Nem gondoltam, hogy mostanában indulatba fogok jönni, és nem is akartam érzelmeket kimutatni épp az érzelmek felkorbácsolását eredményező kampány ideje alatt, aztán Fricz Tamás (a Civil Összefogás Fórum, vagyis a CÖF, a békemenetek szervezője részéről) mondatai csak megérintettek. Ez az írás tehát nem a hétvégi Békemenet eredménye, hanem annak előzményeihez kapcsolódik.
Szeretném is leszögezni, hogy bármilyen nem szélsőséges és békés, embereket megmozgató rendezvény pártolandó, a "birkamenetet" emlegetők pedig inkább segítsenek be jobb rendezvényekbe. Sőt, az ellenzéki sajtónak is kár bizonygatni, hogy márpedig a Békemenetet valójában a Fidesz szervezi, mert higgyük el, ez még mindig a szerencsésebb eset lenne. 

Szóval korábban a CÖF-jelenségben semmi különöset nem láttam: egy párt kampányát civil köntösben eldugottabban lehet pénzelni, a közpénzelés nem elegáns, de magyar körülmények között lehetett rá számítani. A másik, hogy a magyar társadalom alulszervezettsége miatt kell a nagyobb civil pörgés, még melléktermékekkel is, mint korábban írtam:

"Ha a kormányzat konzultálni akar, szervezzen szerte az országban deliberatív technikákkal folytatott vitákat (...). A vitára lehetne jelentkezni és pályázni, de akár ki is lehetne kötni, hogy csak civil szervezetek tagjai tehessék ezt, ami akár új civil szervezetek alapítását is elindíthatja. (A múltkor volt szó ennek hasznáról és szükségességéről.) Nem kell félni attól, hogy ezek mögött pártok rejtőzhetnek, ilyen eddig is volt, és nyugodtan megszokhatjuk a »tisztán szakmai« és a pártok szférája közötti szervezetek létét is." (Nemzeti konzultáció 2.)

Azért egy picit mea culpa, hogy cöfök sorát kívántam polgártársaimnak.

Mára a véleményem hatalmasat fordult a CÖF-fel kapcsolatban. Eszerint a CÖF nem a civil szférába küldött politikai szervezet, hanem a civil szféra helyére álmodott működési modell, vagyis jelenlegi helyén egy trójai faló. Valószínűleg a kampányon túl a szervezet célja, hogy a civilt fogalmilag és tartalmilag is lerontsa, hogy minden, ami civil oldalról jönne, vagy gyanús, vagy érdektelen legyen.

Persze sejthető volt, hogy a Fideszben maradt tüske a civilekkel szemben, mert onnan kapta kormányzásának első, és mindmáig legerősebb bírálatát.
Ez a ciklus különben is a képviselet háttérbe szorulásáról szól, és ehhez tartozik a civil világ is. Ha egy ilyen és ekkora kormánytöbbség mindent és mindenkit képviselni akar, semmi és senki nem lesz képviselve, mert a képviselet a különbségek felmutatására való.

Különben is hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ebben az országban szinte senki nincs képviselve. Az emberek több szerepben élik életüket: szakemberként, szülőként, fogyasztóként, tulajdonosként, közjavak felhasználójaként, és így tovább. A pártok ebben mind nem fogják képviselni őket, főállású szavazó pedig elég kevés lehet. A több kis részképviseletre kellenek, kellenének a civilek.

A Fideszre visszatérve úgy a 2000-es évek elején konzervatív liberálisnak látszó civil kezdeményezések sora tűnt fel, amelyek mögött a Fidesz bábáskodását lehetett gyanítani. Sokféle feladatra jöttek létre a BKV-szidástól a környezetvédelmen keresztül egy új politikai nyilvánosság megteremtéséig. Igény pedig volt az új szereplőkre, mert a liberálisok már hiteltelenedtek, a Fidesznek pedig újra kellett erre nyitnia.

Ezek azonban igazi civilek voltak. Ezt most nem azért mondom, mert a CÖF is ezt bizonygatja, és különben is, az a szöveg sem magukra vonatkozik, hanem a többiek hitelének rontására való.

Miközben jól tudják sokan, hogy mi a fő baj nálunk - ismétlésként: a társadalmat behálózó érdekképviselet és érdekaggregáció hiánya - mintha észre sem vennék, hogy a politikai folyamatok nem a társadalmi problémák megoldása felé vezetnek, hanem éppenséggel vele szemben mennek.

Úgyhogy most hozzátok szólok, akik értik e szavakat, akik politológusként, szociológusként vagy bármilyen társadalomtudományi szakemberként most szolgáltok a jelenlegi adminisztrációnak, vagy az azt vezérlő pártnak. Először is használjátok végre annak egészét, amit megtanultatok! Tetszik vagy sem, társadalommérnökként igenis többletfelelősségetek van a nagy társadalmi ügyekben, ami hatalmi elitek játszadozását bőven meghaladja. Ha már ott vagytok a hatalmasok mellett, elmondhatnátok, milyen állapotban van a politikai társadalmunk, tudom, hogy tudjátok. Ha nem hallgatnak rátok, írjátok le, adjátok ki, és kész a politikai oldalatok társadalmi programja.

Azt is jól tudjátok, hogy a nálunk szerencsésebb nemzetek milyen utat jártak be, hogy jólétet teremtsenek. Mutassatok csak egyet közülük, amelyikben kimaradt a hatékony civil érdekérvényesítés! Vagy azt gondoljátok, elég csak nektek egy pártot vagy "a" pártot nyomni-tolni, s általa majd teljesül e társadalomfejlődés? Amiről mellesleg Ti elfelejtetek beszélni nekik? Vagy talán már velük együtt hiszitek, hogy egyedül A Nagy-Nagy Ko-ko-ko-kormányzás létezik e világon, csak amúgy egy légüres, társadalomtól mentes térben?

Most hogy így megvan a jól fizető közpénzes állás, talán ideje lenne tükör előtt elmondani a magatok kis őszödi beszédét, hogy akartok-e igazán valamit kezdeni ezzel az országgal, vagy csak nem tudjátok, mihez kezdenétek, ha a jelenlegi egzisztencia nem lenne. És akár beszélhetnétek végre kenyéradóitokkal is, hogy kár a civileket - ahogy a többi szférát is - letarolni, így is, úgy is jöhet egy bukta valamikor, de így is, úgy is vissza lehet kapaszkodni. 

Ha pedig csak az állam feladatai érdekelnek benneteket, van mód a civil önszerveződések ösztönzésére és helyzetbe hozására. Nem kellene tőlük és egyáltalán senkitől sem annyira félni.

A nagy kérdések nem dőlnek el még április hatodikán sem. Az emberek ugyan választanak. De ki választja az embereket?

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus