Gyors leszek és egyszerű: ennek a kormánynak mennie kell.

Nem kell aggódni, a Fidesz folytathatja, ha akarja, de valószínűleg már most elég kevesen vannak, akik szerint muszáj lenne ugyanúgy folytatniuk, mint eddig, erre akár egy népszavazást lehet építeni (ld. a cikk végén). Akik pedig még ott a Fidesz tájékán döntésképesek maradtak - képviselők, polgármesterek, tisztségviselők, anyagi támogatók - , gondolkozzanak egy picit azon, hogy csak Orbánnal érhetnek-e el sikereket, és egyedül ő garantálja-e politikusi jövőjüket. Jó a csillagállás a miniszterelnök-váltásra, Varga Mihály már második a népszerűségi versenyben, Navracsics Tibort meg ideje lenne visszahozni a fényre.

És mindezt most miért? Két okból:

1.) A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos lépés felszámolja a jogállamot. Igaza van a Véleményvezérnek, magántulajdon még az államszocializmusban is volt. Az előző manyupos döntés volt az igazi csapás, azóta a kormányt nem a jogállam minősége tartja hatalmon, hanem a fékek és ellensúlyok (egyensúlyok) hiánya, de ha úgy jobban tetszik, szervezetek és csoportok türelme.
Ez súlyosabb ügy, mint Gyurcsány hatalomban maradása az Őszödön elhangzottak ellenére, mert nem mondatokról, homályos kampányígéretekről szól, hanem konkrét és bizonyítható tettekről. Igaz, jogi felelősség sem akkor, sem most nem jöhet szóba, pillanatnyilag a jogállam hiánya miatt, később épp a jogállam remélhető helyreállítása miatt nem.

2.) A kormányfő együttműködésre való képtelensége, rosszabb esetben alkalmatlansága a másik ok. Nem elég választást nyerni, egy miniszterelnök ott még csak a felhatalmazást kapja meg arra, hogy a továbbiakban szakadatlanul együttműködjön. Jogi és intézményi keretek közé lép be ugyanis, egyszerre a saját pozíciója kereteibe és egy nagyobba, ahol számos intézmény működik, egyébként nélküle is vígan: Alkotmánybíróság, Nemzeti Bank, IMF és az Európai Unió, hogy csak a tegnapi és mai hírek főszereplőit soroljuk. Ez a szervezeti építmény nagyobb, mint az ő kényelmes pártja, és itt már emberek is vannak elnököktől Mari néniig, akikkel és akikért a szűk folyosókon közlekednie kell, méghozzá rombolás nélkül.

Nem mondom, hogy e két ok fennállása oly ritka, de azt igen, hogy ennyi után a miniszterelnök távozása már igenis felvethető.

Amikor a múltkor a kormány belengette az IMF-et, véget ért a gazdasági szabadságharc, azt is várták sokan joggal, hogy a kormány végre együttműködik, nemzetközi szervezetekkel, ellenzékével, a polgárokkal, közgazdasági tényekkel, saját józan eszükkel. És akkor jött a tegnap, kiderült, hogy csak síszünet volt, és ott folytatják, ahol abbahagyták, és még újabb támadás is indult a jogállam ellen, most a jogalkotás oldaláról. És még jött a ma is, amikor sokan fájdalmasan nézünk az elrepülő küldöttségek gépe után, hogy sok szép hely lehet még e világon.

Ezen a blogon kapott sok bírálatot Orbán és a Fidesz a stílusára, a kormányzati technikáira, a kommunikációjára, egy-két szakpolitikájára, de sok olyan cselekvése is akadt, amit nem kellett szidni. Igenis kezdeményezhetnek új alkotmányt, nyugodtan megváltoztathatják a választási rendszert még nekik kedvező irányba is, helyes, hogy egyszerűsítenek állami rendszereket, elvárható volt tőlük egy oktatási reform, és nyugodtan állami kezelésbe vehetik az iskolákat. Mi több, még a manyup-rendszert is megszüntethetik, ha időt adnak a polgároknak a döntésre, nem pedig fenyegetik őket, ha mindenkinek nyilatkozna kell, és ha az állam hasonló rendszere fogadja be a megtakarítást. Joga van a hatalomnak ezeket cselekedni (meg el is szúrni sok részletet a felsoroltakban is), a jog szabja meg működése kereteit, és minket is az véd meg az ő túlkapásaitól. 

Sajnos, súlyos tévedés volt egyeseknek azt hangoztatni, hogy ha a magánnyugdíjpénzek einstandolását tétlenül nézi a lakosság, akkor nemsokára a bankbetét sincs biztonságban. Nem, nem kell egy lépéssel továbbmenni, az első is épp elég a jogállam felszámolásához, Orbánék még vérszemet is kaptak, hogy csak e második lépés verné ki a biztosítékot.
Azt, hogy vannak egyáltalán választások, nem a demokrácia éri el, hanem a jogállam, ezért nem nélkülözhető. A magántulajdonnal ez ott függ még össze, hogy szabadságjogainkhoz is birtokos módjára ragaszkodunk.

Szumma-szummárum, van egy lecserélendő - esetleg:  megerősítendő - miniszterelnökünk, jobb kezét is ideértve, van mód kiírni népszavazást akár az IMF-szerződésről, akár az EU-s költségvetési fegyelem kérdéséről, amihez a kormányfő köthetné a sorsát.
S talán van még választó is, akit érdekel, hogy miképp kormányozzák.

 Ha tetszett az írás, csatlakozz a Politológusblog Facebook-csoportjához!