Miniszterelnökökről lesz szó megint. Gyakran hallani azt a vélekedést, hogy Orbán és az Európai Unió között mekkora szakadék tátong. Ez ínyére van mindkét politikai oldalnak, lehet vele dicsérni is, bírálni is.

Kormányoldalról minden hétre jut valami az EU-ellenes retorikából, hol a Parlament, hol az európai baloldali összeesküvés, meg Tavares és a nemzeti függetlenség megsértése, hol az EU bürokratikussága kap kritikát. Előadva mindezt a politikai nyelvnek a nagy robaj mellett is recsegő-ropogó harci szekereivel. A kormányoldali sajtó és blogvilág ezt megfejeli az EU-t érintő demokráciahiány-értelmezésekkel, amelyek között alig találni helytállót. Orbán ellenzéke pedig úgy érvel, hogy a miniszterelnök rosszat okoz az országnak, elidegenít minket az EU-tól, sőt, a tettei egyenesen a kilépés felé vezetnek, és még a Néppártból is kinézik őt társai.

Orbán és a bizalom köre (A kép forrása: eu2011.hu)

Az már közhely, hogy Orbán mindig elmegy a falig, illetve több irányba beszél és politizál. Vagy kemény hangú üzengetéseit követi csendesebb beleegyezés, vagy kivár jó sokáig, mert még akár az Unió is engedhet. Valamelyik bejön, a híveket pedig a “de legalább megpróbáltuk” érzés ki is elégíti. Mind az egyetértők, mind az ellenzők tisztában vannak azzal, hogy ez itthonra szól, belpolitika a javából. Ami biztos jele, hogy tényleg az Unió tagjai vagyunk. Csak egynek az értelmezése marad mindig el: van-e Orbánnak személyes haszna is mindebből a kormányfői haszna mellett?

Nem titkolózunk tovább, bizony van haszna, Orbán szépen az uniós karrierjét is építgeti.

Korban odaért, gyermekei szépen felnőnek. Pártja van. Országvezetői rutinja jóval nagyobb, mint mondjuk Prodié vagy Barrosoé volt. Többszörös miniszterelnökség után az EU egyik vezetőjének lenni ideális karrierút, nyilván a Bizottság elnöki tiszte a cél. Ambíciója biztos van.

Most meglett az ismertség is. Orbánnak épp jutott soros EU-elnökség, elment az EP-be vitázni, sokat levelezett Barrosóval. Nem csak tartalommentes ismertség ez, Orbán pontosan megismertette álláspontját politikustársaival. Országa viszonylatában is szólt az Unióról, meg önmagában is véleményezte azt. Orbánt már van hová tenni az európai politika spektrumában, és abból bizony lehet profitálni. (Az persze nem kizárandó, hogy egyes helyzetekben épp a kevésbé ismerteknek, beágyazottaknak és beárazottaknak áll a zászló.) Szerintem a “lengyel kapcsolat” is a felkészülés jele.

Tudom, most arra gondolnak többen, hogy az európai szinten hogyan is szavaznának meg egy ilyen EU-kritikus figurát főtisztviselőnek. A megszavazók mögött is belpolitikai viszonyok állnak, és a nekik is akadnak konfliktusaik az aktuális Európai Bizottsággal. Kerülhet Európa is olyan szituációkba, hogy számos tagállamnak is “haza kell nézni” kicsit, és nem bánnák, ha a Bizottság hagyná picit több levegőhöz jutni őket. Na persze nem örökké, de átmenetileg jól jöhet.

Nem evidencia, hogy az EU vezető tisztségviselőivé csak az erősebb egység hívei lehetnek, ez éppenséggel aktuális kompromisszumokon is múlik. Olyan helyzeteket sem lehet kizárni, amelyben Orbán mostani nézetei már az erősebb egység oldalára esnek.
Vagy ne is jussunk el idáig: akármit is mond most Orbán, az európai politikusok is pontosan tudják, hogy az ember és a politika is változik, és az eddigi orbáni kommunikáció puszta retorika, brand-bevezetés volt. Sőt, a végén a róla való gondolkodás átfordulhat a másik oldalra is: ez egy erős ember, igazi központosító, vele a Bizottság is erős lesz, majd kordában tartja a tagállami törekvéseket.

Előtte persze Orbánnak még visszvan egy nagy vágy beteljesítése: újrázni a választásokon, ezzel Gyurcsány még élő rekordját is átadni a múltnak. Aztán jöhet Európa, addig is az egyik utódjelölt már próbálgatja a szakállt.
Esetleg eljöhet egy újabb kétharmad, ami már a tankönyvekbe is egész biztosan bekerül. A poliblogger fantázája ezzel le is állt: ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus