Ilyenkor, karácsonykor rendre elhangzik, hogy legalább most ne politizáljunk, inkább tiszteljük meg az ünnepet, és legalább ilyenkor legyünk egymással békében. Szerintem viszont az együttélést tanulni kell, az meg párbeszéddel történik, ahhoz meg találkozni kell embertársainkkal.

A karácsony különben sem csak a családba való visszavonulásról szól, van ennek az ünnepnek is egy közösségi vonulata: a szolidaritás, a jótékonyság, az elesettek megsegítése. Gondoljunk Dickens kisregényének, a Karácsonyi éneknek főhősére, Scrooge bácsira, aki csodálatos karácsonyi átalakulásakor nemcsak a családjával, hanem a külvilággal is jót tesz, adakozik a szegények javára.

Nyilván nem javaslom, hogy a karácsonyi asztalnál a szeretteink állapotának megtárgyalása helyett beszéljünk politikáról. De mellette miért ne? Van annak olyan módja, hogy az nem sértő, nem elítélendő. Az mondjuk elvárható, hogy általában ne minősítsünk le egy komplett politikai oldalt (pl. "Fidesz-droidok", "hazaárulók" stb.), vagy ne akarjuk a Dunába lőni a nem szeretett politikust, meg fellógatni valamennyit. Lehet viszont társadalmi problémákról, értékekről, megoldásokról, sorsokról szólni, és a másik ember eltérő véleményét meghallgatni, tisztelni a sokféleséget. 

Hiszen vannak közös pontok. Kedves politikaszerető, amikor a rokonlátogatós asztalnál ülve épp politikáról kezdesz el szónokolni, és házastársad figyelmeztetőleg nyomogatja vállával a vállad, bizony elhiheted, hogy egy másiknak is böködik a térdét ugyanannál az asztalnál. Akivel épp vitatkozol, az ugyanolyan, mint te, érdekli a közélet, vannak gondolatai róla, és ugyanúgy küzd azzal, hogy a politikaszeretés nálunk nem komilfó. Ha van közös téma, már van bennünk valami közös, nem igaz? Plusz: a bolondok felismerik egymást! :)

A különböző ideológiákban is megvannak a közös pontok. Azt hiszem, a legfőbb közös érték: a felelősség.

Amikor egy baloldali javítani akar a társadalom állapotán, azért teszi, mert felelősséget érez a jövő jóléte és egy általánosabb igazságosság iránt. A liberális az egyéni szabadságban és felelősségben gondolkodva változtatna a világon, abban hisz jobban, mint az állam kiterjesztésében. A jobboldali ezt azzal egészítené ki, hogy az egyéni felelősség a kiválóság elérésén át a közt szolgálja, és őseink és hagyományaink megtartásában is van felelősségünk. Aztán meg mindhárom épít arra, hogy az ember politikus lény, bár ezt nem mindig mondják magukról és a másikakról.

A felelősség tevékenységet generál, és egyre többet. A minél erősebb felelősségtudat az aktív ember sajátja. A politikai lény más emberekre, a közösségre kiterjedő felelősségérzete segít fenn- és egyben tartani a társadalmat. Az aktív ember nem legyint akármire, keresi is a felelősséget. Az emberek felé fordulva pedig mindenkiben meg kell találni azt az akár kicsiny pontot, amelyben a közösségi felelősség megmutatkozhat. De persze meg kell taláni ugyanezt magunkban is.

Úgyhogy több tiszteletet a felelősségnek! És boldog karácsonyt nektek, mindenkinek!

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus