Az Országgyűlés hamarosan elfogadja az új népszavazási törvényt, ami a referendum megtartásáról rendelkezik, a tartalmi kérdéseket az új alkotmány rendezi. A régihez hasonlóan rosszul.

Pedig itt lett volna az alkalom a valódi reformra, "az ország megújítására", hogy úgy mondjam. Ugyancsak népszavazástól hangos most a világsajtó, a görög példán látható, hogy miket lehet ezzel kavarni.

A magyar népszavazás törvényi változtatásairól majd úgyis beszámolnak mások részletesen, itt elég annyi, hogy az adminisztratív módosításokon túl a népszavazás funkciója is változhat valamelyest. Ez azonban eddig is meg-megtörtént a kezdeményezők technikái, az OVB és az Ab döntései következtében, a fő kérdés az, hogy ellensúly marad-e még. (Ehhez kiegészítéseket lentebb, a kommenteknél fűzünk.) A népszavazás politikai rendszerben betöltött helye viszont változatlan marad, sajnos.

A népszavazás fajtáinak leírása nem könnyű, legegyszerűbb megközelítésben az ügydöntő népszavazásoknak két alapfajtája van: az iniciatíva és a referendum. Az iniciatívát a nép kezdeményezi, és a kérdés elfogadása automatikusan törvényt alkot, a referendumot viszont valamelyik hatalmi ág, a kormány, a parlament vagy az elnök kezdeményezi.
Továbbá: az iniciatíva a legtöbb helyen az alkotmányozáshoz kapcsolódik, a referendum a törvényalkotáshoz.

A tisztán parlamentáris rendszerekben, mint Németország vagy Anglia, visszafogott a közvetlen demokrácia, nincs is országos népszavazás, és elvileg nálunk sem lehetne, de ha már muszáj, számunkra leginkább Olaszország példája lenne (lett volna) járható: náluk elsősorban a parlament által meghozott törvényt lehet eltörölni iniciatívával.

A népszavazást leginkább pártoló két országban, Svájcban és az USA-ban az intézmény szerepe jól átgondolt, és szervesen illeszkedik a politikai rendszerbe.
Svájcban a törvények három hónapig nem lépnek hatályba, addig meg lehet őket támadni népi kezdeményezéssel, amit ennek ellenére referendumnak tartunk, mert a feltett kérdést a parlament alternatív kérdéssel egészítheti ki, javaslatot tehet az állampolgároknak.
Az USA nyugati államaiban vagy az előzőhöz hasonló elv működik, ezen túl vagy maga a nép alkot jogot közvetlenül, vagy a jogszabály nem lép érvénybe a népakarat ellenében, de a magyar megoldáshoz hasonló, hogy a népakarat nyomán a törvényhozás alkosson valamilyen jogszabályt, föl sem merülhet.

A magyar rendszerről az új alkotmány sem mondja meg, hogy parlamentarista-e, bár annyit tisztáz már, hogy a népszavazás csak kiegészítő jellegű hatalomgyakorlási forma. A magyar népszavazás két alfaj, iniciatíva és referendum vegyítése: kezdeményezője a nép, mely a kérdés kellő számú aláírással való megtámogatása után a parlamentre rak át felelősséget, hogy az kiír-e népszavazást, fellép-e maga kezdeményezőként vagy sem. Ha kíírja, már referendumként fut tovább a folyamat - azaz futna, ha a referendum törvényalkotó lehetne, de nem az, hanem csak törvényalkotói kötelességet ró az országgyűlésre, ami legegyszerűbb esetben egy törvényt eltörlő iniciatívának mondható. Továbbá: népszavazás sok mindent módosíthat, csak alkotmányt nem, miközben a kidolgozottabb rendszerekben általában éppen azt...

És akkor a bökkenő: az Országgyűlés természetesen kötelezhető bármire, de a képviselői függetlenség jogelvének megfelelően maga a képviselő nem: ha az úgy érzi, nem kell megszavaznia a jogszabályt, hiszen lelkiismerete szerint dönt, nem kényszeríthető semmire. Ha kellően sok képviselő gondolkodik így, akkor hiába van az Országgyűlésnek jogalkotási kötelezettsége, nem fog megszületni a jogszabály.

Többek között ezért is a mi rendszerünkhöz a törvényhozást megállító népszavazás illene (illett volna). A 2008-as esetben is ez működött: a szavazás után formálisan persze új jogszabályról volt szó, gyakorlatilag viszont egy korábbi rendelkezéssort törölt az Országgyűlés, mintha egy törvényt eltörlő népszavazás után lettünk volna.

A jogállamiság követelménye, a kiszámítható jogi és gazdasági környezet iránt igény miatt csak amellett érvelhetünk, hogy már alkalmazott törvényekbe belenyúlni egyszerűen nem helyes akkor, ha rendelkezésre állnak azok a szűrők, amelyek egy valamilyen szempontból rossz jogszabály alkalmazását megakadályozzák. Márpedig vannak ilyen szűrők: a köztársasági elnök visszaküldheti a jogszabályt vagy alkotmánybírósági normakontrollt kérhet. És ide férhetne be még a népszavazás is, ahelyett, hogy egész rendszerünket ingataggá és kiszámíthatatlanná tegye.

 Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!