Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért

2011. július 13. 12:41 - politologus

A nyelv hatalma

A közmunkaprogramot a minap törvénybe iktatták, nemsokára a valóságban is látjuk az eredményét. Sokakat a részletek érdekelnek, engem az, hogy miként jutottunk el idáig. Ez szerintem tipikus esete annak, amikor egy nyelvi megnyilatkozás képtelen megmaradni a kommunikáció szintjén, s végül valóságot konstruál.

Kezdődött azzal, hogy a kormányra készülő Fidesz kitalálta az "egymillió új munkahely" szlogenjét. Már az egymillió is gyanús, de hát a programtervezés során írt tanulmányokban kijött - teszem azt - "872500"-as számmal nyilván nem lehet kampányolni. A nagy hitetlenkedés után azt is megtudtuk, hogy nem egy ciklus, hanem tíz év alatt lesz ennyi. A szakértők találgatták, hogy ez is ugyan miképp fog kijönni, elég-e hozzá a foglalkoztatásra rakódó terhek csökkentése és a gazdasági növekedés, az Index a változtatások követhetőségére számlálót indított. Aztán előtűnt a közmunka fogalma, és újra és újra, annyiszor és annyi ügyben, hogy a Véleményvezér először megkérdezte, majd az Index állította, hogy bizony ezt szánja a kormány csodafegyvernek ambíciózus céljai eléréséhez.

Az említett Véleményvezér-cikk helyesen állapítja meg: "A másik lehetőség, hogy a kormány kommunikációs szempontból egyszerűen beleragadt a történetbe." Járt a Fidesz már így, mondjuk a száznapos program elfogadásakor, ugyanis előtte a kampányban azzal támadták szocialista ellenzéküket, hogy azok "nem szavazták meg" a jóléti intézkedéseket. Innentől mindenesetre tudjuk, hogy a Fidesz nagyon is komolyan veszi a nyelv hatalmát.

A filozófiában sokáig úgy gondolták, hogy a nyelv a valóság leírását szolgálja, a 20. századtól elfogadottabb, hogy a nyelv teremti is a valóságot, hiszen nyelv és gondolkodás is nehezen választható el egymástól. 

A politikának a nyelv talán legfontosabb eszköze, pártok, politikusok és szavazók között ez a kommunikáció legfőbb kódja, ezen keresztül írjuk le a múltat és vázoljuk fel a jövőt. Sokat is halljuk politikus véleményezésénél, hogy mennyire beszél, fogalmaz jól, milyen szónok, milyen debattőr, sokszor egymagában üdvözítőnek gondolva ezeket. Amikor a politológusok "gondolatmankót" emlegetnek, akkor a valóság valamilyen nyelvi leegyszerűsítéséről is szólnak egyben.

Nézzünk meg néhány állomást nyelv és valóság viszonyában:

1994-től Torgyán József kezdte el rendkívül erőteljes kifejezéseivel a valóság nyelv általi megteremtését, ami népszerűségi csúcsra is juttatta pártját (kommunikációs tanácsadójuk: Pokol Béla). Azóta megszokottá vált közbeszédünkben a kormányok tetteit minősíteni a "szétverték", "lezüllesztették" szavakkal, hatásukra sokak fejében alakulhat ki olyan valóságértelmezés, mely szerint egy kormány erre tényleg képes.

Érdekes esemény volt a Horn-Orbán-vita 1998-ban, ahol a két fél hosszasan lovagolt azon, hogy egy gazdasági mutató nő vagy csökken, utánanézés után kiderült: egy általában emelkedő érték növekedésének üteme csökkent. Aztán jött a "rosszul beszélő" Medgyessy, aki a nyelv által nem volt képes víziót adni. Gyurcsány őszödi beszéde csúcsra járatta e témát, egyesek találgatták, mások biztosan tudták, mi áll a "hazudtunk" kifejezés mögött. 

Az ezt követő zavargások idején úgy fogalmazott Semjén Zsolt, hogy a rendőrök "félholtra vertek" egy atyát. Csak éppen az Index újságírója szemtanúja volt az esetnek: lábon rúgás történt, az érintett szerint is "retorikai túlzás" volt a kereszténydemokrata politikus fogalmazása. 
A 2008-as népszavazás előtt Kálmán László nyelvész boncolgatta a népszavazási kérdések manipulatív voltát.

 A jelenlegi kormány idején újra előjött a "forradalom" emlegetése, immár a szavazófülkében elkövetve, a szinte orwelli "nyugdíjvédelem" fogalom, aztán a "háború" emlegetése, mindezek valóságteremtésként, az "alaptörvény", a "döglött halak", a "bohócforradalom", a "saller" és a "koki" pedig emblematikus fogalmai voltak ezen időszaknak. Különlegesen érdekes eset, amikor a Fidesz és kormánya a lakosság rendszer-változtatási igényének utólagos igazolására találta ki az alkotmányos és szociális konzultációt. A kérdések és a válaszok inkább valóságteremtésre szolgáltak, hiszen ennyi kérdés már biztos minden problémát felölel, ergo ennyi megoldandó probléma van, más nincs is.
 
A közmunkaprogramra visszatérve azt gondolom, hogy először csak kommunikációs menekülőútvonal volt a közmunka mind gyakoribb emlegetése, később obligáttá vált, s végül a nyelv által valósággá formálódott, hiszen amiről ennyit beszélnek, az még igaz is lehet. 
 
Most mondanám azt megint, hogy nem kellene annyit dumálni, de egy blogon ilyesmi visszás volna.
 

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://politologus.blog.hu/api/trackback/id/tr703063159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2011.07.14. 22:26:01

Közmunka helyett az ingyen sört is szajkózhatták volna. Jó hideget.

nomad · http://szkaresz.blog.hu/ 2011.07.15. 19:17:24

Lesz még szexcsipsz csupán az áfa végett :)
Politikai Innováció - Politológusblog a más minőségekért
süti beállítások módosítása