Gyakran beszélünk manapság az állam szerepéről, méretéről és hatékonyságáról, a gazdasági ciklusokhoz igazodva is folynak a viták, és alig képzelhető el olyan kormányváltás bármely demokráciában is, ahol ez ne lenne téma. E viták magyar verziójában szólunk az állami tulajdonlás mértékéről és az állam jó vagy rossz gazda-voltáról, de annál kevesebbet a lényegről: a felelősségről.

Sajnos az állami befolyás növelése nem feltétlenül jár együtt az állam felelősségvállalási hajlandóságával. Mindezt még keresztbe is metszi az államot működtető politika, valamint az állampolgárok állam- és felelősség-felfogása. E bonyolult mátrix a maga váltásaival és ingadozásaival hosszú távra teszi kiszámíthatatlanná a politikai és gazdasági teljesítményt. Habermas már elég régen figyelmeztetett, hogy a jóléti (szociális) állam olyan nyomást helyez a politikai rendszerre, aminek az egyre kevésbé képes megfelelni, és legitimitásának fenntartása érdekében kénytelen újabb és újabb feladatokat vállalni, amivel még tovább fokozza magán a nyomást.

Az egyik általam gyakran használt útvonal mentén olyan táblák vannak kihelyezve, amelyek tíz kilométeren át úthibákra meg vadveszélyre figyelmeztetnek. Másutt meg jelzik a csúszós utat és a hibás útszegélyt, és gyakran látható ok nélkül lassítanak le kilencvenről hatvanra (ezt is néha 8-10 km-en át!). Mindegyik akadályozó tényezőt lehetne máshogy is kezelni. Egyszerűen ott van bennem a kisördög, hogy némely tábla csakis azért került ki, hogy én legyek a felelős az úthiba miatti problémákért, ne pedig az út állami fenntartója. Bevallom, nekem fogyogat a bizalmam az állam irányában, és sajnos annál inkább, minél többet beszél róla és játszik vele a politika.

A jelenlegi kormány idején mintha nőne a polgárokra helyezett felelősség. A most érzékelhető állam sokkal szigorúbb, keményebbek a szabályok, gyakoribb és magasabb a büntetés normaszegés esetén. A büntető állam egyeseknek elég, nekem speciel még kevés, mert több intézkedésnek is felelősségáthárító szaga van.
A klasszikus példa mi más volna, mint a nyugdíjrendszer ("rendszer"???) változásai. Nincs döntési szabadságod a rendszerben, legutóbb durván megfenyegettek, aztán tedöntöttélre hivatkoztak. Nem váltják be az egyéni számla ígéretét, számukra mintha nem keletkezett volna felelősség, te nem kapsz legalább valamennyi szabadságot, és nem ösztönöznek több felelősség vállalására. A magyar nyugdíjrendszer szimpla adóztatás, de még ez is túlzás, mert még a legrosszabb adórendszerben is vannak ösztönzők. 

Amint az egészségügy is ilyen, még kiegészítő biztosítás sincs (olyan rossz lenne például az államnak, ha én a gyerekemre már most kötnék egy kiegészítő biztosítást, akár állami biztosítónál, a majdani fogászati kezelésekre?). E területen is az állam kizárólag a pénzedre apellál, a döntéseidre és a felelősségedre nem: közfeladatnak mondja az ellátást, de minőségre képtelen, így nálad keletkezik újabb felelősség, te fizeted ki pluszban, hálapénzként a jobb minőséget. Ám az állam a fehérköpenyeseknél már nem meri felvállalni a felelősséget firtató büntető állam ideáját, onnan sunyin kivonul: a munkáltatóra tolja a felelősséget, az legalizálhatja a paraszolvenciát.(Bezzeg akik annak idején feltették az internetre a hálapénz-listát, borzasztóan felelősek voltak az adatok nyilvánosságáért.)

Ha pedig panaszkodni támad kedved az állam intézkedései ellen, súlyos pénzért vehetsz okmánybélyeget, így nagyobb az esélye, hogy elállsz a panasztól, "tedöntöttél" újfent, hát persze. Az állam csökkenti a tankötelezettséget, kivonul a felsőoktatás jelentős részéből (menet közben, mikor a végzősök már az érettségire készülnek!), az állami pénzből oktatottak röghöz kötése, pedig éppen olyan, mint a tábla az útjavítás helyett.

Amint eldőlt az is, hogy a választáson való részvételed is csak a te felelősséged, a kormányzat pedig a választások elé is kapott egy kéthetes felelősségmentes időszakot, helyes, már a választásokat követő ügyvezető-kormány időszak úgyis kevésnek tűnt a célra.

A politika pedig csak elvárja, de nem segít nekünk megteremteni a felelősség kultúráját. Tessék csak megnézni a mai parlamenti tudósításokat, a magyar kormánytöbbség - épp egy számára elszomorító mérlegű két hét után - szinte minden megszólalásban az ellenzékre tolt át felelősséget. A kétharmad, bizony, erre az ellenzékre, bizony, az elmúltnyolcév fideszes politikusainak és a közeli politológusoknak azon szövege után, hogy “az ellenzék mondhat és csinálhat akármit, a kormánynak van nagyobb felelőssége”, bizony. 

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
 Follow @Politologus