Olvasom a Fidelitas közleményét arra reagálva, hogy Gyurcsány és társai lakótelepi lakásba költöztek három napra. Ebben szerepel egy "VV Ferinek" címzett mondat is, hogy "amúgy is, rég kiszavaztak onnan".

Az egész közlemény egyébként jól kitalált, a Való Világ poén a helyén van, működik. De valahogy ebben az "amúgy is kiszavaztak onnan" kitételben is azt érzem, amivel a "felnőtt" politikus generáció sikeresen rebbentette el a politikától a magyar lakosság jó részét. Igen, jól látszik, ebben a posztban nagyon kis dologról lesz szó, de egyrészt ezek szoktak megnőni, másrészt a boldogság néha egészen kis dolgokon múlik.

Szóval ne fogjuk fel úgy a hatalmi versengést, hogy abban véglegesen eldől minden egy beszavazással vagy kiszavazással. Sokszor érezni ezt a "végképp eltörölni"-mentalitást a Gyurcsánnyal vagy Orbánnal, a szocialistákkal vagy a Fidesszel kapcsolatos erősen kritikus megnyilatkozásokban. Tudom, ebben sincs semmi új, csak nem árt rendre szólni érte, ki tudja, mit kell még az egész országnak elszenvednie e mentalitás miatt. Hallottam egy olyan értelmezést, hogy a Fidesz eddigi sok szörnyűséges lépése és az új politikai rendszer megteremtése nem a mi, az egyszerű állampolgárok demokratikus jogainak csorbítását szolgálja, hanem valójában nekünk akar jót az MSZP kicsinálásával.

Kedves Fiatalok! A ti politikai szocializációtok még zajlik, hatalmatokban áll úgy alakítani értékrendeteket, hogy az a politika jobb világát hozza el, mint amit ma itthon látunk. Kár azon lovagolni, hogy Gyurcsány egyszer és mindenkorra el van távolítva a politikából, mert az általános gyakorlat épp ez ellen szól, Viktor bácsi is visszatért a hatalomba, amit egyszer már elveszített. Nézzétek csak meg Berlusconit, hányszor volt miniszterelnők, vagy ott van Dzurinda, aki kétszeri miniszterelnökséggel a háta mögött is mert külügyminiszter lenni Radicova kormányában. (Bezzeg a mi Hornunk és elő-Orbánunk hogy szégyellte képviselőségét az elvesztett választások után...)

Aki már egyszer a felső körbe bejutott, az aspiránsként jön számításba felső pozícióknál. Amikor a múltkor egy blogtárs feltette a kérdést, hogy kicsoda Bajnai Gordon ahhoz, hogy a jelenlegi politikáról valami kinyilatkozatást tegyen, elfelejtette, hogy az előző miniszterelnök a magyar politikai szokásjogban tényező, Medgyessy utazó nagykövetként tevékenykedett, Orbánt Izraelbe hívták meg. 

Ha nem lenne annyira a levegőben, hogy a politikai vezetőnek nincs több dobása, akkor talán Gyurcsány is előbb mondott volna le, és Orbán is nyugodtan elgondolkodhatna azon, hogy új választói felhatalmazást kérjen, legalább egy népszavazással.

Emlékszem egy olyan demokrácia-definicíóra, mely szerint az a politikust szervezett bizonytalanságban tartja, hiszen elvesztheti a hatalmat. Mintha ennek csak a szorongást kiváltó értelmezését látnánk az itthoni gyakorlatban, nem pedig azt a felismerést, hogy az ellenfél is ugyanebben a helyzetben van.

Erős pátosszal (de kisebb realitásérzékkel) úgy is mondhatjuk, hogy mivel a hatalom a népé, választott politikus semmi olyat nem veszíthet el, ami az övé lenne.

Kedves Fiatalok, legyetek ebben is jobbak, mint elődeitek: nem kellene annyira félni.