Kedves szavazótársaim, kezdjük azzal, hogy az alkotmányról szóló népszavazás lényegét illetően korábban nem tájékoztattak minket kielégítően sem a politikusok, sem a politika egyéb szakértői. Gyakori volt az az érvelés, hogy alkotmányról szóló népszavazás célja csak a nép véleményének kikérése. Az alábbiakban megkísérlem bebizonyítani, hogy ennél jóval többről van szó.

Az előző írás arról szólt, hogy az Együtt2014 formáció kimondott célja az alkotmányozás, miközben a regnáló Fidesz sem végzett még az általa vezérelt alkotmányozással. A megállapodott viszonyokra vágyók számára nem örömteli dolog, hogy az ellenzékben a politikai rendszer ellenzéke is megjelent, de sajnos a Fidesz egypárti alkotmányozásának ez volt a fő veszélye. Nem elég kétharmadot szerezni, nem elég rendszert alkotni, a rendszer tartósságához széles elfogadottságot, konszenzust kell keresni. Akik úgy gondolják, hogy a tartósság garanciája a Fidesz jelenlegi kétharmada és jövőbeni megkerülhetetlensége, csak gondolják meg, hogy egy párt szimbóluma talán lehet a demokráciának, de metaforája sohasem. 

A politikai rendszereket valóban csinálják, normális esetben működőnek és tartósnak szánják. A körültekintő építkezés során egymáshoz illő alkatrészeket keresnek és szerelnek össze, számolnak az ellentmondásokkal és hiányokkal, igyekeznek az előbbieket feloldani, utóbbiakat kitömni. Az igaz, hogy minden politikai rendszer tökéletlen, és az is, hogy a fércművek is képesek működni. Az utóbbiakban azonban hamar felhalmozódik a salakanyag, és a rendszer a sok kékhalál után egy nehéz vagy váratlan helyzetben már bebootolni sem hajlandó.

Tehát: alkotmányozni nem lehet “csak úgy”. Nem adhatok bele a politikai rendszerbe egyik eszemmel ilyenfajta köztársasági elnöki szerepet, másik eszemmel olyanfajta alkotmánybíróságot, a harmadikkal meg amolyan fajta jogalkotási módozatokat. Az egész rendszernek kell összetartania. Ilyen - talán nem osztatlanul népszerű - , de logikus rendszerelemünk például az, hogy a parlament által választott köztársasági elnök a többséget adó párt prominenseiből kerül ki (igaz, a minőségi politikai kultúra ezt felülírhatja).

Közben ne feledkezzünk el arról, hogy az alkotmány nemcsak a politikai rendszer kereteit adja meg, hanem védi is a népet az uralkodók túlhatalmától. Számos alkotmányos rendelkezés valójában védő-óvó jellegű. Ezektől még nem kell félteni a kormányzóképességet.

Induljunk el újra az alkotmányos népszavazás felé.
A törvényeket szentesíteni kell, hatályba léptetni, és ez nem lehet a törvényalkotó szerepe, az tautologikus lenne. Erre van az államfő, akinek aláírása adja oda a népnek a képviselői által alkotott jogszabályt. Ebből a szempontból szerencsés megoldás a közvetlenül választott államfő (vagy ha az nincs, a törvényalkotást megállító népszavazás).
Az alkotmány azonban a két hatalom, a kormányzói és az államfői kereteit és forrását is biztosítja, a "sima" elfogadás és aláírás egyszerűen nem elégséges. Az alkotmányról szóló népszavazás oldhatja fel a problémát: a hatályba léptető hatalom így maga a nép lesz, a törvényhozó és a törvényt szentesítő hatalom elválik egymástól. Ráadásul a politikai közösség így közvetlenül veheti birtokba alaptörvényét.

Az alkotmányos népszavazás egy garanciális elem is. Garancia az alkotmány és módosításai alapos kiérlelésére, az elfogadás mögötti erősebb konszenzusra, és a szabályozás tartósságára. Aki figyelte, hányszor módosította a mai Fidesz-többség a köztársasági alkotmányt és az "örök" alaptörvényt, az érti, miről beszélek. Ha az alkotmánymódosításról népszavazást kell tartani, nem lehet gyakran és akárhogy módosítani, és a jogi viszonyok kiszámíthatóbbak. Igen, az írek megszenvednek az EU-tagság miatti rendszeres alkotmányos népszavazásokkal, de mintha az az ország már profitált is volna jól megcsinált politikai rendszeréből.

Most szólok, hogy bár általában nem, a népszavazásokról szóló nemzetközi statisztikák valóban hazudnak, pontosabban a politikusok rosszul olvassák őket. Nem azért rendeznek kevés ilyen népszavazást, mert amúgy ne lehetne vagy kellene, hanem azért, mert maga az alkotmányozás ritka (pláne, ha még népszavazás is köti). Akkor látjuk a valóságot, ha azt nézzük meg, hogy ahol alkotmányoztak, történt-e népszavazás, illetve ahol van országos népszavazás (a föderációkban ritka!), lehetséges-e az alkotmányról. Így az fog kiderülni, hogy még a kevés népszavazást felmutató országok többségében is használták. Akkor is, ha nem volt kötelező.

Az alkotmányos népszavazás tehát nem a nép véleményét kérdező megoldás, hanem a rendszer alapjait is meghatározó, abba szervesen illeszkedő elem. A magyar rendszerbe bizony illeszkedne, és a hiánya feltűnő.

Nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy erre hamarosan a Fidesz is rá fog jönni.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus