Kezdjük is: Még ellenzékben a Fidesz nemcsak a mi üdvösségünkért, hanem saját sértettségétől és hatalomvágyától is vezérelve olyan populista  szólamokat ütött meg, és olyan módszereket használt a többiek ellen és a többiekkel szemben, ami évek alatt szépen beleszugerálta a választókba, hogy a lehetséges politikai megoldások száma és lehetősége mindig eggyel több, és az az egy csak a Fideszé lehet.

 

Még mielőtt továbbmennénk, csak megismételni tudom korábbi állításomat: a magyar politológusok hihetetlenül kesztyűs kézzel bántak a Fidesszel az elmúlt években.

Jómagam egyetlen politikai elemzőtől sem hallottam bírálatát pl. annak a sok helyütt játszott kopogtatócédulás játéknak (a módszert most nem osztom meg a kedves olvasóval), amelynek eredményeképp a választási bizottság minden jelölttől elvesz cédulákat, így a szükséges cédulamennyiséget épphogy teljesítők lemaradnak a listáról. És akkor sorolhatnánk még a politikai ellenfelek munkahelyükről kirúgatásától kezdve az önkormányzatok pártközponti utasításra történő hitelfelvételén át a magyarvizslás és kubatovos esetekig. Mindig akadt egy századvéges, aki megmagyarázta bármely fideszes húzásról, hogy az még belefér, anélkül, hogy hozzátette volna, mibe is.

 

Ettől van az is, hogy míg kifelé azt kommunikálta a párt, hogy Gyurcsány hazudott és választást csalt, befelé már úgy beszéltek erről, hogy Gyurcsány politikai hibát vétett őszödi beszédével, mert a politika durva eszközeit vette a szájára a magasztos célok helyett.

Akinek van füle, hallja.

 

Ez a "nekünk mindig van egy jobb megoldásunk (de most nem mondjuk el)" komoly várakozásokat keltett egyes választókban, hogy ezek tényleg tudnak valamit. Erre mit hallunk most? Az egészségügyi szektor átalakításának tervei nagyon ismerősek az MSZP-SZDSZ-korszakból, sőt, annak erősebb változatát nyújtva (kórházkoncentráció, gyógyszerkassza-szűkítés), az üresen maradó kórházépületek értékesítését pedig azok vetik fel most, akik ingatlanspekulációt gyanítottak pár évvel korábban. 

S ugyanígy a felsőoktatás: az előző kurzus találmánya a fejlesztési részhozzájárulás volt, a jelenlegi ötlete a második diploma megszerzésének teljes költségtérítése, vagyis pénzt szedni a hallgatóktól, csak előbbi a nappalisokat, utóbbi a másoddiplomásokat sújtotta volna, sújtaná vagy sújtja majd.

 

Szinte viccként jut eszembe, hogy amikor Orbán Viktort a választások előtt egy interjúban a hagyományos gazdaságpolitikai megoldások bármilyen formája elleni retorikájáról kérdezték, az "egy másik iskola" fordulatot használta. Világos: ha már a létező keretekben nem tudunk vagy akarunk ígérni semmit, új kereteket kreálunk, azzal nem lehet vitatkozni.

 

A politikai cselekvés lehetőségei, ahogy a gazdaságé is, végesek, számukat korlátozza az idő, a pénz, a politikai realitás, a politikai kultúra, az erkölcs, és még sok minden. Talán  a politikai elemzők is megtehetnék, hogy ezt elmagyarázzák a választóknak, ne csalódjanak folyton az egymást váltó, de lényegében hasonlóan cselekvő kormányokban.