Politikai cikkekben és műsorokban rendszeresen dobálóznak azzal, hogy kétharmaddal simán megváltoztatható minden, még akár a választási rendszer is. Azzal kell nyugtatni ilyenkor az ellenzéket és szavazóit, hogy a kormánypártok nemcsak megtehetik, hogy saját magukra szabják a választási rendszert, hanem meg is teszik, világszerte. A következő nyugiztatás az, hogy hiába a nagy igyekezet, az átalakított rendszer vissza is üthet, mert ha ciklus közben megfordul a széljárás, a végén nagyobb lehet a kormánybukta, mint a régi módon lett volna. Aki még mindig izgul, azt azzal szokták lehűteni, hogy amíg választások vannak, bárki leváltható (azt nem teszik hozzá, hogy mennyi idő után és mekkora eséllyel).

A magyar állapotokhoz hozzátartozik, hogy amely párt a választott testületekből kiesik, annak vagy vége, vagy az önállóságát veszti el, és utána vége, lásd: FKGP, MDF, KDNP, MIÉP, SZDSZ. Őket aztán nyugtathatja akárki, kiesni = nem menő, hogy egy klasszikussal éljek.

A tavalyi önkormányzati választások a friss kormánytöbbség által megalkotott új szabályok szerint zajlottak le. A 75 és 100 ezer közötti lakosú városok a legizgalmasabbak, mert azokban dominálnak a pártok, és van akció. A lentebb példának választott Székesfehérváron a korábbi 16 helyett 14 egyéni mandátum, ill. 11 helyett 6 kompenzációs mandátum várt kiosztásra. Amint látható, a változtatás az arányossági elv miatt fenntartott kompenzációs mandátumokat felezte meg. Biztos akad, aki e változtatás mögött nem érzi a FIDESZ pártpolitikai szándékait, én csak azt érzem:  

A kormánytöbbség célja véleményem szerint annak megakadályozása volt, hogy a most kisebb vagy kisebbnek tűnő pártok megerősödjenek az önkormányzati „parkolópályán”, valamint ezen pártok káderállományát is sikeresen lehet a „kiéheztetéssel” ritkítani. A lista- és jelöltállítás megnehezítése pedig még inkább ugyanebbe az irányba mutat.

A kisebb pártok számára fontos kompenzációs mandátumoknál új szabály volt az is, hogy a településen keletkező összes töredékszavazat 5%-át (két jelölőszervezet esetén 10%, ennél többnél 15%) el kell érni a pártlistának, hogy mandátumhoz juthassanak. Ez akkor érvényesül a legfeltűnőbben, ha sok kisebb szervezet hasonló mennyiségű töredékszavazattal rendelkezik, mert akkor a küszöb csökkenti a listák számát. 

A "mi lett volna, ha..." kezdetű kérdéseknek igenis lehet értelme. Hogy láthassuk a változtatás súlyát, az egyéni körzeteket is beszámítva hasonlítsuk össze a korábbi és az új rendszer működését Székesfehérvár példáján. Az egyéni körzetek esetén csak jósolni lehetett, így a város hagyományai (előző választásai) alapján feltételeztem azt, hogy a VÁLASZ egy helyet egyéniben is nyer. 

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!