Kertész Ákos menni készül, mert állítása szerint elüldözték. Képzelem, mi lehet a véleménye ominózus leveléről, biztos megfordult a fejében, hogy csak az a ...-t meg ne írta volna. Bennem is motoszkál valami hasonló jelen poszttal kapcsolatban, de motoszkálás nélkül sem írni, sem élni nem lehet.

Szóval amikor pár hónapja kirobbant a Kertész Ákos körüli botrány, nagyot csalódtam a magyar közállapotokban. Amikor pedig a Jobbik valamiféle feljelentést meg eljárást helyezett kilátásba az író ellen, gondoltam, ha tényleg eljárás indul, akkor komolyat és kockázatost kell lépni a szólás és véleményszabadság érdekében. Persze, ahogy azt nem lehetett várni, a mérsékelt sajtó is felült a hülye hisztériának, és teljes egyetértés mutatkozott Kertész elítélésében, már csak hogy meglegyen a nagy egyetértési minimum jobb- és baloldal között. 

Ez már nem az a közvélemény volt, amit korábban ismertünk.

Thomas Mann Mario és a varázsló című elbeszélésének elején a német családot folyton attrocitások érik az olasz tengerparti városkában, íme az első felismerése a közhangulat torzulásának:

"a közhangulatnak, amely nehezen megfogható módon ott érződött a levegőben, s amely szép nyaralásunkat bizonytalanná tette s megrontotta. Valahogy hiányzott körülöttünk az ártatlanság, a természetesség légköre; ez a publikum "tartott magára" - először nem is tudta az ember, mi értelme van ennek: adta a méltóságost egymás és az idegenek előtt, komoly rátartiságot, éberen vigyázott tiszteletszomjat mutatott - mi ez? Azután az ember rájött, hogy politikáról van szó, a nemzeti eszme forog szőnyegen. A strandon csakugyan csupa hazafias gyermek nyüzsgött - természetellenes és lesújtó jelenség.(...) Érzékenykedések fordultak elő, egy olyan önérzet megnyilvánulásai, amely túlságosan is kényes és fölényes volt ahhoz, semhogy nevét egészen megérdemelje, zászlóviszály, tekintélykérdések, rangsorviták... Felnőttek avatkoztak a dologba, nem annyira elsimítva, mint inkább elvi alapon eldöntve, szólamok hangzottak Itália nagyságáról és méltóságáról"

Ezek után már nem is meglepő, amikor a következő jelenetben az elbeszélő nyolcéves kislányának pucérsága megütközést vált ki a fent jellemzett "publikumból", "a nemzet méltósága ellen elkövetett kihágással" vádolják a családot, végül közszeméremsértésért meg is büntetik őket.

Nem, nem akarom mondani, hogy már fasizálódunk, mint a Mann által leírt Olaszország, de még azt sem, hogy a közelében járunk. Azt állítom, hogy nem vagyunk sokkal felkészültebbek ellene a szabadság szeretete által, mint akkor, ill. hogy reménytelenül el vagyunk maradva kulturálisan és ízlés terén, ma egy Ady és körülötte a Nyugat szerkesztősége szinte ugyanazokat a vitákat lenne kénytelen lefolytatni, mint a 20. század első évtizedeiben. 

Teljesen lényegtelen, mit írt Kertész, legalábbis tudtommal senkinek a kiírtására nem buzdított, ha mégis, akkor mea culpa. A Kertész-ügy egy lakmuszpapír, méri közállapotunk kémhatását.

Zárásként íme, itt a Mario folytatása, hátha valakit ez megnyugtat afelől, hogy minden rendben megy:

"volt dolgunk, míg a tényállást némiképpen megértettük: ezek az emberek, mondottuk, most mentek át valamin, valami olyasféle állapoton, mint a betegség, ami, ha úgy vesszük, nem éppen kellemes, de mindenesetre szükséges."(Az Az idézetek forrása: http://mek.niif.hu/00400/00438/00438.htm#3) 

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus