félemlíteni pár embert, de a nagy néptömegeket akik szavaznak azokat ez nem érdekli. Én nem látnám, hogy most bárki meg akarna semmisíteni akárkit is. Kéne találni valami olyat ami kézzelfoghatóbb, mert ezekre az intellektuális fejtegetésekre csak egy nagyon szűk elit vevő. Egyébként éltem a diktatúra alatt szóval van fogalmam róla. Egyébként ha megnézzük a nyugatot ott is nyesegetik vissza az egyén szabadság jogait, a szólásszabadságot és sok egyéb mást.

politologus · http://politologus.blog.hu 2018.04.01. 12:10:41

@arturdent: Persze jó lenne minden átlagemberhez eljutni, de ezt az olvasókra is bízom: a poszt szűri a tudományos szöveget, példákkal illusztrál, Ti tovább szűritek, és akkor befogadhatóbb lesz.

torró 2018.04.01. 12:38:29

@szepipiktor:
Mivel 71 éves vagyok, talán éltem. Sőt 1975-n már ipar engedélyt váltottam, majd átment vállalkozóiba, amit 10 éve hagytam abba mivel elég volt belőle. De most még dolgozgatok szerencsére! Nem egészen értek veled egyet, mert számtalan vállalkozó barátom van akik nem Orbán szimpatizánsok, mégis jól megélnek! Nem vártuk soha, hogy a hatalom tartson el bennünket. De hogy meg nyugtassalak minden rendszerben voltak kormány közeli haverok akik , igen , jobban haladtak, De sokszor buktak is. Azt meg nem állítanám, hogy nem lehet a kormányt kritizálni. Sőt olyan mérvű mocskolódás folyik oda vissza hogy az már röhej! Az a vicc, hogy mindegyik ugyanazt csinálta amivel a másikat vádolja. És mégsem ül börtönben senki közülük. Kivéve, akiket már nem tudtak tovább takargatni. Sajnos így működik nálunk minden, de az a szomorú, hogy egyenlőre most is ugyan azok kapaszkodnak a húsos fazék köré, akik voltak már ott. Miért is? Talán tudják mit lehet zsebre vágni! A másik, hogy nálunk sokan nem szeretnek dolgozni! alig lehet normális segéd erőt találni. Igaz a vállalkozó sarokba van szorítva a Magyar elvonási rendszer miatt, és így nem nagyon tud komoly fizetést adni! De ezen egy kormány sem volt hajlandó változtatni. Így nálunk egy sajátos demokrácia van. De diktatúra azért ettől messze van!

József Kodácsi 2018.04.01. 14:26:04

@torró: Végigolvastam a válaszokat és úgy érzem muszály hozzászolnom.Írod hogy 71 vagy én 68,tehát egykorúak,így viszonyítású alapunk egy tőről fakad. Mint írod a diktatúra azért messze van.Véleményem szerint mivel nem puccsal véráldozattal,történt a 2010 es kormányváltás, a diktatúrába való átmenet nyilván tovább tart.Nincs kétségem a felől hogy oda tartunk.Nem részletezem azokat az intézkedéseket melyeket te is tudsz,de az elmúlt nyolc év még nem volt elég a mű befejezéséhez.A jelenlegi kormány újabb győzelmével lesz rá elég idő hogy a megkezdett út végére érjenek."Isten óvja Magyarországot,de Európát is hogy ez az ember még egyszer hatalomba kerüljön" Vaclav Havel Csehszlovák köztársasági elnök Orbán Viktorról 2002.

torró 2018.04.01. 17:41:05

@József Kodácsi:
Hát igen! Csak az a probléma, hogy nincs alternatíva. Valamikor lett volna, ha ez a hülye MSZP Németh Miklóst indította volna Medgyesi helyett. Gyurcsány még karakter, de már elhülyült. Ráadásul nincs egy erős párt, vagy kettő olyan akik tényezők tudnának lenni, de úgy, hogy a Magyar érdekeket tartva szem előtt. És most tényleg azt kell eldönteni hogy stabilak tudunk e maradni, vagy káosz lesz! 4-5-6 párt nem fog tudni dűlőre jutni hónapokig és új választást kell kiírni. Ezt az ellenzék is pedzegeti. Kérdés, hiányzik e nekünk? Hiába utáljuk Orbánt, a stabilitás sajnos ő felé billenti a mérleget. Volt 8 éve az ellenzéknek hogy kialakítson, egy megfelelő létszámú szavazó bázist. Ehelyett sopánkodtak, meg Orbánoztak. És mit értek el vele? Még vesztettek is szavazókat. És ezzel az erővel kormányozni szeretnének. Öcsém ! Ez nem fog menni! Itt tartunk most! A fiataloknak még be lehet adni talán a diktatúrázást, de mi akik éltünk benne látjuk mi a külömbség. Nézd. Ma már azért az EU-n nem igazán lehet diktatúrázni, habár újság írőktól lehet hallani olyasmit, hogy nem lehet megírni mindent. Mármint az EU területén. Minden esetre elég zavaros lett minden.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért