Van bőven politikus dalszöveg a magyar kínálatban, de a Honeybeast Maradok című száma biztosan a leggyakrabban játszott, legismertebb közülük. Ráadásul nem is az egyetlen politikus dal, úgyhogy Honeybeast-szövegértelmezések következnek, és itt dicsérjük meg Bencsik-Kovács Zoltánt különleges dalszövegeiért.

A Maradok tartalma és címe is azt sugallja, hogy innen sokan elmennek, mert annyira reménytelen a helyzet, a jövő, ami nyilván az aktív, fiatal felnőtt korosztály életérzése. "A mi kis falunk" vagy Magyarországnak, vagy a magyar vidéknek a metaforája. Itt maradni magával hozza a lehajolást, az alávetettséget, a kiszolgáltatottságot, de ami rosszabb: a világos helyzetértékelés ellenében való megalkuvást, és a maradó így már nem is emelheti fel a fejét. Egy olyan helyen, ahol a csalónak a legjobb, ahol magánvagyon lesz a közérdekből ("kinek az álma múlik a közérdeken"), és ahol még a mindenkinek a pozícióját eldöntő, a sorsot húzó kéz is korrupt, "sáros".

 Ezek hallatán az ember úgy érzi, több és jobban átélhető rendszerkritika és ellenzékiség szólal meg itt, mint amit a magyar politikai ellenzék képes kifejezni. De vajon egyedül a Fidesz-érát bírálja, egyáltalán melyik ideológia felé hajlik, biztosan baloldali-e? A kisember áldozati létét tematizálni még inkább balos, ám a "Mind eladtuk már, mi elmozdítható, és most jön, ami nem koncolható" refrén olyan témát hoz, amit inkább a radikális jobboldaltól hallottunk a privatizációt értékelve. Igaz, ha a magyar vidékről szól inkább a szám, akkor a NER földesúrteremtő agrárpolitikájára is érthető. A "Ki keres zsályát a mátrai réteken?" szövegrész viszont azt jelentheti, hogy bőven van zsálya itthon, és mi mégis behozzuk, vagyis nem a saját erőforrásainkra építünk, hanem globalizálódunk, így ismét a radikális jobboldal jelszavait halljuk. (Persze a szöveg általánosabban is érthető: nem élünk a természetes adottságainkkal, nem a hétköznapi életettel foglalkozik a rendszer stb.)

A "marad a közöny, hogy nem az ő dolga" rész az együttes legfontosabb mondanivalóját, a közöny és a tétovaság elleni fellépést hozza elő (más számokban is, pl. Ül!, Miért törörd magad?, Kúszónövény, Gravitáció, Atomkemény stb.) Itt a közöny a szolga-úr viszony megkövesedésével együtt szerepel, vagyis a társadalom tagjai még saját szolga-sorsuk megváltoztatásához is közönyösek.

A viselkedésmódokról vagy élethelyzetekről szóló számok, elsőre természetesebbnek tűnő magánéleti értelmezés mellett közéletiként is tételezhetők, pl. Hova ez a rohanás?, Bravó, nem baj, Buborék.

Ám a leglátványosabb az Ül!, például itt: "Én intézem úgy, ahogy akarom / nálam a hatalom / hidd el, neked ez jó, jó, jó! / Mostantól én vagyok a vigasz, / én mondom, mi az igaz, / hidd el, neked ez jó!" Persze, íme a párkapcsolatok egy jelensége, de számomra inkább a populista politika leírása: miképp vezérli a populista a neki csápoló szavazónak még a vágyait is, és utóbbinak nincs más dolga, csak ülni, várni a populista által felkínált igazságokat, amelyek nyilván csakis a választó érdekeit szolgálják.

Jó példája e típusnak a Kúszónövény is, például itt: "Van véleményem, / de nem hangoztatom / ó nem, az kéne még... / Ne szólj szám, nem fáj fejem, / hallgatni arany, pont harminc ezüstöt ér". Ez a női alávetettségről és a vele való megalkudásról éppúgy szólhat, mint a magyarok politikai kultúrájáról, amit a politikától való távolságtartás ural.

