Már-már félhettünk attól, hogy minálunk a politikai oldalak, kormány és ellenzék között a fizun kívül nincs egyeztetés, meg hogy nincs kontinuitás a kormányzásban.

Hát van, kérem szépen, és mi észre sem vesszük.

Miután magunkévá tettük a MOL-t, megtudtuk, hogy az ügyletet már a Bajnai-kormány elkőkészítette, az Index pedig kiszagolta, hogy ennek során: 

"legalább informális jóváhagyásra lett volna szükség a Fidesztől. Ez ügyben folyt is tárgyalás a Bajnai-kormány és az akkor még ellenzéki párt között (...) A Fidesz azonban akkor elutasította a megállapodást: míg a Malév-ügyben kvázi szabad kezet adtak Bajnaiéknak, a Mollal kapcsolatban azt mondták, ezt az ügyet ők akarják megoldani."

Írtunk itt és mindenütt a húzós árról meg az IMF-hitelről így-úgy, pedig nem az rongyos 500 milliárd számít ebben az ügyben. Hanem hogy ezek már nem(csak) lopnak, de egyeztetnek is.

Kemény idők járnak, választások jönnek, nagy a titkolózás a pártprogramok körül, nehogy ellopják vagy számonkérjék, bizalmatlanság mindenütt. Komoly, nagyhatalmú férfiak kémlelnek jobbra-balra, félrenéznek és félrehúznak, suttognak zárt ajtók mögött, bizalmasom, szólj bizalmasan a választók bizalmát már élvező következő Megbízott bizalmasának, lenne itt valami, amit menedzselni kéne, találka éjjel, jelszónk lészen "Molinda".

Aztán megállapodtak tisztességgel, senki nem kukorékolta ki, és helyes, menjenek az ügyek a ciklusok között is. Egyszer még odáig is eljutunk, mint az angolok: az Igenis, Miniszter úr! című sorozat első részében láttuk, hogy a közigazgatási államtitkárság a miniszter beiktatása előtti hónapokban kidolgozta a még ellenzékben lévő politikus javaslatait, hogy majd a kormányváltás után készen várja...

És ezzel még nem értek véget a múlt heti "kontinuitási" meglepetések. Bizony isten, a kormányoldal jó néhány gazdasági intézkedését csak Orbán arcával és személyiségjegyeivel tudtam volna magyarázni, mert irányvonallal biztos nem. Erre kiderül egy briliáns és hiánypótló cikkből, hogy Orbán és Matolcsy energia- és privatizációpolitikája az évtizednyi állandóság csodaszámba menő példája. Mi több, a cikk a múltból, 2006 környékéről is felidézi a nagy egyeztetést:

"Bár a felszínen Orbánék a szocialista kormányt ekézték, a háttérben kevés dologgal kapcsolatban volt akkora egyetértés, mint az energetikai kérdésekben. »Valóságos nagykoalíció alakult a Fidesz és az MSZP között, közös volt ugyanis az az érdek, hogy legyen egy nagy állami energetikai vállalat, amely a jelenleginél nagyobb hatalmi teret ad a politikának, amin keresztül a piac szereplőit közvetlenül lehet befolyásolni.(...)"

Átmenet, kontinuitás, váltógazdaság, a bizalom köre, mi? Hát látják, tisztelt hölgyek és urak a politika és a politikai publicisztika két oldalán, ezért nem kell végleg kicsinálni egymást. Nő a fogyasztás, persze, de nem kell kiszúrni a téli gumit, visszateszed te azt még.

Visszatérve a Bajnai-kormány idején történtekre, az általam utált, de a közbeszédünkben elterjedt legitimáció-értelmezés sem marad érintetlen. Az esett meg ugyanis, hogy "egy senki által meg nem választott" kormány egy fontos, "nemzeti" ügyben átenegedte a döntés jogát egy még meg sem választott (hm, minek is? képviselőcsoportnak?) kormánynak. Akik ki is mondták, hogy ők akarják, és passz.

Ezzel a történéssel telt meg nemes tartalommal az amúgy technokrata "válságkezelő kormány" kifejezés: Bajnaiék egy legitimációs válságot is sikerrel kezeltek!

(az illusztrációért köszönet Tóta W. Árpádnak)

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!