Deutsch Tamással foglalkozni divat lett mostanában, pedig szerintem ennyit nem érdemes. Ő is csak egy kellék, célja arra emlékeztetni a Fidesz konzervatív liberális szavazóit, hogy a Fidesznek van múltja, prágai és demokratikus ellenzéki, illetve van liberális múltja, és vannak liberálisai.

Deutschnak a Thomas Meliához címzett twitteres kioktatása is feledésbe merülhetett volna, de ha az Origo és a HVG híre igaz, a helyzet bonyolultabb:

"A The Economist blogja szerint azonban Deutsch-nak most van oka sajnálni a gyors választ, a szerző ugyanis emlékeztet arra, hogy éppen Thomas Melia volt az, aki 1988 és 1993 között segítette a kelet-közép-európai államokban a demokratikus átalakulást, ennek a programnak a keretében pedig a frissen alakult Fidesz kezdő politikusainak is segített megtanulni a politikai kampány fogásait, néhányuknak pedig segített eljutni az Egyesült Államokba is. (...) a fiatal politikusok olyan hálásak voltak az amerikai szenátornak, hogy egy plakátot is küldtek a mentoruknak, amit mindannyian aláírtak." (Forrás: hvg.hu, Az Economisttól is kap egy sallert "dajcstomi")

Hát, talált-süllyedt, és ha még szándékos is volt, akkor a kirohanás alkalmas a múlt további satírozgatására, miközben nemzetközi szinten van respektje a Fidesz múltjának. Igaz, európai parlamenti kritikusaik a ma kapcsán ezt már felemlegették nekik.

Az ilyen karakánságot hirdető "ki a csuda az az XY? (aki ilyet mer mondani nekünk, rólunk)" típusú mondatok jellemzőek is a fideszesekre. Néhány hete erről írtam: 

"(Orbán) 1998-ban a német választások idején példaképét, Stoibert támogatta (és viszont), de azért a "Ki az a Schröder?" megjegyzése kicsit erősre sikeredett. Jött is a válasz: Schröder kancellárként Magyarországra jött, a magyar miniszterelnököt reggelire(!) fogadta, negyedórát adott neki, majd egész napját az MSZP kongresszusán töltötte." (Most akkor el leszünk szigetelve?)

Amúgy nem lenne rossz, ha a Deutsch-féle szókimondás csak őszinte lenne, és nem hatásvadász. Egy régi filmvígjátékban, a Lököttekben a reklámszaki főhős őszinte reklámokat kezd írni, pl. "Ez az autó bumszli, de legalább kényelmes.", "Ez a film nemcsak félelmetes, hanem egy életre kib...ik Önnel.", amiért őrültekházába küldik, viszont a reklámok működnek, sikert aratnak. 

Dajcstomi is sikert aratott, ő a twitteres mém, és ki tudja, néhány év múlva Orbán őszintén mondhatja, hogy ezt a választást már a Twitteren nyerték meg.

 Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!