Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2019. november 30. 15:04 - politologus

Egy pedagógustüntetés elé

Miért tüntetnek ma a szakoktatás pedagógusai? Sokféle okot mondanak majd mások, én egy általánosabba kapaszkodom: mert megszűntek a viták. Meg minden döntéshez vezető út el van dugva.

Az Orbán-rendszer mindent elrejt, amivel csak megteheti. Minisztériumokat, számvevőszéket, köztársasági elnököt, önkormányzati gazdálkodást, közbeszerzési adatokat, TAO-kedvezményezést, szegénységi statisztikát, parlamenti bizottságokat, klímakérdőívet, a kormánytévé meg a normális híreket dugja el. És általuk minden értelmes vitát.

A vitára való Országgyűlésben a rabszolgatörvénynek csúfolt törvényt az éjszakára rejtették, az Ogy. elnöke az ellenzéki képviselők kritikáját a szó beléjük fojtásával. Most legújabban: a szakképzésről szóló törvény október végén kiszivárog, rá talán két hétre megszavazzák a nemmondommegkik. Merthogy előtte széleskörű szakmai vita előzte meg - mondták. Utóbbi azt jelentette, hogy a tárcák véleményezhették. Állítólag intézményvezetők is kaptak egy órát véleményük megjelenítésére.

Ahogy felmerül a tüntetés (és/vagy sztrájk), levéllel nyugtatnak. Csak egy példa, hogy mennyire meg lehet nyugodni: a megszerzett minősítés (pl. pedagógus I., II., mesterpedagógus) nem vész el, de a szakképző intézményben nem jár érte automatikusan a nagyobb bér. WTF?! Egy csomó pedagógus szórakozott a portfólióírással eddig a magasabb besorolásért és bérért a szakképző intézményekben is, fejlesztette magát és azt igazolta is, meglehet, feleslegesen. Mi a fenéért mennének tüntetni dolgozók, ha nem ilyenekért? Még az előző szakképzési rendszer reformja sem ment végig, mire jön egy új, hogyan lehet így a nagyszerű jövő ígéretével hitegetni az érintetteket?

Számos polgártársunk tök élvezi a Fidesz populista egypártrendszerét, mert hipp-hopp, a csúnya viták megszűntek, éljen a béke - majd az ész nem használata biztos okosságokat szül. A kilencvenes években nagy viták folytak az oktatás körül is, apró dolgokban, de azt akkor is Valakik vívták Valamiért Valamiről. Amikor a Magyar Bálint-féle meg a Pokorni Zoltán-féle koncepció egymásnak feszült, annak volt eredménye, sőt, folytonossága is. Előbbié volt a nemzeti alaptanterv, az utóbbi azt kevésnek gondolta, és hozzátette a kerettantervet, de meghagyta az alaptantervet, majd amit utóbbi készített elő, a kétszintű érettségit, a visszatérő előbbi oldal vezette be. Ez szakmai vita is volt, és bár nyilván nem imádták egymást, azért nehezen hiszem, hogy bármelyik oldal is úgy vélekedett volna a másikról, hogy az nem veszi komolyan az oktatás ügyét.

Aztán jött 2010-ben Orbán a NER-rel, és létrehozta ezt az emberminisztérium-szörnyeteget, két célja volt: a területek (egészségügy, oktatás stb.) dolgozóinak azt üzente, le lesztek szarva, a miniszternek meg, hogy meg lesztek baszva. A pedagógusok most nyilván ezt a Káslert szidják, de mit tehet ő bármiről is, meg kik ezek egyáltalán, hogy valamiről is tehetnének? Kik a miniszterek, kik a parlamenti képviselők, kik az országgyűlési bizottságok elnökei? Nem csupán a sok fontos ügy hiányzik a szemünk elől, hiányzik itt az ügyek körüli emberanyag is.

Még a NER előtt, amikor az „a szörnyű megosztottság” uralta a közéletet, egy szimpatikus szakértő, talán üzletember mondta a tévé egyik showműsorában, hogy vitatkoznia kell a magyar közéletben csak rosszat látókkal: a parlamenti bizottságokban igen is nagyon színvonalas szakmai munka folyik, oldalfüggetlenül. Igaza volt! Emlékezzünk: a pártok a listaállításnál azon voltak, hogy befutó helyen lehessenek közgazdászaik, szociológusaik, stb., hogy a bizottságokban érdemi munkát végezhessenek. Erre mi van ma? Nekem szörnyű kötelességem néha parlamenti bizottságok jegyzőkönyveit olvasni. Ilyen élmény, hogy a bizottság ellenzéki tagja talált nyilvánvaló problémákat a véleményezendő törvénytervezetben (amelyek kiszűrése pont a kormányoldal érdekeit szolgálná!), azt napirendre kívánja tűzni, de semmi reakció. Nem vita, amiben legalább leoszthatnák az „alkalmatlan” ellenzékit, nem, még az sem. A napirendi pontok leszavazgatását látva szegény szakpolitikusunk személyesre hangolva folytatja, szinte könyörgőre fogja: hogy ezért vagyunk itt, persze, hogy a végén a kormánypárti képviselők többsége megszavazza, de addig is vitával jobb lehet a javaslat, ez egy szakbizottság dolga - ilyen szépeket mond, de még válaszra sem méltatják.

Gyerekek, kvázi egypártrendszer van minálunk, de mit érdekel engem, ha ennyi ember szeretne egypártrendszert, csinálják meg, szeressék a Fideszt és Orbánt, legyen még további húsz éve hatalmon, leszarom. De még a nyűvedék cucializmusban is több vita folyt, mint ma, egy demokráciában! Nem igaz, hogy csak arról kell vitatkozni, amit kikényszerítenek. Vagy teszem azt, csak azért vitázunk hamarost otthon a gyerek jövőjéről, mert valaki vagy valami azt kikényszeríti, mert ha nem lenne érintett benne ember, meg nem szorítana az idő, akkor a témát le lehetne szarni? Fenét: vitázom róla, mert fontos, és a vitával teszem még fontosabbá azt. Úgyhogy hozzák vissza a vitákat! Ezért még az egypárt is sokat tehet, de akár a szavazóik is.

Ja, és tudjátok, mit? A kormányzat azon célja, hogy a szakképzésbe a piacról hozzanak be embereket, nem csupán védhető, de még jó is. Tényleg már csak a pszichológusok érthetik meg e hatalmasokat, akik még a nagy célok birtoklása mellett sem mernek vitákba bocsátkozni. Az is szar, ha intellektuális bátorságot csak a hatalom tud adni, de még szarabb, ha már az sem

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, kövesd a Politikai Innováció blogot a Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr6315331774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért