A szlovén miniszterelnök nyilatkozott egy érdekeset, hogy majd elszigetelik Magyarországot, és mind a fideszes Schöpflin György, mind a Mandiner tegnapelőtti blogbejegyzése ezt az illető szociáldemokrata mivoltára, vezeti vissza, illetve hogy ő "a szlovén Gyurcsány Ferenc". Micsoda ítélet, brrr...  

Még érdekesebb, hogy Kumin Ferenc, aki Sólyom László körül rengeteget láthatott a diplomáciából, ugyanezt visszhangozza mai blogbejegyzésében. Egyszerűen a megszólaló szlovén miniszterelnök és Kumin is valamit túlreagál. Ennyire feszültek lennének?

A diplomáciai adok-kapok rendszeres. Néhány éve valamelyik eu-s vita kapcsán olyan populista módon szidták egymást legfelsőbb szinten angolok, franciák és németek, hogy az a politikai bulvár orgiája volt. Ráolvasták a másik nép fejére a szokásos sztereotípiákat (pl. a németek bunkó és sóher turisták, az angolok részegesek és verekedősek), kiadták a gőzt, szavazatokat is szereztek vele otthon, majd a tárgyalóasztalnál szépen megállapodtak, és kész, ennyi.

Vagy ott vannak a Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai jelentések egyes, a sajtó által felkapott részei, amelyekből ilyeneket tudhattunk meg:
Hamid Karzai gyenge személyiség, Medvegyev elnök sápadt és tétova, Ahmadinezsád pofozkodós, Berlusconi üzletel az “alfahím” Putyinnal, szeret partikra járni meg keveset pihen, Erdogan néptribünként viselkedik, Westrerwelle inkompetens, picit amerikaellenes, de pezsgő személyiség, Merkel nem túl kreatív és kockázatkerülő, Kadhafi hipochonder, Cristina Kirchner argentin elnöknő ideges és nyugtalan, Kim Dzsong Il Eric Clapton-rajongó.

Szóval ilyenek is befolyásolják a politikát, Berlusconinak csajokat kell ajándékba adni, Kim Dzsong Ilnek pedig stratocastert, még véletlenül sem fordítva.

És ha már párhuzam, emlékezhetünk Orbánra is: 1998-ban a német választások idején példaképét, Stoibert támogatta (és viszont), de azért a "Ki az a Schröder?" megjegyzése kicsit erősre sikeredett. Jött is a válasz: Schröder kancellárként Magyarországra jött, a magyar miniszterelnököt reggelire(!) fogadta, negyedórát adott neki, majd egész napját az MSZP kongresszusán töltötte.
Aztán mi lett mindebből? Kivonultak innen a német cégek, leállt az uniós tárgyalás, Orbánt kicsukták Európából? Ugyan már.

A szlovén miniszterelnököt aztán felülírta a külügyminisztere is, korábban sem kellett volna magára hagyni. Sokat idéztem már az Igenis, Miniszter(elnök) úr! című sorozatot, abban valahogy így dorgálja kollégáját a köztisztviselői kar vezetője: "Ugye nem hagytad egyedül a miniszterelnököt a másik miniszterelnökkel? Köztudomású, hogy ezeknél néhány perc kettesben, és fél év diplomácia erőfeszítése veszik kárba!"

Meg nem tudom mondani, milyen szövegkörnyzetben hangzott el szlovén miniszterelnök inkriminált megjegyzése, hogy került terítékre Magyarország, de tessék, itt a Kettős Mérce magyarázata. Összességében a szlovén miniszterelnök megjegyzése semmivel sem komolyabb, mint mondjuk a múltkor Kövér László házelnök szlovákoknak címzett jószomszédi üdvözlete. Abban persze nagyon igaza van Kuminnak, hogy az ilyen üzenetek a belpolitikáról szólnak.

Ha meg tényleg az elszigózás a szlovén miniszterelnök feltett szándéka, gyurcsányosan csak annyit lehet reagálni: "Szigeteljenek el! Gyerünk, szigeteljenek el!".  Mindenki  tudja – Kumin Ferenc is – , hogy az elszigetelés csak úgy, amolyan szocdem ármánykodásból nem megy, ahhoz kell némi bűnlajstrom is, ártalom mások felé.

Nekünk nyugodt lehet a lelkiismeretünk, azt hiszem.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!