A hírek szerint a kormány az MVM-en keresztül meg kívánja venni az E.On gázüzletágát, az MVM energiapiaci szerepének növeléséről Lázár János is szólt, bár az E.On említése nélkül. Ezen a blogon is volt már szó a kormány energiapolitikájáról, a MOL-ügyletről és a nagyívű háttéregyeztetésről is.

Az idáig vezető folyamatot hosszúnak is vélhetjük. Azt írta egyszer TGM, hogy hiába mondják, Magyarországon sohasem volt szocializmus, a Kádár-rendszer időszaka kőkemény államkapitalizmus volt. Amilyen ma Kína, befelé kommunista lózung és bolsevik hatalomtechnika, kifelé a kapitalista rendszer fogaskereke (motorja), és persze mindkettő szigorúan piaci, keresleti alapon. Van erre igény ma is, mit tagadjuk, íme a legfrissebb.

Már az előző Orbán-kormány is államosítani akart: kétéves vita után 2002-ben - már a vesztes választások után, vagyis csuda erős felhatalmazással - a MOL lakossági gázüzletágát akarta átvenni, az azonban pár év múlva az E.On-hoz került, most meg jöhet vissza az államhoz.

Emlékszem arra is ebből az időszakból, amikor valami "gázos" ügy volt napirenden (vagy az előbbi, vagy a gázár meghatározása), a kormányszóvivő bejelentette, hogy a miniszterelnök az elmúlt kilenc napban komplett gázipari szakértővé képezte magát, mutatta is a tévé a dolgozóasztalt tele aktákkal, az egyikben még lapozgatott is Orbán.
Ugyanekkor szokás volt, amit ma már anakronizmus felidézni (nem érdekel, akkor is), hogy a kormány létrehozta az Magyar Fejlesztési Bankot, és minden állami adásvétel mögé azt állította, hogy kikerülje a privatizációs törvény előírásait, ill. hogy egyes tételek ne a költségvetés hiányát növeljék.

Nyilván megtehető, hogy egy baromi nagy magánvállalkozásban az állam komoly részesedést szerez, ill. egy másik nagy magánvállalkozás egy részét megvásárolja. Csak mindezt miért, ugye, mi a szorongató ok, mi a beteljesítendő idea, mi a végső cél?

Vajon a Fidesz és kormánya ilyenkor polgárai érdekeit (nagy mammutvállalatokat teremteni közérdek), vagy önmaga kormányzástechnikai igényeit elégíti ki (ha ők kormányoznak, akkor ilyen tulajdonviszonyok mellett tudnak dolgozni)? Az előbbire komoly érvek sorakoznak, hiszen az állam egy méretes cégen keresztül képes piaci módszerrel leszorítani a gáz árát, valamint egyes politikai külkapcsolatok erősebb gazdasági becsatornázást kapnak. A másikra is adott a gyanú, hogy Orbán pont ott folytatja, ahol abbahagyta, mert csak így képes gondolkodni, mammutkormányhoz mammutvállalat dukál.

És persze menni is fog az új gázügy szivárgásmentesen és nagy nyomással: politikai hátterét az olcsó gázt igénylő mammut-szavazótábor, gazdasági hátterét mammutgazdaságunk biztosítja, mammut-közmunkaprogramunkkal pedig vidáman lehet gázvezetékeket és tárolókat építeni.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!