Amióta Bajnai belengette visszatérését, három fanyalgó álláspont váltakozik a fontosabb blogokban:
1.) Bajnai nem visszatért, hanem végig jelen volt.
2.) Bajnai nem válthatja le az elmúlt húsz évet, mert része annak, de még az elmúltnyolcnak is.
3.) Csak Orbán leváltását célozni vajmi kevés, programnak elégtelen, de még összekovácsoló erőnek sem jó, mert visszahozza az MSZP-t.
Ezek boncolgatása előtt csak gondoljuk el, hogy egy demokrácia alapállapota, hogy a második legnagyobb párt - hívják akárhogy - vezetője miniszterelnök-aspiráns. Vagyis: mindig van ellenjelölt, tessék elfogadni.
Az 1.) igaz, némi kiegészítéssel. Bajnai magatartása ugyanazt a kivárást tükrözi, ami a közélet iránt fogékonyak többségét is jellemezte, vagyishogy a Fidesz kormányzati produkcióját érdemes lesz nagyobb egységében látni, és csak aztán ítélni. Mára sokaknak világos, hogy ez a kormányzat nem első osztályú, és egyre kevésbé lehet minőségi javulásra számítani. Jó indikátora e vélemény jogosságának, hogy egy komolynak nevezhető csapat is osztja, alkalmasnak látja az időt az aktivizálódásra.
A 2.) megint igaz, csak a megközelítés maga rossz. Nincsenek tiszta fiúk, nem lehet teljesen kívülről érkezni. Egyszerűen képtelenség esélyes politikai erőt gründolni sohasem látott szakemberekkel és jelöltekkel, pláne sohasem létező anyagi forrásokkal.
És: a választók sem szűzleányok már, emezekéi sem, amazokéi sem.
A 3.) első felétől viszont ideges vagyok. Hát hogy a túróba ne lenne érdemes Orbánt leváltani? Mi más legyen akármiféle ellenzék célja, és pláne jelszava? Ha az Orbán-rendszer maga volna a csoda, az ellenzéknek akkor is meg kell találnia azt a pontot, amire a leváltásának okát alapozza, legfeljebb ez csak idővel következik be, addig is épülj fel, izmosodj gondolat.
Az MSZP visszajöveteléről, egyáltalán pártok jöttéről és eltűnéséről csak egy véleményem van, ami minden múltbeli, jelenlegi és jövőbeni pártra érvényes.
A választás a szükségszerű bizonytalansági tényező a demokráciában, a léte még az eredményénél is fontosabb. A mai leváltás-hirdetés hallatán felejtsük el, hogy amúgy lehetne rosszabb is, meg hogy a Fidesz MSZP-általi leváltása igazságos vagy erkölcsös volna-e. Nem szabad ilyen kívülről erőszakolt követelményekkel operálni, Hamlet is ott szúrta el, hogy az egész világ kibillent egyensúlyát akarta helyreállítani. Az elmúlt választások mindegyikére mondhatnám azt is (sőt már előre a 2014-esre is), hogy a kormányzók megérdemelték, és azt is, hogy nem érdemelték meg a vereséget, és érveim ugyanolyan szép két fele előtt ugyanúgy meghajolnék.
Igaza van Dahlnak, az emberek többet várnak a politikai választástól, mint amennyit az nyújtani képes, mint amire az alkalmas. Nem a nagy és magasztos célok miatt tartanak választásokat, hanem azok hiányában is, a világ helyrebillentése még rendelhető extraként is ritka, nemhogy szériafelszerelés lenne.
Szóval, ha lehet, ne várjunk már túl sokat a politikától, csak újabb csalódás a vége. Kis lépésekben lehet javítani a minőségen és azok sikere által a bizalmon. Bajnai sikerétől vagy vereségétől most félni értelmetlen, jelöltek és programok híján tovább romlana a magyar politika minősége és elfogadottsága, attól féljetek inkább.
A Bajnaira fanyalgók is örülhetnének, hogy Orbánnak 2010-zel ellentétben mégiscsak egy fajsúlyos ellenfelet lesz alkalma megkóstolni, s akár jól megvernie. Vagy még az is lehet, hogy mint 2006-ban, újra maga elé kapja Bod Péter Ákost, s akkor a "szakértői/menedzser" porondról már csak a Róna Péter fog hiányozni, vagy akár ő sem.
Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus
Az utolsó 100 komment: