Néhány napja Répássy Róbert és Orbán Viktor szavai után mélységes szomorúságot éreztem a magyar politikát illetően. Régen bezzeg a politikánál többet foglalkoztam a filmekkel, nagyon hiányzik mondjuk Ingmar Bergman. Nézzük most Bergman filmjeinek címén keresztül a magyar politikát:
Egy nyáréjszaka mosolya: politikai hírekből kevesebb van nyáron, lesz is mit kiizzadni, kipihenni. Hacsak, a kormány legújabb foglalkoztatás-hatékonysági ötletei között nem tűnik fel, hogy nyári szabadságolások se legyenek.
A hetedik pecsét: a film híres jelenetét idézve táncot jár a halállal valamennyi társadalmi osztály érdekképviselője, akik Facebook-csoportokon jöttek össze a kormány ellenében, s akiknek haláltánc-sorsában ott az igazi demokrácia: a közös halál, meg hogy a kormány egyikükkel sem tárgyalt.
A nap vége: már villanyfénynél, bámulod a monitort - a rossebbe, ennek a sok politikai bloggernek hát nem igaza van már megint?
Tükör által homályosan: a Fidesz választások előtti programja. A film végén legalább Linus kijelentheti: "A Papa beszélt velem." Jó neki.
A csend: Orbán Viktor illő szavai szerénységről, alázatról, hitelességről.
Szégyen: egy következmények nélküli országban minden nap.
Rítus: tudunk-e hinni abban, hogy ezerszer látott politikai szertartásainkban, a jellegzetes, egyszerű mozgásokban és mantrákban még mindig van tartalom, és nem megkövült formák csupán?
Suttogások és sikolyok: a magyar politika hangjai igazságról és hazugságról.
Jelenetek egy házasságból: Koalíciós kormányzás Magyarországon 1990-2008. A filmben sokat beszélnek, de őszintén és mély tartalommal.
Varázsfuvola: az első operaházi előadás, amelynek előkészületeit maga a miniszterelnök felügyeli. A szereplők, s különösen a főszereplő kiválasztásánál Réthelyi Miklós - javítva korábbi figyelmetleségét - bőszen és sokat bólogatva jegyzeteli a szóba jöhető neveket, mielőtt visszamegy a ruhatárba dolgozni.
Őszi szonáta: a sarkalatos törvények az Országgyűlés napirendjén, a négy tételből három elég gyors.
Jelenetek a bábok életéből: bohócügyi államtitkárok és kormánypárti képviselők, illetve döntéseik alanyai közös kötélen.
Fanny és Alexander: A filmben Alexander anyja hozzámegy egy püspökhöz, de a fiú nem engedi magát betörni, felveszi a kesztyűt. Ez a fentiek tanulsága is.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.