Olvasom egy fontos blog, a Véleményvezér egyik cikkét örömmel, s némi fájdalommal. A jelenlegi kormány valóban olyan retorikát folytatott, hogy sokan hihették, nincsenek meg a demokráciában megszokott ellensúlyok (a fékek viszont tényleg elvesztek). Az Alkotmánybíróság különadós döntése nyilvánvalóvá tette, hogy ő is ellensúly még. Észre kell vennünk, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere valójában dinamikus: régebben egy túloldali köztársasági elnök, a választási rendszerből származó koalíciós kényszer, az Ab, az MNB és az ÁSZ tevékenysége, majd váratlanul a népszavazás intézménye lett komoly ellensúly. Most éppen az Ab, de jöhetnek újra népszavazások, vagy kitűnhet egy új szereplő, amire ma még nem gondolunk (pl. eszünkbe jutott a népszavazás ilyen használata 2008 előtt?).
Na de mi is fáj oly nagyon a Vv véleménye kapcsán? Az, hogy úgy ír az Ab szerepéről, mintha az a politikai verseny egyik szereplője volna, mint egy párt vagy a kormánytöbbség.
Nem így van, az Ab sohasem volt ez, és most sem az, csak a körülmények változtak meg.
Egyrészt a kormány merészkedett olyan területre, ahol senki más nem lehetett, csak az Ab, s ez utóbbi éppen akkor változott volna nagyot, ha azt mondja magáról, hogy én tulajdonképpen nem is vagyok. Nem tette, alkotmányellenesnek tartotta, ami alkotmányellenes is, megesett ez már néhányszor. Másfelől a láthatalan ellenzék miatt a kormány más szereplőkkel "ütközik meg", például az Ab előtt számos nemzetközi fórummal és az európai sajtóval, ezért tűnik úgy, hogy hoppá, van valaki, aki felveszi a kesztyűt.
Ugyanígy tévedés azt gondolni, hogy az Ab férfiassága idáig tartott csak, a magánnyugdíjpénztári ügyre úgyis lelohad, az már túl nagy falat neki. Szerintem itt is rossz a kiindulópont, nem ez az Ab motivációja. Sokkal valószínűbb, hogy az Ab ugyanaz marad, és teszi a dolgát. Igen, ez valóban jelentheti azt, hogy a nyugdíjtörvény nagy része marad. Azért e törvény jóval komplexebb rendszer ám, egyáltalán nem valószínű, hogy kivétel nélkül minden eleme alkotmányellenes. Úgy elsőre belegondolva a kellő felkészülési idő elhagyása bizony alkotmányos követelményt sért, ebből és a maradók súlyosan hátrányos megkülönbözetéséből következhet az emberi méltóság sérelme, és a nyilatkozattétel módja kapcsán a nem rendeltetésszerű joggyakorlás is felmerülhet. Előre látható sokak magyarázata, ha az Ab csak félig köt bele a törvénybe: persze, megmondtuk előre, jelezték a bírák, hogy az Ab-vel is számolni kell, de azért nagyon nem mert ugrálni...
Ehhez persze a testületnek döntenie kell, aminek ideje viszont megjósolhatatlan. Ha felvetjük, hogy az Ab politikus módon dönt, akkor az a döntés idejében valóban megnyilvánulhat, ezt még egy magamfajta naiv idealista sem zárhatja ki.
Ami a Vv és más hasonló véleményformálók egyes mondatainál is elszomorítóbb, az a kormánytöbbség reagálása, ennek jelentőségét a Vv és mások is alulbecsülik. Ez a reakció attól a Fidesztől származik, amely megtanította nekünk, hogy a kimondott szó igenis számít, még ha csak kampány során mondták, akkor is legitimációs következménye van. Rendben, mi megtanultuk a leckét, ám ha visszamondjuk a tanítónknak, nem mondhatunk mást: tessék lemondani!
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.