Meg lehetett jósolni, hogy a múlt kísérteni fog a Fidesz esetében (is), korábbi fenenagy indulatukban túl sokat beszéltek gondolkodás nélkül. Pedig ma úgy néz ki, lett volna oldalak közötti egyeztetési alap az előző két ciklusban, gondolok itt a kedvezményes nyugdíjakra, a kórházi kapacitások ésszerűsítésére vagy a fizetős felsőoktatásra. Várható volt, hogy szemfüles újságírók kiböngészik a ma hatalmon lévők ellenzéki időkben mondottait, íme.

 

Jó lenne, ha megértenék a kedves ellenzékiből kormánypártivá és viszont váló politikusok, hogy csak egy elvont nyelvtani elemzésben van különbség múlt meg jelen idő között, a való világban ezek szétválaszthatatlanok! Hát még a politikában: nézzük csak meg hatályos és következő alkotmányunkat, ott van rajtuk a múlt és jelen letörölhetetlenül.

 

Aztán már huszadszorra érünk oda, vagy még el sem mozdultunk onnan, hogy hitelesség meg legitimitás.

 

Erről tegnap Giró-Szász András is szólt, ezt mondta tegnap A Tétben: "a Fidesz nem vesztett annyi szavazót, hogy ne legyen meg az a bázisa, ami bőven elég ahhoz, hogy legitimen keresztülvigye döntéseit."

 

A népszerűség mint legitimitás! A csudába hát, szálljunk már le erről a hülyeségről, csak gúzsba köti elménket! 

 

A politikai népszerűség óriási tehetetlenségi erővel rendelkezik, nem naprakész, általában nem egy konkrét ügyből fakad, még csak nem is egy korábbi konkrét ügyből, hanem sok-sok múltbéli vélekedésből, érzelmekből, hitből, előítéletből, egy csomó megfoghatatlan dologból. Borul az időrend is: ha egy ügy vagy ügyek egymásutánja faragja a politikai támogatottságot, az csak utólag derül ki, talán csak évek múltán. 

 

A kormányzat s vele a Fidesz legitimitása adott, hisz a politikai rendszerből fakad, ennek működése őket juttata kormánypozícióhoz és parlamenti többséghez. Nem nagy szavak ezek, nem is homályos elmélet: aki ott bent ül az országgyűlési padsorokban, az maga a magyar nép. E tétel intézményesültsége a választási és a politikai rendszer, a benne való bizalom és hit, az iránta  táplált elfogadás és tisztelet adja a rendszer legitimitását. A működő demokrácia fenntartja nép hatalmának legitimitását, 

és bár egy-két napi köpködésünk politikusra, pártra, ideológiára, miegyébre biztos befolyásolja a résztvevők népszerűségét, a rendszer legitimitását aligha.

 

Giró-Szász a kijelentésben vegyíti a pártnak vagy politikusnak nyújtott napi szintű népszerűségi tanácsadást a politikai rendszer értékelésével.

A politikai tett persze érintkezik a legitimitással, hiszen a politika szereplőinek előre kell gondoskodniuk arról az intézményi keretről, amelyben a döntéseik elnyerik a rendszerből származó legitimációjukat. (kampányanyagból kormányprogram, társadalmi vita, egyeztetések után törvényjavaslat, majd törvény stb.) Ezt elsősorban a jogban rögzítik, de akár a köztársasági elnök vagy alkotmánybírák megfelelő kiválasztása is ide tartozik.

 

A múlt időről már volt szó, a felszólító mód nekem jutott, dühömben használtam is fentebb. A címben írt eset egyébként nincs, csak jelen idejű igének van felszólító módja. Viszont a politikában működik ilyesmi: vedd észre, ha felszólítanak módjával, különben hamarosan csak múlt idő leszel.