Tagadhatják is akár, de Matolcsy személye és pozíciója a kormány különböző tárgyalásain téma mostanában. Nem mintha sokat számítana a gazdasági miniszter személye, de szimbolikus üzenete mindenképp van/lesz Matolcsy maradásának vagy távozásának.

A matolcsys cikksorozat első részében a miniszter által favorizált kínálati típusú gazdaságpolitikáról volt szó, ami nem is annyira unortodox, mint mondják sokan. Ezúttal alanyunk múltjába, a Széchenyi Terv időszakába révedünk, ehhez rendkívül szórakoztató és tanulságos (tényleg!) könyvét, az "Élő emlékeink - A Széchenyi Terv világa" címűt lapozgatjuk. (Az idézetek forrása: Matolcsy György: Élő emlékeink - A Széchenyi Terv világa, Bp, 2002, Válasz.)

A gazdaságfejlesztő program névadójáról persze szólni kell, úgyhogy e‎gy kis történelemmel melegítünk: 

"Máshol is volt forradalom Európában, máshol is vívtak harcot a szabadságért, pedig nem volt Széchenyijük."

A szerencsétlenek... Hasonlójuk sem volt?

Matolcsy gyakran fogalmaz képszerűen:

"Mindenki azt gondolta, ha az amerikai gazdaság tüsszent, akkor Európa megfázik. Európán belül azonban a szegényebb és európai exporttól függő közép-európai országok, köztük Magyarország tüdőgyulladást kap. Nem ez történt. Amerika fázott meg, Európa inkább csak tüsszentett és a magyar gazdaság csak a zsebkendőjét húzta elő, de el sem tüsszentette magát. A csehek (...) hasonlóan csak zsebkendőt húztak, de nem tüsszentettek. A lengyelek meghűltek, de nem a nemzetközi vírusos influenzát kapták el, hanem a hazait."

Bezzeg ma nekünk volt hazai gyártású védőoltásunk IMF-luenza ellen, egészen a mostani nagy járványig, amelyben Orbán és Fellegi európai közösségbe jár fertőződni, Matolcsyt meg karanténban őrzik.

És ha már Európa, milyen jókat lehetett tanulni az írektől:

"Az írek megváltozott gondolkodásából eredt az, hogy összefogtak és egyetértettek a nemzet nagy kérdéseiben. (...) Egyetértettek abban, hogy bűn lenne nem kihasználni az EU beruházási támogatásait. Abban is közös nevezőre jutottak, hogy időnként érdemes kijátszani az EU tisztviselőit, és érdemes külön utakon járni."

Az egység pénzt ad a külön utakra - az egész család összedobja a pénzt, apa elissza... 

Az "Élő törvények" c. fejezetben a természettudományi törvények gazdaságra vonatkoztatását látjuk. Íme a legszórakoztatóbbak:

"A párosodás az élet alaptörvénye, mert a párosodás szabályossága az öröklődés. A DNS-ben négy bázisból mindig kettő kötődik össze, az utódokat a férfi  és a nő egyesülése hozza létre, és az egész élet alapja mindig két különböző elem egyesülése. A DNS négy bázisának páros összekapcsolódása korlátlan öröklésre ad módot. Egy millió bázis esetén a lehetséges változatok száma 4 az 1.000.000-ik hatványon (...). Ez a folyamat az evolúció alapja.
A Széchenyi tervben az államot és legalább még egy szereplőt "párosítottunk". (...) A gazdaság négy bázisából - kormány, önkormányzat, vállalkozó, család - mindig kettő fogott össze és a pároknak egyik résztvevője mindig az állami költségvetés, azaz a kormány volt."

Hogy mi? Párosodó kormány? Pfuj! Ráadásul mindig, mindenkivel, alfahímként. Szinte látom is a nyers akciót a szavannán...

De nyugi, van növényi szex is:

"Az élővilágban a már lejátszódott átmenetek nehezen fordíthatók vissza. Soha egyetlen nyitvatermő, például fenyő, nem tért vissza az ivaros szaporodásról a szűznemzésre. (...) Ezért nem fordítható vissza a Széchenyi Terv."

A Nagy Terv a természet rendjének tett eleget mint biológiai szükségszerűség - hát ez tényleg igazi örökzöld...

A tervet előkészítő nagy gondolatokat is végigveszi, megtudjuk, hogy a nem-ortodox a legendák sajátja, különben meg a Keynes-Roosevelt páros felidézése enyhén szólva is allegorikus:

"A gondolat (Keynesé) egyszerű volt, azonban mindazzal ellentétes, amit a közgazdászok és a politikusok akkoriban vallottak. Az volt az amerikaiak szerencséje, hogy egy olyan embert választottak elnökké, aki nyitott volt az új gondolatokra és érvekre, mert magának nem volt kialakult közgazdasági eszmerendszere. Politikus volt, nem pedig közgazdász. Ez azért volt kivételes szerencse, mert közgazdászként biztosan az uralkodó eszmékben hitt volna, amelyek éppen ellentétesek voltak a megoldással."

Ezek után dicséri még Roosevelt rendkívüli egyéniségét, meggyőző erejét, jó szervezőkészségét, és a rádiót mint az üzenetek hatékony célba juttatóját, és a lakosság meggyőzésének fontosságát.
Mintha Orbánnal kenegetnének, igaz?

A végére igazi gyöngyszem, tessék terjeszteni, igazi mém lehetne belőle:

"A mai globális gazdaságban a legtöbb sikeres dolog valami olyanból indul, amit először kinevet a többség, megbotránkozik rajta. Amikor először mondtuk, hogy szeretnénk, ha a Balatonnál is nyílnának gyógyfürdők: nos, nem arattunk nagy sikert. (...) Nekünk magyaroknak is meg kell szoknunk, hogy a legnagyobb lehetőséget a sikerre sokszor a legbutábbnak látszó ötlet jelenti. Merjünk ostobának látszani, merjünk először tökéletlenek lenni."

;) 

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus