Más írás jönne, de most a vasárnapi választás előtt hadd osszam meg veletek néhány csalódásomat. Ha ma még nem voltál szavazni, sürgősen menj el vagy most, vagy e poszt letudta után, mert ha van valami lemaradás, amit nekünk, magyaroknak be kell hoznunk, az a részvétel. Kezdjük épp a választási részvétellel, aztán legyen többfajta is (szervezetekbe belépés, aktivizmus, petíciózás stb.)!

Hiába mondjuk, hogy a politikában bármi megtörténhet (egyébként nem), de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy a kormánypárt - meg úgy általában egy kormánypárt - kampánya egytémás lesz, és az az egy a lecsupaszított gyűlölet- és rettegéskeltés. Tudom, hogy ez hatásos, meg hogy eddig is volt, de nem járt egyedül. Épp a Fidesz leggyakoribb kampányeszköze volt, hogy emberek mondják el, mennyire sok minden fejlődött az elmúlt évek alatt, de most kihagyták ezt. Megint csak értem, hogy valamelyik kommunikációs nagyokos kiszámolta, hogy épp ezzel épp egy bizonyos csoportot épp akkora részvételre és szavazásra lehet rávenni, de a mindenségit neki, van élet és becsület is a világon, és ha tudtam nyerni háromszor rasszista propagandaszemét nélkül, akkor negyedszerre is megpróbálhatnám.

Néztem tegnapelőtt az Alindában Török Gábort, és sok jót hallottam tőle, nagyjából azt, mint eddig. Jó volt, ahogy reagált az ellenzékkel kapcsolatos elvárásokra és megítélésekre a fair-play szellemében, meg a kormányzóképesség rossz felfogásáról mondottak is ültek. Kevésbé volt jó hallani a jelző nélküli demokráciát. Viszont a szokásos csalódásom jött, amikor Alinda a választási rendszer torzításáról kérdezett (rosszul), és Török elmondta a szokásosát: ez a rendszer is kedvez valakinek, de mindegyik ilyen, ha másmilyen lenne, az is valakinek lenne jó.
Na most fogadjuk el alapállapotnak (Töröktől és másoktól is), hogy a kormányok maguknak kedvező választási szisztémát teremtenek, és ezzel nincs is bajom. De ebben az esetben nem hivatkozhatunk arra, hogy így szokott történni, mert ahol történni szokott, ott általában van egy koalíciós partner és/vagy egy méretes ellenzék, egy talán nem megszállt alkotmánybíróság, és egy választani akaró jelentős tömeg, aki mondjuk picit ellenáll. Nem is beszélve arról, hogy más a tartalma egy országos választási rendszernek ott, ahol pl. államok vagy tartományok rendelkeznek önálló parlamenttel és kormánnyal, vagy a helyi önkormányzatok jogosítványai erősebbek, vagy a közigazgatás függetlenebb a kormányzattól stb., a mi politikai rendszerünk sokkal egyközpontúbb, és még az ellenőrző testületek is attól az egyetlen parlamenttől függenek. Így egyben, az egészet nézve kell értékelni a magyar választási rendszer átformálását.

Mi lenne, ha azt mondanám: a komcsik nálunk nem csináltak mást, mint demokráciát, hiszen lehetett szavazni, no persze egy nekik kedvező választási rendszerben - hol hibádzik ez? Az egész, persze, úgy előzményeiben, körülményeiben és utólagos megítélésében, mondjuk "történelmileg”, "erkölcsileg". Illene ezeket a tényezőket MINDIG figyelembe venni, a történelem már a tegnapot is tartalmazza, a Fidesznél meg már évekről van szó.

Olvasom Tölgyessy Péter hatalmas áttekintését az elmúltnyolcévről (első és második), ahol a történelmi szemlélet hál'istennek megvan. Amikor viszont azt olvassuk a tétről, hogy a Fidesz választása már ismertet hoz, az ellenzéké meg ugrás egy sötét verembe, ahol jó és rossz egyszerre lehet, akkor joggal mormolunk keresetlen szavakat. Én nem gondolom magamat politikai szűznek, de muszáj bevallanom, az elmúltnyolcév újabb és újabb történéseitől simán elképedtem, újabb és újabb tabuk dőltek meg, közben örök optimistaként bíztam az eddig-és-nincs-tovább létezésében. Úgyhogy nekem a Fidesz is egy sötét verem, bocsánat. Ha pedig azt gondolnám, hogy az eddigi nyolcból meg tudom ítélni a következő nyolcat, egy folyamatból a folyamat folytatását, akkor nem lenne eddig-és-nincs-tovább érzésem, és ráébrednék, hogy már nyolc éve folyamatosan kiáltoznom kellene a demokrácia végét, a diktatúrát/autokráciát, meg jó hangosan szidni a bolsevistakurvaanyjukat, meg harcolnék ellenük bíróságon és barikádokon. Ehelyett még várok a végső megítéléssel, szólok a problémákról, meg a csalódásokról, meg elmondom a Fidesznek és híveinek is, hogy gyerekek, a politika tárháza méretes, a mai szarságok nélkül is menne, még jobban és tovább is, ne csináljátok már.

A másik, hogy Tölgyessy úgy beszél magyar folyamatokról és megoldatlan anomáliákról a maguk hosszú távú valójukban, mintha azok csak lógnának a levegőben, a politika értük-velük-ellenük nem tehet semmit, legfeljebb alkalmazkodhat. Például hogy sajna a kormány és az ellenzék egyszerre hajszolja túl a mítoszait a végletes leegyszerűsítésekkel, előbbi a migránsozással, utóbbi az Orbán-zsarnoksággal és az oligarcházással, jaj, mi lesz így "a polgári nyilvánosság igényével". Hát, az első fele legyen rendben, de basszus mintha nem egy országban élnénk, mert elég biztos tényháttérre hivatkozva mondhatom, hogy a Fidesz és kormánya ebben a nyolc évben teljesen tudatosan ártott a polgári nyilvánosság igényének. Nem ezen igény ethoszának, mint elődei, hanem módszeresen, kiszámítottan, ha úgy tetszik, tudományosan, politikai és gazdasági eszközök millióival (és adófizetői milliárdokkal) ütötte a polgári nyilvánosságot magát, a létét, nem is beszélve annak igényéről. Ezt én nem tudom a hatalomért való versengésre fogni, mert már bocsánat, az ehhez kevés, a mait nem a versengés tette olyanná, hanem a Fidesz épp a versengéstől tartva tette olyanná. Elképzelhetetlen, hogy Tölgyessy ne emlékezne mondjuk öt jellemző ügyre és annak nyilvánosságbeli megjelenésére 2010 előttről meg 2014 utánról, és ha azt összeveti, ne látná, hogy ezt a különbséget emberek szándékosan állították elő, cselekvések voltak, és nem történések.

Harmadikként ugyanezt gondolom "a magyar felemelkedés újbóli kudarcával” kapcsolatban. Tölgyessy szerint erre reagál Orbán úgy, hogy innovatívakat húzva elfedi megoldhatóságát, és arra talán nincs is mód. Vitatkoznék: szerintem a történelem nyújt példákat valódi átmenetekre, van mindkét irányú mozgás az országok szegény és gazdag, jelentéktelen és vezető szerepet betöltő állapota között (és egyáltalán: országok között), igaz, ez időben hosszú folyamat lehet. Tölgyessy szavaiból azt veszem ki, hogy az átmenetünk sikertelenségét az okozza, hogy a sikertelenség rendre kitermeli a populizmust, ami pedig lemond a valódi változtatásról, csak kiszolgálja a néplelket. Szerintem ettől még nem szabad lemondani a javítás ideájáról, mert létező tapasztalatunk, hogy kevesebb populizmus is lehet uralmon, ezek váltogathatják egymást, és lesz benne fejlesztő szándékú periódus is, talán egyre több.

A fenti vitatás ellenére tessék türelemmel olvasni Tölgyessyt, és mindig iszom szavait, aztán a reflexióval megy a világ még egy lépéssel előre.

Századszorra olvasom, legutóbb a Privilégium blogon, hogy a Fidesz a győzelmével jól megszívja, mert 2019-ben elfogy az EU-s pénz, nem lesz mivel elkápráztatni a népet. A Fidesz közönségének elvarázslásához szerintem nem kellenek e fejlesztések, majd kitalálnak helyette mást, aztán meg az eredmények promotálásával is elmennek hónapok. Vagy egyszerűen kitalálják, hogy az EU szándékosan a magyar kormány ellen dolgozva zárta el a pénzcsapot, hogy az megbukjon. Ha annyian elhitték a kvótanépszavazáskor, hogy az a Keletinél látott migráns-típust állítja meg, nem pedig az igazságot, hogy az az olaszok által már befogadottak továbbosztásáról szól, akkor elhisznek majd más hazugságot is az EU-ról. Az igaz, hogy a fejlesztési pénzek pörgették a GDP-t, ezt pótolni az adórendszer átalakításával lehet, ami talán visz el szavazatokat a kormánytól, de akár hozhat is; és persze megmagyarázzák majd, hogy a migránsok/Soros/EU és társai miatt kellett a nemzetépítő adórendszert átszabni.

Csalódás, hogy újra ugyanazokat az indoklásokkal találkozni az emberek választási problémáinak indoklásakor, nézzünk néhányat (ezt bővítem is még):

Nem tudok kire szavazni, mert erre se, meg arra se. - Bőven van alternatíva azon a szavazólapon, ha meg kettő, akkor nagy levegővel az egyik. Lehet az a szavazás protest, elvi, generációs, taktikai stb., ebből is lehet választani. Ha ez sem megy, nosza, segíts másnak dönteni, küldd el, vidd el, beszéld rá stb.

Szinte mindig csak valami ellen szavazunk, ki kell jönni ebből a körforgásból. - Nem kell, ez szükségszerű, minden új szavazás valami ellen, az addig fennálló ellen folyik (csak az első szavazás nem ilyen).

Nincs alternatívája a Fidesznek. - De van, egyrészt maga a Fidesz, és minden további opció létező alternatíva. Ja, mert az alternatívaként mégis szóba jöhető pártok most kicsik? Hát a Fidesz is kicsi volt az 1998-as előtt. A szavazó nem kormányzásra küldi pártját, hanem nagyobb támogatásúvá teszi, a végső számok majd szólnak a kormányzásról.

Ezek már összelopták magukat, nem folytatják, az újaknak viszont el kell kezdeni. - Minden tapasztalat cáfolja ezt, épp a jelenlegiek menet közben indítottak újabb lopási ciklust, Simicskáékat Mészárosékra cserélve. Sőt, a mai lopássorozat már dinasztikus jellegű.

Ez a párt majd koalíciót köt/ nem köt koalíciót valamelyik másikkal. - Ez fontos tétel, de egy koalícióról a választások után újra kell gondolkodni, hiszen az eredmények döntik el ennek lehetőségeit. Szóval kezeljük kritikával még a pártoktól eddig elhangzott ki-kivel-igen-vagy-nemet is, emlékezzünk a német szocdemek múltkori esetére, lehet itt is hirtelen fordulat.

Szép napot kívánok nektek, jó kis választási sétákat, az eredményekről meg később még beszélünk itt és a blog közösségi csatornáin.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus