Először is emlékezzünk meg a húszéves world wide webről, és kívánjunk neki boldog születésnapot!
Közben persze emlékezzünk meg arról is, hogy a világháló léte, és különösen a webkettő átalakítja fogyasztási szokásainkat, így a politikát is. Többek szerint a Facebook döntötte meg Mubarakot, Orbán Viktor szerint meg ők a Facebookon nyerték meg a választásokat.

Mostanában az Indexen többször is olvashattunk olyan cikkeket, melyek szerint a közösségi média gyorsabb volt a hírszolgáltatásban, mint a hagyományos, profi média (pl. márciusi hóhelyzet, bostoni robbantás).

Kétségtelen, hogy a média a közösségi irányba megy el, ezt az irányt láttuk, amikor az Indexen és a többi hírportálon megjelent a blogketrec, majd létrejött a százszázalékosan közösségi tartalmú Index2. Egyes hírfogyasztók pedig le sem szállnak a közösségi hálóról, azokat a híreket fogyasztják, amiről ott tudomást szereznek. A tartalomkészítésbe tehát beszálltak az amatőrök, már nem csupán informálják a jegyzetelő újságírót, hanem készítenek anyagot szöveggel és képpel.

Csakhogy ezt oly sokan tudják már megtenni, hogy valakinek a megfelelő alapanyagokat kutatnia, válogatnia és szerkesztenie kell - ezek bizony már profi újságírók lesznek. Akik tudnak a blogomról, kérdezik, mennyien olvasnak, azt szoktam válaszolni: nem engem olvasnak, hanem az Indexet. Hogy az emberek mit olvasnak el, a sok anyag miatt egyre inkább a pozicionáláson múlik, ezt pedig, hogy mikor, mit, hová, meddig, milyen címmel és kulcsszavakkal stb. kell elhelyezni, csak a profik tudhatják. Valószínűleg az internetes portálok hiperrészletes kimutatásokkal rendelkeznek e tekintetben.

A politika is fontos az embereknek, de az életmód, az életvezetés, az időjárás, a frankárfolyam és a munkaügyek még fontosabbak. Nem véletlen, hogy az Indexen a politikai blogok már az életmódosok közötti szendvicsbe kerülnek, vagy hogy a legismertebb magyar blogbejegyzés, Jakab Andoré a munka világáról szól.
A Facebook-tartalmak nagy része gagyiság, és banális csoportok tagja a legtöbb ember, ez még a közösségképzésre is alkalmatlan. A sok butaság pedig kiszorítja az értelmes, szellemi erőfeszítést kívánó tartalmakat, és bocsánat, de talán nem csak én vagyok így: kevésbé érdekel a másik személy idővonalán egy “jó reggelt!”, ellenben érdekelne az, hogy ugyanő milyen jó cikket olvasott.
Igaz, hírajánlásra a Twitter a legremekebb, de az nálunk még kevésbé terjedt el.

Térjünk a politikára, nézzük át néhány érvet a webkettő és a politika viszonylatában:

1.) a közösségi háló alkalmas a szavazók mobilizálásra: rendben, ezt láttuk is, mégis a mozdulás akkor is behatárolt, félő, hogy csak amolyan mozduló körök alakulnak ki (a mozdulást vehetjük szó szerint is). A tömegdemokrácia korában ez még mindig kevés.
Az egyszerűség kedvéért soroljuk ide az új politikai szervezetek keletkezését: ez láthatóan a webkettővel indult be igazán. A folytatás azonban sokkal nehezebb, Magyarországon ezek az új szervezetek mintha nem tudnának kinőni abból a körből, amelyben megszülettek, az már hagyományosabb és persze drágább formákat, eszközöket igényelne. Az ide bejelentkező “szavazó” támogatása könnyen jön, könnyen megy, a valós támogatottság túlbecsülhető. Ez még egyelőre nem Olaszország.

2.) könnyebben átjut a politikai üzenet: az amúgy is érdeklődőkhöz, persze, a sok banalitás között. A közösségteremtő szóhasználat, az identitásteremtő politikai nyelv talán gyorsabban terjed, de ez csak annyiban más, hogy a fórumozással a fogyasztó alkalmazza is, nemcsak befogadja azt a nyelvet - na de hányan fórumoznak az olvasók közül? A webkettő lényege viszont működik, mint a csoportmunkában, laikus magyaráz politikát laikusnak való nyelven, ami biztosan eredményes.

3.) növekednek a politikai ismeretek: ez alapjában igaz, a véleményvezérek magyarázzák is a jelenségeket, köztük politikai elemzőkkel, illetve segítenek a szaporodó politikatudományi szótárak. Ekkor azonban újra a mennyiség szól közbe: ki ér még rá magyarázatokat is olvasni? Aki azzal tölti az időt, egy másik hírről marad le. (Őszintén: hány linkre kattintunk az olvasott szövegen belül?)

4.) az interneten szinte minden megmarad, és bármi elérhető: félig igaz, de a politikai döntéseinket ez nem mindig segíti. Az eredeti tartalmaknál különben is hatásosabb a szűrt, az viszont koncepciózus. A legjobb példa erre, amikor egy korábbi politikusi mondatot leleplez egy későbbi, amit valakik észrevesznek, és új tartalmat készítenek belőle.
Nyilván sokan letöltötték a trafikoslistát meg a Portik-Laborc-anyagokat, de ezt sem kell feltétlenül látnunk a politikai vélemény kialakításához, nagy valószínűséggel eljut hozzánk a lényeg, persze másképp szűrve. Ilyen listákat már az ezredforduló előtt is lehetett böngészni a neten, pedig szocháló még nem is volt. Ami új, hogy egy hatalmas közösség is beszáll az infók tárolásába és terjesztésébe.

5.) a webkettő testközelbe hozza a politikát, egy újfajta személyességet visz a politikai kapcsolatokba. Ez alapjában igaz, még akkor is, ha az ismertebb politikusok és véleményvezérek közösségi hálós tevékenységét valószínűleg nem maguk végzik. A trafikügyben is a politikai tényfeltárás a Facebook-profiloknál indult, pár nap alatt és a távolból lehetett annyi kapcsolati információt felkutatni, mint korábban hetek alatt és személyesen.

Egyszerűen szólva a politikához még mindig kevés, ha a szavazó csak olvas, meg néha ír valamit. A politika webkettes áttörése akkor történik meg nálunk, ha a politikai szervezetek pénzbeli támogatása az internetre költözik, és lesz a politikai matériára fizetőképes kereslet is (lásd a sokat emlegetett Obama-kampányt). Komoly erőfeszítés és áldozat nélkül nincs komoly politizálás, sem politikusi, sem választói. Ez most elsősorban mozgás: rendezvényekre járni, aláírást adni és venni, szavazni menni.
Azt már csak óvatosan említem, hogy a választási részvétel internetes legyen, de nem is lenne feltétlenül jó az. Könnyebben megoldható, hogy a politikai intézmények belépjenek a webkettőbe, bár ennek nincs aktualitása addig, amíg a hagyományos politika és a politikusok hús-vér valója iránt is tart a bizalom. Meg amíg oda megy a pénz.

A 2014-es választás lehet nálunk az első, amin szavazni lehet majd az interneten népszerűvé vált szervezetekre is. Szerintem nagyjából ennyi, és nem több. Egyszer megeshet, hogy több embert vesznek rá cselekvésre az ilyenek politikai üzenetei, mint a közmédia és a TV2 maszlaga, Orbán Viktor levelei vagy a rezsicsökkentős plakátok, de az nem most lesz.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus