Ma több országban lesznek megmozdulások a "Világforradalom" mozgalomhoz illeszkedve. A felvezető események már meg is indultak, lásd az amerikai "városfoglalásokat".

A spanyol fiatalok májusi Sol téri tüntetéssorozatával indult a mozgalom, az arab országok felkelései és azok internetes szerveződési módja hatott el idáig, és bár az akcióhoz a választások közeledte adta az apropót, nem kampánycélja volt, hanem rendszerkritikát fogalmazott meg. A tüntetők a munkanélküliségre és a létbizonytalanságra panaszkodtak, bírálták a politikusokat, velük kapcsolatban a korrupciót, a büntetlenséget és ezek igazságtalan voltát, valamint a kétpártrendszert. Szerintük a nép hangja nem jut át ezen a rendszeren, hiányzik a valódi részvétel, ezért vissza kell foglalni a köztereket, és ott kell folytatni diskurzust a demokrácia jövőjéről és a politikáról.

Spanyolország sem olyan régi demokrácia még, a társadalom egy része kirekesztettnek érzi magát belőle, ezt a jelenséget jól ismerjük itt, Kelet-Közép Európában. A spanyol kvázi-kétpártrendszerben is kartellesedtek a pártok (beépültek az államba, annak erőforrásait használják, és annak pozícióit foglalják el), működik a patronázs-rendszer (a kormánypárt hivatali pozíciókat szerez), vagyis a hatalomra esélyes két erő úgy alakítja a játékszabályokat, hogy mások már ne juthassanak a tűz közelébe. Nem csoda, hogy fogy a bizalom és visszaesik a politikai részvétel.

Mit lehet tenni, hogyan kellene átalakulnia az ilyen demokráciáknak, hogy ne kerüljön veszélybe a politikai rendszer legitimitása? Először is lehet időt adni a lassú változásnak, az elit kicserőlédésének, az állampolgári és a politikai kultúra fejlődésének. Másik megoldásként az előbbi cél érdekében be lehet segíteni néhány kisebb rendszermódosítással, pl. a közigazgatás és önkormányzatiság átalakításával, a választási rendszer kisebb korrekciójával, az érdekegyeztetés fejlesztésével stb. Harmadik útként bele lehet nyúlni mélyebben is a rendszerbe a választási szabályok teljes átgondolásával vagy akár az egész képviseleti rendszer reformjával, és a kétpártrendszert elmozdítani a többpártrendszer felé. A negyedik lehetőség a magas fokú részvételi demokrácia megvalósítása, mint pl. a Porto Allegre-i modell alkalmazása, ami kisebb méretekben (egyes ügyekben vagy kisebb területi egységen belül) még megvalósítható, nagyobb méretekre való kiterjesztése inkább csak elméleti lehetőség, hiszen az a nemzeti integráció csökkenésével és az ország biztonságának romlásával járna.

Az előbbiekben kimaradt egy megoldáshalmaz, amely bármelyik út választásakor szerepet kaphat, és amivel a működő demokráciák ostorozói - nálunk pl. Seres Máriáék - gyakran előjönnek: a közvetlen demokrácia szélesebb körű alkalmazása. Hogy a népszavazással miként lehet játszani, már nekünk is van tapasztalatunk. Rögtön szögezzük le: egyáltalán nem biztos, hogy a közvetlen demokratikus formák minőségibb demokráciát eredményeznek, az szinte bizonyos, hogy a részvétel magasabb foka a reprezentativitás alacsonyabb fokát hozná el. Adott egy paradoxon: ha rendszeresen, ügyek sokaságában népszavaznánk, akkor csökkenne a szavazási részvétel (míg a négyévenkénti választásokon azért vagyunk sokan, mert ritkán és nagy ügyekről döntünk), és végső soron egy kisebbség döntene a többség sorsáról.

A világforradalmi mozgalom persze nagyon színes - eleve nehéz megmagyarázni, hogy miben különbözik a globalizációellenességtől vagy a korábbi újbaloldali mozgalmaktól - , sokféle nézet, demokráciafelfogás helyet kaphat benne. Ha más hatása nincs is, legalább folyik diskurzus a jövő társadalmáról és demokráciájáról.
Eközben politikai innovációk jelennek meg, és közöttük akad is megvalósítható. A kétpártrendszer sem elvetendő forma ám, az amerikai például szépen elműködget, talán mert kiérlelt a választási szisztéma, igazi pluralista demokrácia (a társadalom csoportokban is szerveződik, s nyomásgyakorlása be van csatornázva a rendszerbe), változatos formában van jelen a közvetlen demokrácia. Az utóbbira jó példa Kalifornia, ahol él a képviselők visszahívhatósága, rendszeresek a népszavazások, de még a hivatali pozíciók betöltőiről is a polgárok szavaznak. Most szólok, hogy a svájci és az amerikai népszavazás valóban jól szabályozott, ne a magyarra tessék gondolni.
A választási rendszert lehet úgy alakítani, hogy az emberek jobban beleszólhassanak a nagypolitika viszonyaiba, lásd a nyitott listákat, Szlovákiában ezáltal emelkedett fel az épp most megbukott Radicová, vagy a preferenciális szavazási módot.

A fent leírtak fényében meglepő, hogy nálunk a demokrácia éppen ellenkező irányú fejlesztése látszik: elmozdulás az egypártrendszer felé, a kartellesedés és a patronázs-rendszer csúcsra járatása, centralizáció, többségi irányba tolódó választási rendszer, a társadalmi partnerekkel folytatott érdekegyeztetés leépítése, a közvetlen demokrácia megnyirbálása (pl. az állampolgár Ab-hez fordulási jogának elvétele), és így tovább. Ráadásul mindez ugyanazon jelszavak, vagyis az emberek valódi érdekeinek képviseletét ígérve történik, ez az, amikor a populizmus rendszerszintre emelkedik.

Jó lenne a hatalomnak észbe kapnia, hogy csak azért tüntessenek a magyar mozgalmárok, mint a spanyolok, és ne azért, mint az egyiptomiak.

(Folytatjuk.)

 Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!