Kétrészes cikket terveztem a politikai napirendről, aztán Orbán hétvégi nyilatkozata a tízkormánykézmegkötésről és a halakról közbeszólt, de csak a későbbi megállapításokat erősítendő.

Szóval Orbán Viktor valamiről valamit mondott, ami esemény, hiszen azért van neki külön, személyes szóvivője, hogy az originális Orbán esemény legyen. Azt figyelhettük meg Orbán utóbbi években elkövetett megszólalásain, hogy ha valami nagy esemény előtt állunk, kicsit szól, ha meg semmi érdekes nem várható, vagy egyenesen csendes időszak következik, akkor nagyot mond, nagyot szólnak szavai.

Az elmúlt években a Fidesz számára a legfontosabb események a különböző választások voltak (önkormányzati, népszavazások, európai parlamenti, országgyűlési), ezek előtt Orbán olyan visszafogottan nyilatkozott, olyan finoman és meggyőzően tudott érvelni, hogy normális ember nem utasíthatta el a szavait bármiféle gondolkodás és egyetértés nélkül. Ezt persze, mint bármilyen jó terméket, exportált is, még az elmúlt évben is a külföldi fórumokon járó Orbántól olyanokat hallhatott a magyar médiafigyelő polgár, amihez otthon ritkán juthatott hozzá. Picit hasonlít ez a nyolcvanas években az "exportból visszamaradt" termékekkel való találkozásra: amikor etted a külföldieknek szánt magyar terméket, arra gondoltál, hogy ha ilyet is tudunk, miért csak az a másik jut idehaza.

Nagy események előtt tehát kis, de jó minőségű Orbán. Most viszont hosszú hétvége volt, elindultak a fesztiválok, kirepültek a gyerekek az iskolából, tervezzük nyári szabadságunk, jön a csend időszaka - erre a "forró nyárról" szóló hírek mellett kapjuk a nagy, de rossz minőségű Orbánt. Nem tudom eldönteni, hogy ez az orbáni megszólalás esemény előtti/utáni, vagy maga az esemény.

Mindennek talán egyszerű tematizációs oka van: egy szavazási helyzet előtt nincs mit tematizálni, mert arra készül mindenki hónapok óta, ám valami vaskos megszólalással el lehet riasztani szavazókat (gondoljunk csak Kövér vaskos kötelére), amikor pedig uborkaszezon készülődik, jöhet a tematikai provokáció.

Ez utóbbit egyesek gumicsontnak nevezik, de a mostani annak túl erős, és nemhogy igazi csont, hanem színhús is van rajta dögivel. A tízkormánykézmegkötés (kereshetünk rá rövidítéseket, pl. "10k", elég őszödi ez ahhoz?) olyan alapkérdéseit veti fel a demokráciának, hogy amellett nem lehet szó nélkül elmenni. Pedig nem változott semmi, több más mellett ez is benne volt a kétharmaddal kötött társadalmi szerződés apróbetűs részében.

A magyar szerződéses kultúra állapotát tekintve sokan most echte magyarnak érezhetik magukat, ha egyáltalán nem, vagy csak utólag olvasták el azt.