Az Együtt2014 fogadtatásában rögtön megjelentek a komoly számonkérések, amelyek a következőket feszegetik:

1.) Bajnai megindított valamit, a jelenleginél ez már csak jobbat eredményezhet;
2.) Bajnai a múlt embere, miért ő fog össze, az összefogáshoz érkező emberanyag riasztó lesz, még a mérsékelt jobboldal felé is (pl. Balavány);
3.) itt nem messiást kell várni, nem megváltás lesz, hanem legfeljebb kormányváltás;
4.) adjon programot (pl. Nívó);
5.) az egész "berobbanás" mondvacsinált, sajtókreálmány, pr-fogás (pl. Kövér László).

Ezekről lásd részletesen a kommentek között. Szerintem a lényeg nem Bajnai és mozgalmának megítélésében van, hanem abban, hogy újra egy rendszerkritikus ellenzék erősödhet. Miközben az aktuális rendszeralkotók is elég elszántak, és épp építményük megerősítésére készülnek (kényszerülnek?).

Bajnai október 23-i beszéde óta nyilvánvaló, hogy szövetségével új alkotmányt és választási rendszert szeretnének. Egy a mostanival szakító új politikai kultúra azt is feltételezné, hogy az újonnan alkotandó fundamentumokat elődeikkel ellentétben kiteszik a nép ítélőszéke elé.

Ehhez kétharmadot kellene szerezniük, és az Együtt2014 (E14) eleve ezzel az igénnyel lépett fel. Alkotmányos kultúránk már nyomás alatt van két éve, és úgy tűnik, továbbra is nyomás alatt marad. A Fidesz újrázása esetén is egyébként.

Ha az E14-nek csak az egyszerű többség jön össze, akkor lesz egy színes parlamenti többség, amelyik vagy ki tud állítani egy kormányt, vagy nem. Aztán e háttérrel szakpolitikai lépéseket tehet, csakhogy a Fidesz-alkotta keretek között. Ha ebben sikereket érnek el, és a Fidesszel szemben állva is megerősödik a kormánypártok népszerűsége a kívánt mértékre, előrehezott választásokon újra becélozhatják a kétharmadot. Megeshet az is, hogy a pártszövetség egyik-másik tagja kilép a koalícióból, és a Fidesszel összefogva ér el valamilyen kormányváltást.

Az egyszerű többségű koalíció másik útja, hogy tárgyal a Fidesszel. A Fidesz többnyire kiismerhető, fő célja rendre önmaga, legfeljebb az a kérdés, hogy ebben meddig mernek elmenni. Az Alaptörvény alfája és omegája a Fidesz kétharmada. Ha versenyhátrányba kerülnek, nem fognak ők ragaszkodni olyan alaptörvényi vívmányokhoz, melyek ellenfeleiknek hajt hasznot, és szívesen benne lesznek olyan enyhítésekben, amelyek megnehezítik a regnáló kormány dolgát. Mindezt az épp aktuális kilátások és érdekek fogják meghatározni, talán prioritások, de biztosan nem holmi elvek.
A tárgyalásokkal az alkotmányos és a megegyezéses kultúra is épül elvileg, bár lehet, hogy a politikai közösség akár több része is árulásként, politikusi elvtelenségként és mutyiként értelmezi majd a történéseket.

A kormányzati ciklus sima kihúzásáról beszélni is kár, pláne egy ilyen típusú parlamenti többségnél, akkor legfeljebb a ciklus végére kerülnek a fenti célok.

Amennyiben az E14 pártjainak sikerül megszerezni a kétharmadot, az eddigi kommunikáció és ígéretek mellett az alábbi forgatókönyvek várhatóak:

1.) Az új többség alkotmányozó felhatalmazásként értelmezi szerepét, ahogy a Fidesz mostanság, és új alkotmányt ír (vagy visszahozza a "köztársaságit"), s újraszabályozza benne a népszavazást és a képviseleti és/vagy a választási rendszert. Ezt az alkotmányt nem bocsáthatja népszavazásra, mert a hatályos alkotmány azt tiltja.

2.) Csak részleges alkotmányozó felhatalmazást tartanak magukénak. Az Alaptörvényt annyiban módosítják, hogy az alkotmányról (vagy egy teljesen újról, vagy a módosításáról) lehessen népszavazást tartani, és/vagy visszaállítják a véleményező népszavazást. Ekkor a hatályos (persze: már módosított) alkotmány és a nagyobb felhatalmazás is megmérhető.

3.) Az előző pont első felét meglépik, mód nyílik majd valamilyen népszavazásra az alkotmányról, és egy nagyon más alkotmányt írnak, ahogy az 1.) esetén. Ekkor az új alkotmányról lesz népszavazás, és ha sikeres, annak egy része még szabályoz az adott ciklusban (pl. a sarkalatos törvényekről, a jogalkotásról stb.), más részei, mint a választással kapcsolatosak, később lépnek be, de leginkább a rákövetkező ciklusban. Ha az új alkotmány elbukik a referendumon, a kormány is nyilván bukik vele együtt.

4.) Az előző azzal egészül ki, hogy egy rövid kormányzati ciklusban gondolkodnak, melynek egyetlen igazi célja az alkotmányozás. A sikeres népszavazás után az alkotmány majd hatályba lép, az országgyűlés feloszlatja magát, és az új rendszer szabályai mentén tartott választásokon jöhet egy "csak kormányzó" többség. Ha a népszavazás kellően sikeres volt, az addigi kormánytöbbség könnyen nyerhet, bár nem biztos, hogy kétharmaddal. Sőt, akár olyanok lesznek az új játékszabályok, hogy ezt elérni se könnyű, se túlzottan érdemes nem lesz.

Az utolsó pont lényegében hasonló a Karácsony Gergely által említett technikai koalícióhoz, és megfelel a 4K! terveinek is. Elképzelhető, hogy egy választási szövetséghez nem is kell több, a hosszú távú összebútorozástól ódzkodó ellenzéki erők ennyiben meg tudnak állapodni. A második, immár nekik is tetsző szabályokkal lebonyolított választásra új szövetségek is kialakulhatnak, és akár a Fidesz is gondolkodhat ilyenben, talán rá is szorul majd. 

Ha a már összejött E14 nem jut tovább a technikai koalíció céljánál, nem kell túl részletes programot adnia, és nem is nagyon célszerű "szakmázó" vitáknak kitennie magát. Amennyiben 2014-ben elérhetetlennek tűnik a kétharmad, de belevágnak egy "sima" kormányzásba, még mindig nem lesznek hátrébb programadásban, mint a Fidesz volt 2010-ben. 

(Folytatjuk...)

Ha egyetértesz vagy vitatkoznál, lájkold és kövesd a Politológusblogot!
Follow @Politologus