A Fideszt habitusa miatt hajlamos az ember támadó stílusú pártnak tartani. Itt is volt szó erről, akkor az "erőszakos" kifejezést használtuk. Mindeközben gyanítható, hogy a párt sikereit nem ez, hanem inkább a védelemre berendezkedő politika adta.

A Fidesz mindig ad arra, hogy felhozható legyen mellette valami, ami megvédi. Ezek általában populista panelek az emberekről, a magyarokról, a magyarságról, a szuverenitásról, a családról.
A szavazók a Fideszről is kaphattak negatív infókat, csak azokhoz hozzá tudtak csapni pozitív, erős "de legalább" érveket, és így már szavazhattak is a pártra. Például: ezek is lopnak, de legalább magyar kézbe kerül, ezek is csalnak, de legalább hatékonyak, ezek is torzítják a demokráciát, de legalább adnak az emberek szavára, ezek is követnek el hibákat, de legalább csinálnak valamit, ezek is európéerek, de legalább hisznek a nemzeti önrendelkezésben, és így tovább.

A Fideszt nem konkrét politikai tervei, hanem ezek a "delegalábbok" segítették hatalomba, és szinte csak ezek legutóbb. Persze a Fidesz éveken keresztül gondoskodott is arról a légkörről, amiben a delegalábokkal lehet hatalomra jutni.

Az a hatalmas véleményvezéri kórus - benne politológusokkal - , ami a párt mellett kiépült, a védelemre jött létre. Nem előtte taposták az utat, hanem szálanként egyengették ki utána a fűszálakat.

Mindez a kis momentum azért érdekes most, mert ha a Jobbik tovább erősödne, akkor a jelenleg megtépázott nimbuszú Fidesz mellett újabb delegalább-érv tűnne fel. Az viszont csak mozdítana a mérlegen, mert ma épp a Jobbik a delegalább-érvek legfőbb kedvezményezettje.

Ha tetszett a poszt, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus