Nemrég a magyar politika lelki mélységeibe ástunk Bergman filmcímein keresztül. Azonban a mindennapi gyakorlatot látva a művészfilmnél a horror műfaja alkalmasabbnak tűnik a magyar politika leírására. Ha pedig horror, akkor John Carpenter, remek és emlékezetes címekkel:

Sötét csillag: Gyurcsány és az MSZP - ebben a filmben ugyanis egy intelligens beszélő bombát nem sikerül lebeszélni arról, hogy szétrobbantsa magát.

A 13-as rendőrörs (régebben Támadás a 13. körlet ellen): a rendvédelmisek helyzete fokozódik, a megosztott szakszervezetek egy része - többek közt járókeretekkel, tolószékekkel, korábbi ígéretekkel - elbarikádozta magát az örsön, másik fele próbálja visszafoglalni azt. A tét: ki képviseli igazán a dolgozók érdekeit?

Halloween - A rémület éjszakája: este új közvéleménykutatási adatokat hoztak nyilvánosságra, a politikai rettegés eluralkodik, a pártok maszkot húznak, és bezörgetnek az ajtókon. Némi pénzt is várnak érte, hogy így láthatod őket.
Az utcán imbolygó rémalakok között néhány bohócmaszkos is feltűnik kezében szavazócédulának látszó tárggyal, valami urna után érdeklődnek.

Valaki figyel engem: köztisztviselő vagyok, magánnyugdíjpénztári tagságom fenntartásáról nyilatkoztam volna, de.

Elvis: komoly siker Budapesten, Elvis is magyar volt, a szíve legalábbis. Egyes öregek úgy emlékeznek, hogy azt a parkot mindig is Elvis Presley parknak hívták.

A köd: a Fidesz választások előtti tervkészítéséről szól. A filmben a gazdagodni vágyó polgárok arrébb rakták a jelzőtüzet (ebben segített a köd), a kalózok így zátonyra futottak, a mocskos pénzből városka lett, aztán a centenáriumra visszajönnek kísérteni. Csalódott választók, zátonyra futott akaratok, kampókezet fel, mehettek ikszelni...

Menekülés New Yorkból: a new yorki bíróságon a Strauss-Kahn gazemberségéről tanúskodó Matolcsy és Kövér kénytelen volt menekülőre fogni, a IMF feldühödött helyi szakemberei a reptérig paterolták ki őket.