Az életmódot, civilizációt bíráló számok is leszűkíthetők a mi kisebb világunkra: az Önök kérték! az információs társadalom népbutítását, a telekommunikációs delíriumait, a Kína pedig az emberi alávetettséget tárgyalja, merthogy "a kicsi fél, a kicsi szív, a kicsi bírja". Mégis, az Önök kérték! a címe miatt behozza az értelmezésbe a magyar köztévét, s vele a magyar kultúrízlés elavultságát (nálam a kultúra lenyomását végző "rozsdás vascső" és az "operett" szimbolizálja ezt). Amikor meg a Kínában ezt halljuk: "csak ara lennék jó hogy húzzuk az igát, / elhittük nekik, / meggyőzően mondták, / ostobák voltunk, / de ők tudták", nyugodtan gondolhatunk a magyar politikára, ami magasröptú ígéreteivel vert át sokakat (itt sem csupán az utóbbi éveket vehetjük, visszább is lehet érteni). 

A Bányászkórus is ide illik talán, számomra a legrejtélyesebb dal, több jelentésrétege van, s ezekből a politikai is több rétegű. Benne: halljuk is a szocializmus egyik jelképét, a bányászkórust (érted a lehetőséget: bánya), a felszín "multikulturált", ott "előkelő / dámák és fess urak / tojtak rám", "betonkemény a rend", "Jánoskám nem jön el" (érted: János), és így tovább, lehet rakosgatni a mozaikokat. 

A legpolitikusabb szám a Miért töröd magad?, ennél nincs kétértelműség, elvontság, jó kemény expresszionizmussal fejezi ki a magyar politikai és társadalmi lét egy anomáliáját. Azt, hogy ez a gazdasági és politikai elit borzasztó, a demokrácia inkább "bunkokrácia", az erkölcstelen törtetők társasága, és "nekik áll a bál, neked nem marad". Te pedig a munkahelyed féltve csak lesel, hogy "Övék a hatalom, a pénz, övék az ország, / a lelked is, helyettük neked pirul az orcád." A politikai álláspont hasonló a korábbiakhoz, a kisember-féltés szólal meg benne.

A leírt állapotokért ismét a közöny felelős, ám arra ezúttal van magyarázat: "De neked tetszik ez, te is urizálnál, / csak nem jutott már hely a nagypénztárnál". Míg az előbbi daloknál nehéz megfogni a politikai forrást, ezen álláspont néhány éve tűnt fel a publicisztikában annak magyarázataként, hogy a mintaadó gazdasági elit, a vállalkozók fellázadnak-e a NER versenyellenes viszonyai ellen, vagy a haszon reményében betagozódnak a hűbéri láncba. A szöveg aztán még jobban kioszt: "Manipulálnak, te farokcsóválva hagyod, / hátha egyszer te is úgy élhetsz majd, mint a nagyok."

Végül a Bud Spencerről, amivel csak többedszeri meghallgatás után tudtam mit kezdeni. Először is ott a refrén: "A vállain nőttünk fel, a válláig érünk fel." Tehát amolyan generációs nóta ez: "a vállain nőttünk fel", az a generáció vagyunk, aki Bud Spencer filmjein nőtt fel, ez a mai harmincas-negyvenes korosztály. Bud Spenceré a jó oldal, "ott az igazság", és ő elrendezi a dolgokat. Mi, maiak már csak "a válláig érünk fel", nem váltottuk be azt a ígéretet, hogy mi valósítjuk meg az igazság országát. Politikai ez is, hiszen e nemzedék a rendszerváltás fiataljainak, a reménynek a nemzedéke.

Talán nem légből kapott a politikai értelmezés, mert egy "kötetben" kapjuk az előbb elemzett szövegekkel. Plusz itt még ilyeneket hallunk: "Ne nyomd a gombot, lefagy a rendszer, / kéne egy gondnok, mondjuk Bud Spencer" - a számítógép mellett (ami szintén generációs motívum) a parlamenti gombnyomogatós rendszer is felidéződik. Majd Bud "gondnokként" elintézi, hogy "nagyon megjárja a sok úri gengszter". Nem is kell sokat magyarázgatni, hogy e generáció mennyire elégedetlen a politikai elittel, de egyben el is ismeri, hogy mennyire tétlen vele szemben (már ismerős lehet a tétovaság, a cselekvéshiány motívuma).

Jó esetben a fentiekről nem azt gondoljátok, hogy a begyöpösödött agyú politológus már szerelmes dalokba is csak politikát képes belemagyarázni. Ha mégis, semmi baj, hiszen ha csak két ember adott, már adott a politika is!

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus