Figyelem! Lentebb olyan politizálásról is szó esik,
amit sokan természetesnek tartanak. 
A szerző ebbe nem nyugszik bele,
és fenntartja magának a naivitás jogát. 

Rohamléptekben folyik az ország átalakítása a Fidesz-kormány által. Teljesen megszokottá váltak az olyan hírek, hogy felszámolják az egyeztetéseket, egyéni képviselői indítványokkal spórolnak időt, a kormányerők napok alatt módosítják az alkotmányt, az újat is csak két hétig vitatják, az utolsó pillanatban nyomnak át egy törvénymódosítást, a bizottsági ülésen derül ki, hogy miről is lesz szó aznap, egy napja van a köztársasági elnöknek az aláírásra, és így tovább. Nagyon őszinte volt az egyik LMP-s politikus panasza: nincs ahhoz elég emberük, hogy valamennyi számukra fontos üggyel egyszerre tudjanak foglalkozni, egyszerűen lemaradnak ilyen tempó mellett.

Ugyanez áll a politika befogadói oldalára. Győzi valaki követni, hogy most épp miről kellene értelmes vitát folytatnunk? Feltűnő a témakoncentráció hiánya, hogy nem tudunk egyetlen ügyet sem igazából kivesézni, csak ugrani a következőre.

A politikai napirend túlterhelése mögött szerintem kormányzati kommunikációs koncepció rejtőzik. Ilyen körülményeket teremtve szinte fű alatt lehet nagy jelentőségű változtatásokat végrehajtani. Most ellene lehet vetni, hogy a mai kommunikációs eszközök és az internetes médiavilág mellett úgyis kiderül minden, nem lehet eltitkolni semmit, és gyorsan terjed a hír - jó-jó, de vajon meddig lesz életben ez a hír, ha száz következő szorítja háttérbe?

Két tanulságos eset: Puch László, MSZP-s politikus mesélte egy interjúban, hogy pár éve a távhő árának emelése ügyén egy hétig vitatkozott egymással a párt két fele, a választók pedig a vita miatt megutálták őket, míg a Fidesz-kormány egyik reggel egy ugyanilyen emelést szép csendben végrehajtott, a választói támogatás mit sem változott. A másik, ahogy a Fidesz járt a médiatörvénnyel: hagytak időt a kifutására, rosszul is jöttek ki belőle, mert kommunikációs defenzívába kerültek, hosszabb idő alatt több politikusi nyilatkozat született több ellentmondással.

Ez a lehetséges napirendi, kommunikációs oka a nagy sietségnek. De nézzük a politikai lehetőségeket is:

1.) Előrehozott választások lesznek. Ennek egyik alesete, ha miniszterelnökcserére kerül sor, például a 2.) ponthoz kapcsolódva. Ellenérvek is akadnak, tessék.

2.) A kormánynak és a Fidesznek szüksége van két év gesztuspolitizálásra, hogy visszanyerjék az első két évben elvesztett támogatottságot. Szerintem ez várható, a második két évben olyan konszenzusra törekvő, a politikai ellenfeleknek gesztusokat tevő, finom hangon beszélő Fideszt láthatunk majd, hogy nem győzünk csodálkozni. A siker nagyobbik felét a szavazói feledékenység garantálja (sokan elfelejtik majd a mostani durvaságokat), a másik felét pedig a békevágy hozza (a kevésbé feledékenyek is nagyon szeretnének végre nyugalmat a köz- és magánéletben, hálásak lesznek érte).

3.) Nem lehet túl sokáig együtt tartani a fideszes politikai közösséget. Idővel mindenképp, de nagyobb népszerűségvesztés esetén hamar jelentkezhetnek repedések a korábban szilárdnak hitt építményen.

4.) A kormányerők nagyon szeretnék még cikluson belül élvezni munkájuk, a reformok gyümölcsét, s learatni a politikai hasznot. Külön motiváció, hogy így beírhatják magukat a történelembe, nyomot hagyhatnak maguk után.

5.) Kormányoldalon félnek attól, hogy csak e négy év adatik, nem lesz folytatás. Ezt a félelmet láthatjuk a kilencéves meg hasonló kinevezéseken vagy akár a választási törvény módosításán. Kár úgy görcsölni, vagyunk páran, akik szerint a Fidesz mindenképp folytathatja.

6.) Minden kormányzati intézkedés annyira tervezetten és előkészítetten folyik, hogy egyáltalán nem kell idő a javaslatok kicsiszolására. A recept legtöbb eleme így együtt is működőképes, teszem azt egy hozzánk nagyon hasonló országban egy az egyben kipróbálták, és bejött.

7.) Az előző pont nem igaz, épp azért sietnek, hogy elhitessék, minden ki van már gondolva, így gyorsan, pontról pontra haladunk a változtatásokkal. Alesete, hogy elhitetni sem lehet ilyet, ezért a korábban leírt napirendi túlterhelés folyik.

8.) A kormányerők amúgy szeretnének lassabban, megfontoltabban új országot építeni, de olyan veszélyes a helyzet (vagy lesz hamarosan), hogy a lassúság miatt nagyobb bajba kerülne az ország, mint amekkorába a kidolgozatlan reformok miatt kerülhet.

Akad opció bőven, siess választani, a kormány már rég túl van rajta.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!