Azért ez a mai fontos nap volt köztársaságunk számára, aláírja majd Áder vagy sem az alkotmánymódosítást. Alkotmányos kultúránk megváltozása vált láthatóvá.

Csak emlékezzünk rá, hogy azért kellett “Alaptörvénynek” nevezni ezt a jogszabályt, mert az “Alkotmány” történeti értelmezésbe ment át, ami hosszú államiságunk fenntartója, a folytonosság biztosítója. Az Ab korábbi döntéseinek “elfelejtése”, a bírói testület “monetáristanácsosítása”, elmeszelt döntések alkotmányba írása, általában a rendszeres és gátlástalan alkotmánypiszkálás az eredetileg megjelölt elvekkel durván szembemegy. Nagy változás zajlott le, amit az is bizonyít, hogy mennyire próbálják kormányoldalon az egészet fügefalevelezni. 

A politika és a vele foglalkozó tudomány egyik fő tényezője az idő. A politikát alakítani kívánó polgárnak rövid az idő, sürgős a részvétel, a tett, és tenni most kell, vagy az ellenfelek előbb tesznek és győznek. A politológusnak a rendszert kell figyelnie, ahhoz sok időben eloszló információt kell szereznie, az idő számára sohasem telik elég lassan, a politikai meccsek vége kevésbé fontos. Előbbi szerencsére gyorsan felejt (máskülönben nem lenne kit választania), utóbbi mindenre emlékszik.

Egy hosszú időtávra szóló rendszeralkotó törvény módosításáról a “most” jegyében szólni - ez összeköti a két szemléletet. A mai alkotmánymódosítást is az idő fogja megmérni, és még véletlenül sem az alkalmazás, mint Gulyás Gergely sugallja. Ma még nem tudunk elvonatkoztatni - és nem is kell - az Alaptörvény születésének és módosításainak körülményeitől és tartalmától, viszont tíz-húsz év múlva ez az alkotmány is lehet az, amihez majd a jó demokraták ragaszkodnak és védelmét vezérelvnek tartják.

Egy politikai közösség magatartása tehát mindig fontos egy alkotmány elfogadása kapcsán.

A magyarok döntő többsége 2010-től leginkább közönnyel figyelte az előző alkotmány sokszoros módosítását, az új alkotmány elfogadását, majd újabb módosításait. Ezer meg ezer módon kifejezhette volna elégedetlenségét, azt nekem ne mondja senki, hogy ha a politikai közösség többsége az ellenzéki erőkkel karöltve valamit nagyon el akar érni, ne tudna érte érdemben tenni. De nem tette, hanem hagyta. Azért talán, mert az eddigi alkotmányos kultúra sohasem volt igazán az övé, és bár respektálta, hogy az képes az utált politikusoknak jól beinteni, mégsem vallotta annyira magáénak, hogy meg is védje azt.

E legújabb alkotmánymódosítás csak a régi alkotmányos kultúra oldaláról ítélhető el. Ez azonban már lecserélődött. A jelenlegi alkotmányos kultúránk már nem a régi, hanem nagyon is az Alaptörvény születésével és a kétharmados henger iránti türelemmel kialakult új alkotmányos kultúra, és e módosítás is azt építi tovább. Most még talán szomorú látni, hogy annyi aktívummal teli év után a közöny, a passzivitás is képes kultúrát építeni, no de az idő ezt is elrendezi.

Régi - vagy mondjuk: köztársasági - alkotmányos kultúránkban az Alkotmánybíróság jogköre híresen kiterjedt volt, s igen erős alkotmánybírósági aktivizmussal párosult. 2010 óta az Ab jogköre több lépésben szűkült, de azért, mert volt honnan, és mert megengedtük, hogy szűküljön. Ezt a folyamatot a magyar többség ugyanúgy tűrte, ugyanolyan távolságtartóan szemlélte, mint ahogy a köztársasági alkotmány megerősödése idején is viselkedett: jöttek a döntések, sorban és bőven, és többször látta, hogy ez jó. De a politikai közösség szemében ez a kultúra nem a sajátja lett, hanem a politikai elité maradt. S mivel elitizálódott, manapság populista talapzatról nyugodtan fel lehet rúgni.

Ez a populizmus az új kultúra másik éltető eleme. A múltkor azt írtam, hogy a Fidesz már unalmas, önmagát ismétli tetteiben, pedig ezt az MSZP-ről szoktuk mondani. Mint ahogyan azt is mondjuk az MSZP-re, hogy víziótlan és értékmentes. Most azt állítom, hogy ebben is beérte őket a Fidesz. Amit látunk tőlünk, az csak a populizmus maga, ami nem kiegészíti a mögöttes értékrendszert, hanem már csak eltakarja a tátongó érték-űrt. Azért húsz évet eltölteni egy emilyen alkotmányos kultúrában, s persze "átitatódni" vele, majd ennyire gördülékenyen átváltani egy borzasztóan más amolyanra, s mindezt értékválság nélkül, ez csak úgy mehet, ha valamelyik értékrendszer színlelt volt, vagy nem is létezett.

Orbán mai parlamenti fellépése a győzelemre vitt populizmus szimbolikus aktusa volt, amikor az Alaptörvény módosítása helyett a rezsicsökkentésről beszélt, majd a “kisember” megvédése mellett tett hitet, és a szolgáltató cégekkel szembeni ellenállásra buzdított. Innen már tényleg csak egy lépés kellett ahhoz, hogy az alkotmánymódosítás ellenfelei a rezsicsökkentés ellenérdekeltjeivé avanzsáljanak.

A magyar politikai kultúra régről ismert vonása, hogy a magyarok nem tudnak olyan politikailag is releváns értékeket megnevezni, amiért akár az életüket adnák. A politikának viszont van egy elitszerepe is, amivel neveli, alakítja is a polgárok gondolkodását. Mi elutasítottuk a politikai elitet, s vele ezt a fajta politikai szocializációt, így lett hová benyomulnia az értékmentes populizmusnak. Mostanra már, mint a kisgömböc, bekapta az alkotmányosságot is. Meg lesztek védve az “alkotmányos varjak” életidegen döntéseitől is, ne féljetek.

A mostani alkotmányos kultúra nem az első, és nem is az utolsó. Lehet, hogy az előző letűnése szükségszerű volt. Ha valaki elégedetlen ezzel az újjal, ne csüggedjen, a jelenlegi sem változhatatlan, s esetleg csak egy átmeneti állapot, amiből lehet építeni egy a régebbihez hasonlót, vagy még jobbat. Az is meglehet, hogy ez hosszabb idő lesz, mint egy három évvel ezelőtti vagy akár egy tegnapi kiindulópontról lehetett volna.

De ne hagyjuk a konszolidáció ügyét sem, hiszen itt helyzet van. Épp mostanában egyes tárgyalgató ellenzéki erők az alkotmányosság és a jogállam visszaállítását helyezték kilátásba. Amint korábban írtam, ez lehet méltánylandó igyekezet, de mégis azért aggályos, mert alkotmányosságunk újabb nyomás alá kerül, és elmarad a konszolidáció. Utóbbihoz pedig valamiféle kiegyezés is szükséges a Fidesszel.
És akkor most, a gigamódosítással megteremtődött a tárgyalási alap: a többi maradása érdekében akár csak ezt, az utólagos beleírásokat akár vissza is lehet vonni.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus