Most a választási csalás gyanúját vesszük elő, mert abban aztán jöttek a bombasztikus hírek. Könnyű hitelt adni ilyesminek, mert a veszteseknek ott az érzelmi megrázkódtatás, s emellett volt egy olyan érzésük a választás előtt, hogy a kormány támogatottsága gyengül, a hallott-olvasott vélemények a kormány ellen szóltak, a Fideszre szavazásról kevesebben beszéltek. Elképzelhető, hogy valóban kevesebb volt a fideszes rajongás, a párt nem volt annyira szexi, mint régen, a hívek nagyobb része csendben maradt, esetleg még bólogattak is a stadionépítést és az egészségügyet kritizáló megszólításokra, és ezt hitték sokan ellenzékiségnek. Különben is megtévesztő, ha az ember csak a saját körében, véleménybuborékján belül fülel.
Hogy a Fidesz további nagy támogatást kapott a vidék politikai némáitól, már ismert és kielemzett dolog.

Először is a szavazókörökben nem lehet csalni, vagyis elég kevés dolog eshet meg, amit ne venne más észre, ráadásul ennek eltusolásához annyi ember együttes csalása szükséges, hogy az gyakorlatilag elképzelhetetlen. Ha a bizottságban vannak ellenzéki delegáltak is, akkor pedig lehetetlen. A szavazóköri csalás legfőbb cáfolata az ellenzéki pártok csöndje volt a választás éjszakáján: a szavazatszámlálók már bemondták a számoltakat, a pártok ismerték a nagyjábóli eredményeket.

A bizalom viszont más kérdés. Talán ha a Fidesz nem állítaná magát a törvények fölé, nem fogadott volna el csalással kétharmados törvényt feles többséggel, megszegve ezzel az alkotmányt, ugyanazt az alkotmányt, ami a választásokról is bőven szól (a tisztaságáról mondjuk nem), és persze kismillió hasonló, akkor a csalás vádjához muníció sem lenne. Hasonló áll a másik bizalomrombolóra, az ellenzéki választási megfigyelők alacsony számára. Persze, sokan gondolják, hogy ez az ellenzék hibája, ám e kritikusok többsége sohasem látta vagy tapasztalta bőrén a pártpolitizálás nehézségeit közelről, mondjuk a leggyengébb láncszemnél, egy helyi szervezetnél, amelynek tagjaiból a megfigyelők ki szoktak kerülni. A Fidesz és kormánya 2010 óta olyan megbélyegző, ellenségkereső, sőt, megtaláló, az ellenzék politikusait és családtagjait fenyegető módszereket gyakorol, ami miatt "normális családos ember” nem vállalja fel a helyi ellenzékkel való szorosabb kapcsolatot, ergo kevesebb káder lesz megfigyelésre. Ugye láttunk példákat emberek kirúgatására ellenzéki szerepvállalás, vagy akár csak rokoni kapcsolat miatt?

Többször hívtuk fel itt a figyelmet arra, amit a politikai szociológia embere is javasolna, hogy egy okos hatalom annyira nem gyalulja le ellenzékét, hogy ne maradjon szelep a felgyülemlő feszültség levezetésére, némi innováció becsatornázására, és a legitimitás biztosítására.
Néha a pofa is leszakad, amikor fideszesek az erőt, a határozottságot hiányolják és kérik számon ellenzékieken, annál nagyobb bevállalást, mint amennyire nekik futotta a szocialista rendszerben. Ugyanez fiatalabbaktól az ellenzéki politizálás körülményeinek nem ismerete miatt történik. Tényleg javaslom, próbálják ki, és utána is szidják majd az ellenzéket, de más nézőpontokkal és hangsúlyokkal, azt garantálom.

A választás számítógépes rendszerének megbuherálását megint nehezen tudom elképzelni a fent már írt okok miatt, de annyit még értek, hogy az ilyen eldugott történések kedveznek a konteóknak. És akkor újra a bizalom: a HVG múltkori száma emlékeztetett rá, hogy épp ez a kormány törölte el számítógépes rendszer azon rutinját, ami kijelezte a furcsa, gyanús számokat produkáló körzeteket, valamint eltörölték az ellenzék megfigyelői lehetőségét az adatok számítógépes feldolgozásánál. Ezek után mégis mit várunk?

Végül arról a gyanúról, hogy államtól függő munkavállalókat, köztük közmunkásokat kormánypártra szavazásra vettek rá ígérgetésekkel, fenyegetésekkel. Ezt a gyanút megalapozottnak gondolom, mert ezek az emberek függő és kiszolgáltatott helyzetben vannak, s ugyanúgy azok a helyi kormánypárti potentátok is, akik felfelé teljesíteni akarnak. Ennek bizonyos mértékű működését nem lehet kizárni, eddig sem lehetett, és még valahol érthető is. Ha történt ilyesmi, majd kiderül úgyis.

Legközelebb a választás néhány tanulságát szűrjük le.

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus